A 2005-ös Magyar Nagydíj fordulópontot jelentett a Formula-1 történetében, hiszen ezzel a versennyel kezdődött meg a sportág arculatát évtizedeken át meghatározó dohányreklámok betiltása. Az új idők szavának engedve vasárnapra a BAR és a McLaren autóiról vasárnapra lekerültek a Lucky Strike, illetve a West hirdetései, s a wokingiak be is jelentették, hogy a szezon hátralévő részére a Johnnie Walker lesz a csapat főszponzora.
Az idény alapvetően Fernando Alonso és Kimi Raikkönen párharcáról szólt, bár Magyarországra a spanyol jelentős előnnyel érkezett meg, s a finn balszerencsés kieséseinek, valamint az indianapolisi sikernek köszönhetően Michael Schumacher is ott loholt Raikkönen nyakában. Pedig a Ferrari formája ebben a szezonban minden volt, csak jó nem, hogy mást ne mondjunk, a német a szezon első hét versenyén csak egyetlen dobogós helyet tudott felmutatni.
Annál nagyobb meglepetést okozott, amikor szombaton a hétszeres világbajnok nagy fölénnyel a pole-ba kvalifikálta magát – érthető módon sokan alacsony üzemanyagszintre gyanakodtak ekkor. Schumacher kilenc tizeddel előzte meg Montoyát, rajta kívül csak a toyotás Trulli tudott még egy másodpercen belülre kerülni a szezonbéli első pole-ját szerző némethez képest, míg Raikkönen, Ralf Schumacher és Alonso (aki két évvel korábban itt szerezte karrierje első nagydíjgyőzelmét) már jelentős hátránnyal abszolválta körét.
A rajtnál Schumacher meg tudta őrizni a vezetést, mögé pedig a negyedik helyről induló Raikkönen zárkózott fel, miután Trullit és csapattársát is megelőzte. A bajnoki éllovas viszont bajba került, miután összeért Ralf Schumacher autójával, s megsérült az első szárnya. Nem ez volt az egyetlen incidens az a rajt után: Barrichello Trulli autójába szaladt bele, Christian Klien pedig a Magyar Nagydíjak történetének egyik leglátványosabb balesetét szenvedte el, amikor kereke összeért Villeneuve-ével, és átfordult.
A másik Red Bull versenye sem tartott sokáig: miután Alonso sérült első szárnya az Alesit követően leszakadt, Coulthardnak nem volt esélye észrevenni az úton heverő alkatrészt, nekiment, és eltört az első felfüggesztése. A Red Bull irányíthatatlanul csúszott a 11-es kanyar bukóterébe, de szerencsére senki nem talált el. A kör végén többek közt Alonso és Barrichello is a bokszba hajtott javításra, a Schumacher, Raikkönen, Montoya, Trulli, Ralf Schumacher, Button, Sato, Heidfeld sorrend pedig egy időre bebetonozódott a pontszerző helyeken.
Az első kiállásoknál kiderült, hogy Schumacher autója nehezebb volt az időmérőn, mint Raikkönené, s így adott egy másodpercet a finnek, hiszen a McLaren négy körrel korábban érkezett meg a tankolásra, mint a Ferrari. Miután mindenki letudta a kiállást, az első öt helyezett sorrendje ugyanaz volt, mint a rajtot követően, azt leszámítva, hogy Ralf Schumacher megelőzte a Barrichellónak „köszönhetően” sérült diffúzorral köröző csapattársát, Trullit.
A győzelem sorsa a második kiállások során dőlt el, amikor az egy körrel Schumacher után tankoló Raikkönen a német elé tudott visszatérni, s miután Montoya műszaki hiba miatt kiesett, át is vette a vezetést. Tíz kör sem telt el a tankolás óta, s a finn előnye már közel húsz másodperc volt, így nagyon gyorsan kiépített magának egy akkora különbséget, hogy ne forogjon veszélyben a győzelme. Főleg azt követően, hogy a németre öccse, Ralf is felzárkózott, így kénytelen volt inkább hátrafelé tekintgetni.
Kimi Raikkönen tehát győzni tudott, s mivel a Renault a szezon során harmadszor pont nélkül maradt, ő és csapata is közelebb tudott kerülni az éllovasokhoz az összetettben. Schumacher sem lehetett elégedetlen, hiszen az erőviszonyokat tekintve ez a második hely több is volt annál, mint amit várhatott volna, míg a pódium harmadik fokára a szezonbéli első dobogóját szerző Ralf Schumacher állhatott fel.
A verseny végeredménye
20. Magyar Nagydíj - 2005. július 29-31. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Michael Schumacher | Ferrari | 1:19.882 | 1. | Kimi Raikkönen | McLaren-Merc. | 1:37:25.552 |
2. | Juan Pablo Montoya | McLaren-Merc. | +0.897 | 2. | Michael Schumacher | Ferrari | +35.581 |
3. | Jarno Trulli | Toyota | +0.957 | 3. | Ralf Schumacher | Toyota | +36.129 |
4. | Kimi Raikkönen | McLaren-Merc. | +1.009 | 4. | Jarno Trulli | Toyota | +54.221 |
5. | Ralf Schumacher | Toyota | +1.082 | 5. | Jenson Button | BAR-Honda | +58.832 |
6. | Fernando Alonso | Renault | +1.259 | 6. | Nick Heidfeld | Williams-BMW | +1:08.375 |
7. | Rubens Barrichello | Ferrari | +1.276 | 7. | Mark Webber | Williams-BMW | +1 kör |
8. | Jenson Button | BAR-Honda | +1.420 | 8. | Takuma Sato | BAR-Honda | +1 kör |
Leggyorsabb kör: Kimi Raikkönen - 1:21.219, 40. kör | |||||||
Versenytáv: 70 kör |
További érdekességek
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 - A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 - Csillagok hullnak, születnek újak
1994 - A Mester első magyarországi sikere
1995 - Amikor Schumachernek sem volt válasza
1996 - Villeneuve letette névjegyét
1997 - Amikor "eltűnt" Damon Hill
1998 - Schumacher legnagyobb győzelme
1999 - Finn ünnep Schumacher távollétében
2000 - Hakkinen-dupla a pokoli hőségben
2001 - A Ferrari kettős címszerzése
2002 - Barrichello búcsúztatta a "régi" Ringet