Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
Maverick Vinales sikerével ért véget a MotoGP szezonnyitó Katari Nagydíja: az első sorból induló spanyolt ugyan a startnál állva hagyták a Ducatik, de később egyesével becserkészte őket, így a tavalyi második misanói futam először állhatott fel a dobogó tetejére. Az érthetően boldog Vinales úgy érzi, újra rátalált a régi önmagára a Yamahán, ugyanakkor jelezte: a rajtokat tekintve továbbra is fejlődniük kell.
„A következő versenyre is próbálunk javulni, ez nagyon fontos. A szezon hátralévő részére pedig biztosan keményen dolgozik a Yamaha azon, hogy olyan eszközünk legyen, amellyel jobban tudunk rajtolni” – idézi szavait a Motorsport.com szakoldal. „Viszont a jó hír, hogy motorozás közben úgy érzem, a Yamaha visszatért. Mármint arra a potenciálra gondolok, amit korábban a Yamahával éreztem, és nem tudom, hogy ez most a pályának, a körülményeknek vagy valami másnak volt köszönhető, de úgy érzem, ez újra a Yamaha erősségeit felvonultató motor volt. Jó volt a kanyarsebességünk, jól fordult a motor, és ez nagyon fontos, ha fel akarjuk venni a versenyt a Suzuki és a többi gyártó ellen.”
A legfontosabb különbség a korábbi évekhez képest az volt, hogy Vinales ezúttal képes volt előzni, nem ragadt be hosszan a riválisai mögé: „Egyértelmű, hogy változtattunk a mentalitásunkon. Jobbnak kellett lennünk előzés terén, mert tavaly ez hiányzott: úgy éreztem, jó tempóra lehetnék képes, de gyakran beragadtam a futamon és nem tudtam előzni. De itt Katarban sok ponton gyorsak voltunk, és még meg kell vizsgálnunk, hogyan tudnánk előzni máshol is. Összességében úgy érzem, remekül dolgoztunk télen, és legalább azt elértük, hogy a motor az irányváltásoknál gyorsabb legyen. Nagyobb tempóval tudok fordulni, ez pedig lehetőségeket ad számomra. Összességében jóval agresszívebb is voltam, mint az előző futamokon. Így kell folytatnunk, tovább kell nyomnunk, nincs veszítenivalónk, ez az egy módja van.”
Vinales révén – aki egyébként dicsérte a nemrég igazolt tesztversenyző, Cal Crutchlow munkáját is – ugyan nyert a Yamaha, de azért a három márkatárs katari teljesítménye arra utal, hogy korántsem oldották meg véglegesen a problémáikat. A gyári istálló másik tagja, Fabio Quartararo esetén például ismét előjött a hangvillásokat évek óta kísértő hátsó gumikopás, ráadásul a francia nem is tudta megmondani ennek az okát, hiszen saját érzése szerint nem motorozott túl agresszíven.
„Az elejétől kezdve erősnek éreztem magam, és Jack megelőzése után gyorsan utolértem Johannt is” – fogalmazott az ötödik helyezett Quartararo. „Aztán viszont komoly visszaesést éreztem a hátsó gumi teljesítményében, amire nem számítottam, mert a teszteken és az edzéseken nem tapasztaltam kopás a hátsó abroncsnál. Totális katasztrófa lett utána a napunk. Amikor Maverick megelőzött, teljesen más ligában volt, sokkal több tapadása volt, mint nekünk. A végén meg tudtam előzni Rinst és Millert, mert másképp motoroztam a hajrában. A tavalyi tapasztalatokra építve az ötödik helyet kellett elérnünk egy rossz napunkon, ez segíthet majd év végén.”
A Petronas SRT színeiben szereplő Valentino Rossi hasonló problémákkal szembesült vasárnap, mint a gyári csapatban a helyét idén átvevő Quartararo, csak sokkal durvábban, így hiába indult a negyedik rajtkockából, végül csak 12. lett. „Nyilván többre számítottunk, főleg a szombati időmérő után, de a versenyen nagyon küszködtem, mert néhány kör után problémáim voltak a gumikkal. Ez történt pénteken is. Próbáltuk megoldani, de sajnos nem sikerült. Valamilyen okból kifolyólag túlterheljük a hátsó gumit, és úgy tűnik, emiatt az teljesítményt és tapadást veszít, ezért néhány kör után már nem vagyok elég gyors. Bíztunk benne, hogy a hűvösebb időben kevesebb problémánk, de sajnos nem, rengeteg helyezést buktam” – olvasható az olasz értékelése a Crash.net hasábjain.
Még Rossinál is rosszabbul járt csapattársa, Franco Morbidelli, akinek már a rajt előtt kiderült, hogy problémája van az úgynevezett holeshot device-szal, ami aztán az egész versenyét befolyásolta, így végül pontot sem szerzett. Talán a futam előtt sokak által esélyesnek tartott motoros frusztrációja is belejátszott, mindenesetre a petronasos nem is annyira burkoltan odaszúrt a Yamahának: „Tudom, hogy nem én állok a Yamaha prioritási listájának élén” – utalt arra, hogy egyedül ő nem a legfrissebb verziójú technikát kapja a japán gyártótól. Amikor a problémák megoldásáról kérdezték, Morbidelli ugyancsak csípős megjegyzéssel válaszolt: „Nem tudom, mennyire fognak sietni a probléma megoldásán, de remélem, hogy kellő komolysággal veszik a dolgot.”
A Yamaha mellett a Ducati volt a Katari GP másik főszereplője: Vinales mögött a bolognaiak két motorosa futott be. Johann Zarco lett a legjobb közülük a maga második helyével, amellyel beállította MotoGP-s karrierje legjobb eredményét. A Pramac Racing franciája a leintés után arra a kérdésre válaszolva, hogy hol kellene fejlődnie a Desmosedici GP-nek, viccesen megjegyezte, hogy „több erőre biztosan nincs szüksége”. Zarco szerint elsősorban abban kell javulniuk, hogy jobb legyen a motor kapcsolata a hátsó gumival, így azt jobban kímélni tudják a verseny második felére. A szombaton végsebességrekordot döntő versenyző azt is kiemelte, hogy a futamon kevésbé érvényesült a Ducati ezen a téren tapasztalható fölénye, Vinalesnek segített az általuk nyújtott szélárnyék is.
A dobogó alsó fokára az első gyári versenyét teljesítő Francesco Bagnaia állhatott fel, aki egyszerre értékelt pozitív és negatív felhanggal: „Csalódott vagyok, pedig nem kellene annak lennem. Rossz stratégiát választottam azzal, hogy az élre álltam és keményen húztam a gázt, mert a verseny közepétől fogva küszködtem a hátsó gumival. Mások voltak a körülmények, mint a teszten, azt hittem, tartani tudom majd a tempót a végéig, de nagyon szenvedtem” – fogalmazott a GPOne.com hasábjain. Bagnaia is megjegyezte, hogy nem volt nagy előnyük végsebesség terén a Yamahával szemben, de ez nem a vasárnapra feltámadó szélnek volt főként köszönhető, hanem annak, hogy a hangvillások motorjának jobb volt a kigyorsítása a kanyarok kijáratánál. Bagnaia még hozzátette: sokat kellett kockáztatnia ahhoz, hogy Zarcóval és a nagy felzárkózást bemutató Joan Mirrel maradjon.
A ducatis táboron belül egyértelműen Jack Miller okozta a legnagyobb csalódást a futamon. Márkatársai közül csak a három újoncot tudta megelőzni, s bár a start után az előzetes ígéretének megfelelően feljött másodiknak, utána rettenetesen visszaesett, s csupán kilencedikként látta meg a kockás zászlót. „Elég jól rajtoltunk, úgy tudtam húzni a gázt, ahogy szerettem volna: nem túl keményen, de amikor 12-14 körrel a vége előtt Vinales megelőzött, úgy éreztem, itt az ideje fokozni a tempót. Sikerült is néhány körig 1:55 elejére szorítanom a köridőket, de aztán bamm, mintha falba ütköztem volna a gumival, elkezdett elúszni a hátulja a kanyarok közepén. Próbáltam menedzselni a gumikat az elején, de nem igazán működött, szóval meg kell vizsgálnunk, mit hogyan csináltam én és a többiek” – mondta el az ausztrál. Elmondta: hogy nem kilencedik helyekért van a gyári csapatban, de az ezért jó pont is több a semminél, a cél pedig világos: a következő hét napban hét másodpercet találni (ennyivel maradt el a futamgyőztes Vinalestől).
Bár a kvalifikáció után még nem úgy tűnt, a fent említett két márka csatájába bizony a Suzuki is komolyan beleszólt Katarban. Ahogy azt már 2020-ban is többször láthattuk tőlük, a gyenge időmérő után keresztülvágtak a mezőnyön: főleg Joan Mir jeleskedett ebben, aki megmutatta, miért is lett tavaly világbajnok – annak ellenére, hogy végül az utolsó körben kicsúszott a keze közül a dobogó. „Kicsit későn találtam rá az érzésre, de végre visszatért, ez a legfontosabb aspektusa a versenynek” – összegzett a címvédő spanyol.
Mir elismerte, hogy hibázott a hajrában, de nem azzal, hogy szélesen fordult az utolsó kanyarban, ugyanis azzal abban bízott, hogy jobb tempóval tud ráfordulni a célegyenesre, és a Suzuki gyenge végtempója ellenére is maga mögött tudja tartani a két Ducatit. „Az ideális az lett volna, ha nem előzöm meg Zarcót és bejövök mögötte harmadiknak, kihasználva a szélárnyékát, hogy levédjem magam Peccóval szemben. De ez az első verseny, kockázatokat kell vállalni, az ambícióim miatt viszont dobogó nélkül maradtam.” – értékelt Mir. Csapattársa, Alex Rins sokáig amúgy előtte volt, de végül csak hatodik lett: ő később elárulta, hogy a startnál elfelejtette aktiválni a Suzuki rajteszközét, emiatt sok pozíciót kellett visszavennie a versenyen, ennek köszönhetően pedig kivégezte az abroncsait a végére.
