Az előző év bajnoka nem maradt a Williamsnél, Hill ugyanis nem tudott megegyezni a csapattal a fizetéséről, Frank Williams pedig karrierje során sohasem csinált ebből nagy ügyet: leigazolta Heinz-Harald Frentzent Jacques Villeneuve mellé, míg friss világbajnokát szélnek eresztette. Mivel a döntés meglehetősen későn született meg 1996 végén, Hill lehetőségei alaposan lekorlátozódtak, így csupán a Yamaha motorokat használó Arrowsnál talált magának menedéket, ahol a Magyar Nagydíj előtt mindössze egy pontot tudott összekaparni.
A Ferrari és a McLaren eközben tovább szilárdította átalakuló csapatának alapjait. Utóbbinál éppen a Hungaroringen jelent meg először a Williamstől érkezett sztártervező, Adrian Newey, míg az autóik ettől az évtől a West érkezésével a Mercedesnek is jobban imponáló ezüstszínbe öltöztek. Maranellóban pedig új, könnyített karosszériával álltak elő a hétvégére, amit egyelőre csak Michael Schumacher kaphatott meg, míg Eddie Irvine abban lelhette örömét, hogy szerződését éppen most hosszabbították meg 1998 végéig.
Augusztusra már jól kirajzolódott, hogy a ’97-es bajnoki cím sorsa a Ferrari és a Williams húzóemberei, azaz Schumacher és Villeneuve között fog eldőlni - a Magyar Nagydíj előtt a német tíz ponttal vezette a tabellát riválisa előtt. És ez volt az az év is, amikor a közönség egy újabb Schumacher nevét kezdhette ízlelgetni, hiszen a Jordannel a mezőnybe került a kétszeres bajnok öccse, Ralf is.
A hétvége alakulását a gumik határozták meg, ami újszerűen hatott, lévén a Bridgestone ebben az évben csatlakozott a sporthoz az éveken át monopolhelyzetet élvező Goodyear mellé. A nagyobb csapatok még kivétel nélkül az amerikai cég termékeit használták, a Bridgestone pedig az Arrows, a Prost, a Stewart és a Minardi ellátásával indított, ezúttal azonban ők találták el igazán jól, hogy milyen keverék is boldogul legjobban a Hungaroring kihívásaival. Ez már az edzések során is megmutatkozott, ahol Hill körei az élmezőnyével vetekedtek, majd a brit még nagyobb megrökönyödést keltett, amikor az időmérőn a 3. helyre kvalifikálta az Arrowst, közvetlenül a két bajnoki rivális, Schumacher és Villeneuve mögé.
Schumacher kálváriája már vasárnap délelőtt elkezdődött, a bemelegítő edzésen ugyanis egy kicsúszás után összetörte az új karosszériát, így a versenyen csak a régi csomaggal ellátott tartalékautót használhatta. A rajtnál a Ferrari így is megtartotta a vezetést, Villeneuve azonban gyengén jött el, így Hill, Irvine és Mika Hakkinen is elment mellette. Irvine abroncsai gyorsan kopásnak indultak, így az észak-ír már a 6. kör végén kihajtott kerékcserére, és nem tűnt túl fényesnek a helyzet az élen álló Schumacher számára sem, aki képtelen volt elszakadni üldözőitől. Olyannyira, hogy a 11. kör kezdetén a rá addig is tapadó Hill egy ellentmondást nem tűrő manőverrel elment a Ferrari mellett, majd körönként két másodperccel el is húzott tőle.
Hamarosan Schumacher is a bokszba látogatott, de kényszerű háromkiállásos taktikája miatt hátrányba került üldözőivel szemben. Hakkinen alatt eközben megállt a McLaren, így Villeneuve a második helyre került. A kanadai csapattársa, a mögötte haladó Frentzen viszont még nála is jobban állt, mivel a német egyetlen bokszlátogatásra játszott. A sors azonban közbeszólt, hiszen amikor Hill kerékcseréje után átvette a vezetést, autójának szivárgó tanknyílásán kicsordult a benzin, amitől lángra kapott az FW19-es, így Frentzennek le kellett parkolnia autóját a pálya mellett.
Hill és Villeneuve második tankolása után a brit hamarosan félperces előnyre tett szert, és lassan mindenki kezdte elkönyvelni, hogy csoda fog történni a Hungaroringen az Arrows történetének első győzelmével. Villeneuve mögül hidraulikai meghibásodás miatt hamarosan eltűnt az őt addig nyomás alatt tartó David Coulthard, és ezzel együtt ő is visszavett, hiszen Hill befoghatatlannak tűnt, legalábbis ha semmi probléma nem adódik az autójával.
Ám adódott. Másfél körrel a leintés előtt az Arrows hirtelen lelassult, miután a váltója harmadik fokozatban ragadt. Persze Villeneuve azonnal megkapta az információt, hogy lehet még keresnivalója a győzelemért folyó harcban, a gázra lépett, hamar utolérte Hill és egy talán szükségtelenül túldramatizált manőverrel két kerékkel a fűre hajtva húzott el korábbi csapattársa mellett.
A kanadai így elsőként futott be a célba, megismételve 1996-os sikerét, Hill pedig be tudott poroszkálni a 2. helyen, bár érthetően így már nem volt túl boldog a valószerűtlenül erős eredménnyel. A dobogó alsó fokára Johnny Herbert álhatott fel a szezonbeli egyetlen pódiumát gyűjtő Sauberrel, Michael Schumacher pedig csak őt követte további 10 másodperces lemaradással a negyedik helyen. Mindössze két tizeddel mögötte jött be Ralf a Jordannel, aki a bátyja bajnoki esélyeit szem előtt tartva nem próbált meg harcba szállni vele a pályán. És a Bridgestone hétvégi fölényét megerősítendő a japán Shinji Nakano futott be az utolsó pontszerző helyen a Mugen-Honda motorokat használó Prost volánjánál.
12. Magyar Nagydíj - 1997. augusztus 8-10. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Michael Schumacher | Ferrari | 1:14,672 | 1. | Jacques Villeneuve | Williams-Renault | 1:45:47,149 |
2. | Jacques Villeneuve | Williams-Renault | 1:14,859 | 2. | Damon Hill | Arrows-Yamaha | +9,079 |
3. | Damon Hill | Arrows-Yamaha | 1:15,044 | 3. | Johnny Herbert | Sauber-Petronas | +20,455 |
4. | Mika Hakkinen | McLaren-Mercedes | 1:15,140 | 4. | Michael Schumacher | Ferrari | +30,501 |
5. | Eddie Irvine | Ferrari | 1:15,424 | 5. | Ralf Schumacher | Jordan-Peugeot | +30,715 |
6. | Heinz-Harald Frentzen | Williams-Renault | 1:15,520 | 6. | Shinji Nakano | Prost-Mugen-Honda | +41,512 |
Leggyorsabb kör: Heinz-Harald Frentzen (Williams-Renault) - 1:18,372, 25. kör | |||||||
Versenytáv: 77 kör |
Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin, Barcza Zsolt
További érdekességek:
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 - A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 - Csillagok hullnak, születnek újak
1994 - A Mester első magyarországi sikere