Imádod a MotoGP-t, nem szeretnél lemaradni egyetlen motoros hírünkről és extra információinkról sem? Akkor csatlakozz a Formula MotoGP csoportunkhoz IDE KATTINTVA!
A Honda szombat délutáni közleményével, miszerint Marc Marquez „két-három hónapig” még biztosan távol marad a versenypályáktól, biztossá vált, amit már azért eddig is lehetett sejteni: a nyolcszoros világbajnok idén nem védi meg a címét. A szezonnyitón történt felkartörése talán még belefért volna, főleg a Jerezben mutatott tempója alapján, ám az, hogy a végül meghiúsult andalúz visszatérési kísérletét követően másodszor is meg kellett műteni, és végül nemcsak az augusztusi versenyekről, hanem az ősz jelentős részéről – pesszimista becslések szerint a teljes idényből – lemarad, minden reményét szertefoszlotta a repsolosnak. Marquez sérülése kapcsán egyébként viszonylag sok a kérdőjel, hiszen néhány napja olyan fotót posztolt, amelyen a csuklóján is kötés volt látható, márpedig ezt egy felkartörés nem feltétlenül indokolja.
Akárhogy is, a MotoGP jelenlegi kétségkívül legjobb motorosa kidőlt az idei küzdelemből – amely viszont nem kis részben ennek is köszönhetően kiszámíthatatlanabb, mint valaha! Öt futam ment le a koronavírus-járvány miatt 14 versenyesre zsugorodott idényből, de már a mezőny fele, azaz 11 motoros állt dobogón, s nyert futamot a Petronas Yamaha, a Ducati és a KTM is – utóbbi ráadásul a szatellit alakulatával is. A világbajnoki összetett elképesztően szoros, kilencen vannak 27 ponton belül, aki viszont jósolni akar, annak iszonyúan nehéz dolga van: erőviszonyokról csak nagy vonalakban beszélhetünk, egyelőre tendenciák sem feltétlenül rajzolódnak ki. Ennek ellenére megpróbáltuk kibogozni, kinek is lehet esélye megnyerni a világbajnokságot ebben a zsúfolt, Marquez-mentes szezonban.
Kezdjük azzal a két gyártóval, amely biztosan nem fog vb-címet nyerni 2020-ban. Az Aprilia esetén ez aligha meglepő: bár vadonatúj motorral rukkoltak elő idén, s a teszteken a megbízhatósági problémáik mellett erősebbnek is tűntek az előző években látottnál, ám a futamokon kiderült, hogy a várva várt áttörés még várat magára. Ennél egy fokkal váratlanabb, hogy Marquez kiválásával a Honda sem tud hozzászagolni az érdemi eredményekhez. Eddig is tudtuk, hogy az RC213V-t tulajdonképpen csak ő tudja megülni, de az idei szereplés minden várakozást alulmúl: még a 2019-es motoron ülő Takaaki Nakagami az, aki néha megvillan, de ő sem tudta megakadályozni azt, hogy a MotoGP-érában először sorozatban öt nagydíjon maradjon pódium nélkül a japán gyártó. Ez a szezon megy a levesbe a Hondánál, a Repsolnak pedig különösen kínos, hogy vb-címvédőként a tökutolsó helyen tanyáznak a csapatok értékelésében – igaz, a tavalyi elsőségük is tulajdonképpen egy az egyben Marqueznek volt köszönhető.
Az Aprilia és a Honda tehát nem szól bele a játékba, ezen túl viszont gyakorlatilag széttárhatjuk a kezünket, ugyanis voltaképpen senki mást nem lehet teljes bizonyossággal kizárni az összetett elsőségért zajló harcból. Vannak esélyesebbek és kevésbé esélyesek, de az eddig látottak alapján olyannyira vegyes a kép, hogy pontos prognózist képtelenség felállítani, és igazából minden gyártó és/vagy versenyző esetén vannak ellenérvek arra, miért is nem lehet biztosan azt mondani rá, hogy világbajnoki esélyes.
A két jerezi forduló után úgy tűnhetett, a Yamaha van nyeregben, hatból öt dobogós helyezést elhoztak, azóta viszont egyértelművé vált, hogy távolról sem lesz sétagalopp számukra a 2020-as esztendő. A motorblokkal kapcsolatos problémáik a spanyolországi remeklésükre is árnyékot vetettek, azóta azonban már a fékkel is meggyűlt a bajuk: azzal szenvedett Fabio Quartararo az első, s azért ugrott le a motorjáról Maverick Vinales a második spielbergi versenyen. A Yamahánál egyébként elmondták, hogy az Osztrák GP-n tapasztalt túlmelegedési gondok miatt Quartararo, Franco Morbidelli és Valentino Rossi is a Brembo egy továbbfejlesztett fékrendszerére váltott, amellyel a Stájer Nagydíjon már kevesebb volt a probléma, Vinales viszont maradt a standard változatnál, amely saját szavai alapján „felrobbant” az 1-es kanyar féktávján.
A műszaki nehézségek feltétlen hátráltató tényezők lehetnek a hangvillások vb-hadjáratában, emellett Brnóban és Spielbergben a tempójuk is messze volt a jótól – igaz, főleg a Red Bull Ring soha nem is kedvezett számukra. Misanóban már okosabbak leszünk: ha ott újra versenytempóban is az élmezőnyben lesznek, mindenképp számolni kell velük a megbízhatósági problémák ellenére. Mindenekelőtt persze Quartararóval, aki annak ellenére is őrzi a tabellán a vezetést, hogy az utolsó három versenyen csupán 20 pontot gyűjtött. A francia tűnik még mindig a legkompetensebbnek a kvartettből, miközben Vinales gyakorlatilag képtelen összerakni egy tökéletes versenyt, Morbidelli túl hullámzó, Rossi pedig – bármennyire is fájhat ezt leírni/olvasni – egyszerűen túl lassú. A „Doktornál” azért azt érdemes megjegyezni, hogy mindkét osztrák futamon ő lett a legjobb yamahás, s ez a kiegyensúlyozottság aranyat érhet egy ilyen idényben, ahhoz viszont gyorsulnia is kellene az olasznak, hogy a vb-címért is harcba szállhasson.
Az előző három év alapján Andrea Dovizioso léphetne elő favorittá Marquez távollétében, s ott is van a pontversenyben a második helyen. Csakhogy a GP20-as Desmosedici egyelőre korántsem tűnik olyan ütőképesnek, mint az elődjei. Dovizioso elmondása szerint mindenekelőtt azzal bajlódnak, hogy működésre bírják a Michelin új hátsó abroncsait, amelyek minden jel szerint valóban inkább a Yamahának és a Suzukinak kedveznek. Az olasz azért így is szerzett egy bravúros harmadik helyet Jerezben, az Osztrák Nagydíjat pedig megnyerte – jóllehet, hozzá kell tenni, hogy Miguel Oliveira vasárnapi sikeréig ez a pálya egyértelműen a Ducatié volt, és az is kellett az elsőséghez, hogy Pol Espargarónak már ne maradjon ideális gumija a horrorbalesetet követő újraindításra.
Dovizioso mellett a konstans teljesítmény szólhat, és mivel rendszerint Rossinál egy-két helyezéssel előbbre hozza be a motort, ez az esetében valóban komolyan kifizetődhet. A bolognaiakra is igaz azonban, hogy összességében javítani kell a tempón – ha viszont ez sikerül, akkor akár Jack Miller is beleszólhat a legjobb helyezések sorsába. Az ausztrál gyorsaságához eddig sem férhetett kétség, dobogós helyezései ellenére viszont még mindig túl sokszor hibázik, így neki főként a kiegyensúlyozottság terén kellene előrelépnie. Ami a többi ducatist illeti: Danilo Petrucci teljesen beleszürkült a mezőnybe, Francesco Bagnaia sérült, Tito Rabat produkciója pedig a 2018-as silverstone-i lábtörése óta nem az igazi. Akiben lehetne potenciál, az Johann Zarco, és úgy tűnik, az Avintia 2019-es Ducatijával jobban összhangban is vannak a gumik. A francia hozott már egy bravúrpódiumot Brnóban, és Ausztriában is erős volt a tempója, csak a bukás és az azt követő büntetés miatt nem volt esélye erős pontszerzésekre – a kérdés az esetében, hogy ezt a formát egy kevésbé ducatis helyszínen is tudja-e majd hozni.
Akiknél a tempóval semmi gond nincs, azok a suzukisok: a tesztektől kezdve folyamatosan erős versenytempóval rendelkeznek, s ha csak ezt néznénk, abszolút a vb-esélyesek között kellene számon tartani őket. Hogy ez mégsem így van, az több tényezőre vezethető vissza. Egyfelől az esetek többségében továbbra is pocsék időmérőket fut Alex Rins és Joan Mir, a felzárkózás pedig rendre túl sokat kivesz a gumikból és a versenyzőkből is, így mire felérnek az élbolyra, már nem marad mivel támadniuk a legjobb helyezésekért. Másfelől egyik versenyző sem konzisztens: Rins az Osztrák Nagydíjon egy valószínűsíthető győzelmet dobott el magától, amikor pár méterrel azt követően, hogy az élre állt, elesett, s ha mindez nem lenne elég az ő szempontjából, Mir is kezd a fejére nőni. A második évét teljesítő spanyol a Stájer GP-t nyerhette volna meg könnyedén, ha nem kényszerül Vinales balesete után használt első gumin maradni. A Suzukiban ott a potenciál, egyelőre azonban ezt nem sikerült kiaknázni – igaz, az eddigi körbeverés miatt még nincs is minden veszve.
És akkor elérkeztünk az egész évad legfőbb meglepetéséhez, a KTM-hez. A biztató tesztforma és a jerezi villanások – emlékezzünk: Brad Binder ugyanolyan tempót produkált a hibája után, mint a futamgyőztes Quartararo – után sem sokan számítottak arra, hogy úgy érkezünk meg a szezon harmadához, hogy már két győzelemmel fognak rendelkezni. A sors furcsa játéka, hogy egyiket sem Pol Espargaro szerezte, aki annak kezdete óta a KTM projekt részese, és a tesztelőnek igazolt Dani Pedrosa mellett oroszlánrészt vállalt abban, hogy az osztrák márka idáig jutott. Az elmúlt versenyeken viszont bizonyította a spanyol, hogy a Repsolhoz való átigazolása ellenére sem rá kell építeni a KTM jövőjét: bár a felügyelők Zarcót büntették, a brnói incidensben véleményem szerint inkább ő volt a ludas, majd az Osztrák GP-n egy nagyon hasonló manőverrel ütközött Oliveirával, vasárnap pedig elszúrta az adódó lehetőséget az első királykategóriás győzelmére, amikor az utolsó körben a 3-as kanyarban védekező íven fordulva elfékezte magát, megadva a lehetőséget Millernek a támadásra.
Kétségtelen, hogy a tempó megvan Espargarónál, viszont aki eddig kifejezetten erős teljesítményt tett le az asztalra, az Binder, és ezt nem is csak a csehországi győzelme mondatja velünk. Nagyon gyorsan alkalmazkodott a géposztályhoz és az RC16-oshoz is, Spielbergben is hamar felvette a ritmust márkatársaival, akik vele ellentétben tesztelhettek is ott néhány hete, s ha az időmérőkön előre tudna lépni, rendkívül veszedelmes ellenfél válhatna belőle mindenki számára. De már így is annak számít: a vb-tabellán a negyedik helyen áll a dél-afrikai, mindössze 21 pontra Quartararótól – merészség lenne kijelenteni, hogy semmi esélye akár a címre is. Ahogy Oliveira sem teljesen esélytelen, a korábbi fordulókon gyakran pechje volt, annak köszönhető a lemaradása, ami még így is csupán 27 egység. Iker Lecuona az egyetlen, akivel nem kell számolni, neki a tapasztalatszerzésről szól ez az esztendő.
Fontos azért megjegyezni, hogy a KTM a névadó szponzoruk, a Red Bull tulajdonában álló spielbergi pályán korlátlan mennyiségben tesztelhetett, és Brnóban is gyakoroltak a versenyt megelőzően, így nekik is komoly fokmérő lehet majd Misano és az azt követő spanyol pályák tömkelege – igaz, ahogy említettük, a KTM már Jerezben sem volt elveszett, sőt. A kedvezményeiket ugyanakkor a két diadal révén már elveszítették, így mostantól már nem tesztelhetnek kedvükre az igazolt versenyzőikkel, 2021-ben pedig a motorblokkok száma is korlátozott lesz, és idény közben sem fejleszthetnek majd rajta. Ezek viszont legfeljebb a jövő évi menetelésükre lehetnek hatással, az idei vb-küzdelmet csak minimális mértékben érinthetik a „megszorítások”.
Ennyire zavaros tehát a kép öt nagydíjat követően, és bár talán – ahogy azt maga Marquez is elmondta – Quartararo és Dovizioso a két fő esélyes, még legalább féltucatnyian joggal pályáznak arra, hogy beleszóljanak a címért folyó csatába. Sajnálatos, hogy a világ valószínűleg jelenlegi legjobb motorversenyzőjét hónapokig nélkülözni vagyunk kénytelenek, így viszont minden idők egyik legkiszámíthatatlanabb bajnoksága lehet a 2020-as. A vb-cím pedig egyáltalán nem értéktelenebb amiatt, mert Marquez nincs ott a rajtrácson, elvégre a repsolos nem külső körülmény, hanem saját hibája miatt dőlt ki a sorból (különben is számos alkalommal előfordult már, hogy egy sérülés befolyásolta a vb-harcot, ezekről írtunk az Autósport és Formula Magazin legutóbbi számában is), nekünk pedig nincs más dolgunk, mint élvezni a változatos versenyfutást – legközelebb szűk három hét múlva a misanói San Marinó-i Nagydíjon.
