Michael Schumacher egy évvel korábban a Hungaroringen biztosította be negyedik bajnoki címét, az ötödikkel azonban már eddig sem várt. A német még az előző szezonban látottnál is nagyobb dominanciát mutatva már két futammal korábban, a Francia Nagydíjon behozhatatlan előnyre tett szert, így mostanra már csak a konstruktőri cím sorsa volt nyitott, de persze a Ferrari egyeduralma miatt már ez is csak matematikailag.
Ilyen, kissé álmos állapotban érkezett meg a mezőny az augusztusi kánikulában Magyarországra - ráadásul foghíjasan, hiszen az egész szezonban versenyről versenyre élő, komoly anyagi nehézségekkel küzdő Arrows már el sem utazott a hétvégére, így Heinz-Harald Frentzen és Enrique Bernolni hiányában 20 pilótának drukkolhatott a közönség. Megejtette viszont debütálását Anthony Davidson, akit a magát az elmúlt három futamból kettőre kvalifikálni képtelen Alex Yoong helyére ültettek be a Minardinál.
Ehhez a húsz versenyzőhöz vasárnap, a futam előtt egy további név csatlakozott, még ha csak rövid időre is, hiszen a Formula-3000-ben ténykedő Baumgartner Zsolt megtehetett három bemutatókört a Jordan volánjánál.
A versenyre az első rajtsort annak rendje és módja szerint a két Ferrari foglalta be, ám ezúttal Rubens Barrichello állt az élen, 59 ezredet adva ötszörös bajnok csapattársának. Mögöttük a Williamsek sorakoztak Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya révén, míg az ötödik helyre némi meglepetésre az évről évre egyre lejjebb csúszó Jordannel bejött Giancarlo Fisichella. A McLarenek számára csalódással végződött az időmérő, hiszen mindkét autójuk a középmezőnyben landolt: David Coulthard a 10., a csapathoz erre az évre fellépő Kimi Raikkönen pedig csak a 11. lett.
A rajt nem hozott sok változást: Barrichello megtartotta a vezetést, és Ralf Schumacher ugyan felugrott testvére mellé, de az első kanyar előtt mégis úgy döntött, hogy biztonságosan visszasorol a harmadik helyre. Fisichella a 4., Felipe Massa Sauberje pedig az 5. helyre lépett előre, míg mögöttük a gyengén rajtoló Montoya összekoccant Jenson Button Renaut-jával a 2-es kanyarban, de mindketten tovább tudtak menni.
Aki az előzési manővereket számolta, a második körben be is fejezhette aznapi munkáját, ekkor történt ugyanis a délután egyetlen igazi, pályán lezajló manővere, köszönhetően Coulthardnak, aki az 1-es kanyar előtt átvette a 10. helyet Nick Heidfeldtől. Akárhogy is szépítjük, a továbbiakban már csak a bokszkiállások, illetve a kiesések és kicsúszások során változott a sorrend a mezőnyben.
A Ferrarinál a kedvezőbb helyzetben álló Barrichello kapta meg az előnyösebb boksztaktikát, így Schumachernek nehezebbé is vált a dolga, ha elé akart kerülni, bár ezen a vasárnapon úgy tűnt, hogy olyan nagyon nem is akart. A német végig csapattársa sarkában haladt, de előzéssel nem próbálkozott. Pár körrel a leintés előtt azért megmutatta, mire lehetett volna képes, hiszen miután kicsit leszakadt, megfutotta a verseny leggyorsabb körét, ami 3-4 másodperccel gyorsabb volt, mint az azt megelőző percekben mutatott tempója.
A Ferrari a kettős győzelem révén immár a konstruktőri cím megszerzéséhez is elegendő pontot gyűjtött, így egymást követő második évükben is a Hungaroringen ünnepelhették a csapattrófeát. Barrichellónak ez volt pályafutása harmadik diadala, a Ferrariktól a célban csak 13 másodperccel lemaradva befutó Ralf Schumacher pedig a harmadik lett, így testvérével együtt pezsgőzhetett a dobogón.
A McLarenek a boksztaktikával lépdeltek előre, méghozzá igencsak hatékonyan: Raikkönen és Coulthard a 4. és az 5. helyen futottak be a célba, rajtuk kívül pedig még Fisichella szerzett pontot az utolsó olyan Magyar Nagydíjon, amelyen csak az első hat helyezettet jutalmazták.
Montoya versenye hamar rosszra fordult, hiszen a rajt utáni koccanásán kívül még két pályaelhagyás során is rongálta autóját, az ezekből fakadó időveszteségeknek köszönhetően pedig csak a 11. lett. Ezen a délutánon a kiesések sem okoztak különösebb látványosságot, hiszen csupán négyen nem jutottak el a kockás zászlóig: Jacques Villeneuve és Eddie Irvine műszaki hiba, míg Davidson és Button kicsúszás miatt búcsúztak idő előtt.
A közönség az elmúlt évek során több nyugodtan csordogáló futamnak lehetett szemtanúja a Hungaroringen, így egyértelművé vált, hogy megérett az idő a változásra, ami a következő évre a pálya vonalvezetésének átalakításában valósult meg - nem is eredménytelenül.
17. Magyar Nagydíj - 2002. augusztus 16-18. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Rubens Barrichello | Ferrari | 1:13,333 | 1. | Rubens Barrichello | Ferrari | 1:41:49,001 |
2. | Michael Schumacher | Ferrari | 1:13,392 | 2. | Michael Schumacher | Ferrari | +0,434 |
3. | Ralf Schumacher | Williams-BMW | 1:13,746 | 3. | Ralf Schumacher | Williams-BMW | +13,355 |
4. | Juan Pablo Montoya | Williams-BMW | 1:14,706 | 4. | Kimi Raikkönen | McLaren-Mercedes | +29,479 |
5. | Giancarlo Fisichella | Jordan-M.-Honda | 1:14,880 | 5. | David Coulthard | McLaren-Mercedes | +37,800 |
6. | Jarno Trulli | Renault | 1:14,980 | 6. | Giancarlo Fisichella | Jordan-M.-Honda | +1:08,804 |
Leggyorsabb kör: Michael Schumacher (Ferrari) - 1:16,207, 72. kör | |||||||
Versenytáv: 77 kör |
További érdekességek:
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 - A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 - Csillagok hullnak, születnek újak
1994 - A Mester első magyarországi sikere
1995 - Amikor Schumachernek sem volt válasza
1996 - Villeneuve letette névjegyét
1997 - Amikor "eltűnt" Damon Hill
1998 - Schumacher legnagyobb győzelme
1999 - Finn ünnep Schumacher távollétében