Steward
Bognár Viktor
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. szeptember 23. hétfő
Retro

HGP 1990 - Senna árkon-bokron át

A rendszerváltás után az F1-es Magyar Nagydíj története egy új, biztonságosabb korszakba lépett, a pálya ötödik futama pedig talán az addigi legizgalmasabb versenyzést és egy váratlan belga győzelmet produkált.

Bár a szezon előtt egy ideig kérdéses volt a Hungaroring F1-es jövője, végül a magánkézbe került részvények és az új kormány hozzáállása, miszerint a futam sorsát nemzeti érdeknek kell tekinteni, megmentették a pályát Bernie Ecclestone kételyeitől, és előbb egy átmeneti szerződés, majd egy ötéves hosszabbítás képében új hajnal köszöntött be a Magyar Nagydíjak életében.

1990-re felbomlott a McLaren álompárosa, Ayrton Senna és Alain Prost ugyanis nem bírták két évnél tovább egymás mellett, s a francia az előző évi bajnoki cím megszerzése után átnyergelt a Ferrarihoz, ahol egy másik nagy sztár, Nigel Mansell csapattársa lett. A wokingiakhoz a helyére Gerhard Berger érkezett, aki már nem tudott ilyen kiélezett csatákat vívni Sennával, s bizonyára ennek is köszönhetően jóval barátibbá vált a légkör az istállón belül. A verseny kétszeres győztese, Nelson Piquet pedig a küszködő Lotustól az egyre erősebb Benettonhoz igazolt, ahol Alessandro Nannini csapattársa lett.

F1_Magyar GP_1990_03_cut

Ami a bajnokságot illeti ezen a ponton, hiába váltak külön Senna és Prost útjai, ebben az évben is ők ketten voltak a trófea fő várományosai - a magyar hétvége előtt a brazil vezetett négy egységgel ősi riválisa előtt.

Az időmérő a szezon egyetlen pole-pozícióját hozta a Williams számára, s ha már kivételesen gyorsak voltak, hát ki is sajátították az első rajtsort két autójukkal. Thierry Boutsen pályafutása során egyedül itt tudott első rajthelyet szerezni, néhány századdal felülmúlva csapattársát, Riccardo Patresét. Mögöttük a két McLaren-Honda sorakozott, s Berger ezúttal hajszállal le tudta győzni Sennát, akit pedig Nigel Mansell és a Tyrrell volánjánál egyre nagyobb feltűnést keltő Jean Alesi követett. A másik két világbajnoknak, Prostnak és Piquet-nek be kellett érnie a 8-9. helyekkel.

A rajtnál nem az élen álló két Williams, hanem a mögöttük helyezkedő Berger rugaszkodott el a legjobban. Az osztráknak a célegyenes végéig sikerült elmennie Patrese mellett, Boutsen azonban bezárta előtte az ajtót, így a belga meg tudta tartani a vezetést. Senna viszont rosszul rajtolt, az első kanyarokban Mansell és Alesi is utat talált mellette, így a brazil a 6. helyen találta magát a kör végére. Az első négyes hamarosan elszakadt a mezőnytől, míg az üldözőket Alesi tartotta maga mögött - köztük Sennát is, aki szokatlan módon küszködött a gumijaival, és csak a 21. körben talált végül utat a francia mellett.

Akkoriban még nem voltak kötelezőek a bokszkiállások a versenyeken, Senna azonban az előzés abszolválása után mégis kiállt csapatához. Abroncsainak gyors elhasználódását az okozhatta, hogy a McLaren erre a hétvégére a Goodyear új konstrukció alapján készült gumijaival kísérletezett. A brazil a 10. helyre tért vissza, ahonnan lassan megkezdte ledolgozni több mint 40 másodperces hátrányát. Az 50. körre meg is érkezett 5 másodpercen belülre az összesűrűsödött élboly mögé, amelyben mostanáig is csak annyi változás történt, hogy a második helyről Berger is kiállt friss abroncsokért a másik McLarennel. Az élen ekkor Boutsen, Patrese, Mansell, Nannini és Senna volt a sorrend.

Az események pedig csak ekkor kezdtek igazán felpezsdülni. Mansell hosszú ideje sikertelenül próbálkozott Patrese megelőzésével, egyik kísérlete után pedig az útjába álló lekörözöttek miatt is lassítania kellett. Míg egy évvel korábban a győzelemhez vezető úton segítette őt egy körhátrányban lévő autó, ezúttal ő húzta a rövidebbet a hasonló helyzetből: pillanatnyi lendületvesztését Nannini és Senna is kihasználta, s egyszerre suhantak el mellette mindketten. Nekik aztán Patrese megkerülése is csak három körbe telt, a vészesen tempót veszítő olasz pedig ekkor szintén kiállt új gumikat vételezni, egy erős hajrával próbálva menteni a menthetőt.

Senna számára ekkor már lőtávolban volt a győzelem, és a 64. körben Nanninit is megpróbálta kicselezni. Manővere azonban koránt sem volt tökéletes, ugyanis amikor a sikánban belülről bebújt a Benetton mellé, a két autó összeütközött, Nannini autója a levegőbe repült, földet érve pedig megsérült a felfüggesztése, ami hirtelen a verseny végét is jelentette az addig szépen menetelő olasz számára. A McLaren azonban sértetlen maradt, és a brazil azonnal meg is érkezett vele Boutsen nyakára az utolsó tíz körre.

Nem sokkal később, mintha csak a két McLaren ugyanazon forgatókönyv szerint versenyezne, a szintén felzárkózásban lévő Berger is bemutatott egy kísértetiesen hasonló manővert a sikánban. Ő Mansellnek koccant neki, ám ez a mozdulat már nem csak egy áldozatot szedett: a Ferrari a kavicságyban maradt, az osztrák pedig sérült autójával a garázsba hajtott. A kései kieséseknek köszönhetően több olyan pilóta is előrekerült a sorrendben, akik enélkül pontszerzésben sem nagyon bízhattak. Piquet a leintésnél hirtelen a harmadik helyen találta magát a Benettonnal, őt Patrese, Derek Warwick és Eric Bernard követte.

Az élen viszont nem változott az állás. Senna, miután átverekedte magát a mezőnyön, a magabiztos Boutsen mellett már nem talált utat, aki így a verseny minden körében vezetve megszerezte pályafutása harmadik futamgyőzelmét, alig három tizeddel a McLaren előtt befutva a célba. A belga pilóta különösen érezhette a magyar pályát, hiszen már az előző két évben is ott állt a dobogó harmadik fokán, most pedig egy első hellyel tette fel a koronát törekvéseire. És bár ekkor még nem tudhatta, ez volt egyben F1-es pályafutása során az utolsó jelenése a pódiumon.

5. Magyar Nagydíj - 1990. augusztus 10-12.
Az időmérő eredménye A futam végeredménye
1. Thierry Boutsen Williams-Renault 1:17,919 1. Thierry Boutsen Williams-Renault 1:49:30,597
2. Riccardo Patrese Williams-Renault 1:17,955 2. Ayrton Senna McLaren-Honda +0,288
3. Gerhard Berger McLaren-Honda 1:18,127 3. Nelson Piquet Benetton-Ford +27,893
4. Ayrton Senna McLaren-Honda 1:18,162 4. Riccardo Patrese Williams-Renault +31,833
5. Nigel Mansell Ferrari 1:18,719 5. Derek Warwick Lotus-Lamborghini +1:14,244
6. Jean Alesi Tyrrell-Ford 1:18,726 6. Eric Bernard Lola-Lamborghini +1:24,308
Leggyorsabb kör: Riccardo Patrese (Williams-Renault) - 1:22,058, 63. kör
Versenytáv: 77 kör

Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin. 

További érdekességek:

Ez volt Thierry Boutsen harmadik, első száraz pályás győzelmének napja, amivel a derék belga bebizonyította, hogy nem csak esőkáoszból képes hasznot húzni. A melegben a rajttól a célig ő vezetett. Továbbá ezen a hétvégén érte el élete egyetlen edzéselsőségét is.
Összesen 35 (!) nevezője volt a versenynek. Közülük öten már az előselejtezőn búcsúztak (Grouillard, Gachot, Moreno, Langes és Giacomelli). Harmincan maradtak, és ők küzdöttek meg a 26 rajthelyért.
Tizenöt résztvevőt intettek le a Hungaroringen, s tizenhetet lehetett értékelni. 1990-ben ez kiváló aránynak számított. Ennél többen, húszan csak Mexikóban teljesítették a táv legalább 90%-át, ami az értékelhetőség feltétele.
Derek Warwick legjobb szezonbeli eredményét a Hungaroringen érte el: 5. helyen végzett a Lotus-Lamborghini két hét híján 36 éves brit versenyzője.
Gabriele Tarquini egyedül csak a Magyar Nagydíjat tudta teljesíteni 1990-ben. Az olasz a 13. helyen hozta célba AGS-Fordot.
 
 
Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?