Néhány hónappal korábban még elképzelhetetlennek tűnt volna az, ami az 1999-es Magyar Nagydíj beharangozójában állhatott: a Ferrari első számú versenyzője, Eddie Irvine nyolcpontos előnnyel várhatja a hungaroringi versenyhétvégét Mika Hakkinen előtt... Persze mindehhez „kellett” Michael Schumacher silverstone-i balesete is, mely Irvine-t első számú versenyzővé tette, ahhoz viszont a következő futamok is kellettek, hogy bajnokesélyessé váljon.
„Crazy Eddie” az év elejétől szorgosan gyűjtögette a pontokat, sőt két futam után még vezette is a pontversenyt. Ezt gyengébb és erősebb hétvégék követték, de a franciaországi futamot követően, amikor Hakkinen 40, Schumacher 32, Irvine pedig 26 ponttal állt, senki nem gondolhatta volna, hogy az észak-ír abban az évben még a bajnoki címért fog küzdeni. Aztán jött Silverstone, ahol minden megváltozott: Schumacher lábtörést szenvedett, így a Ferrari minden reménye Irvine maradt...
Hogy Irvine egyébként mennyire jól szerepelt az évben addig is, jól mutatja, hogy már a Brit Nagydíjjal beérte Schumachert a pontversenyben, s mivel Hakkinen leeső kereke miatt kiesett a versenyből, nyolc pontra megközelítette a címvédőt. A hátrány aztán Ausztriában tovább csökkent: Irvine nagy csatában verte Coulthardot, míg Hakkinen az első körben koccant csapattársával, s a mezőny végéről kellett előretörnie. A finn kétpontos előnye a Hockenheimringen nyolc egység hátránnyá változott, miután látványos balesetet szenvedett, miközben a Schumachert helyettesítő Salo átadta a győzelmet Irvine-nak.
Ilyen előzmények után érkezett a Hungaroringre a Formula-1 mezőnye, ahová Schumacher hiánya ellenére is óriási tömeg látogatott ki. Különösen sokan érkeztek Finnországból, hiszen Hakkinen sikerei mellett immár a Ferrarinál szereplő Salóért is szoríthattak. Az időmérő edzés felemásan alakult a számukra, hiszen míg Hakkinen megszerezte a pole-pozíciót, addig Salo csak a 18. helyre kvalifikálta versenygépét.
A Ferrarinál nem csupán ezért voltak elégedetlenek a kvalifikációt követően. Bár a McLarenek hatalmas erőfölénye miatt egyéb esetekben, egy átlagos versenyhétvégén kimondott sikernek számított volna egy második rajthely, a Hungaroringen nem így volt, hiszen mint Eddie Irvine elárulta, kimondottan a pole-pozíció reményében kezdték meg a szombati napot. Coulthard legyőzése persze önmagában is jó eredmény volt, őt Fisichella, majd a két Jordan, Frentzen és Hill követte.
Nem állíthatnánk, hogy az 1999-es volt minden idők legizgalmasabb hungaroringi futama... A rajtot követően az első nyolc helyen csupán két változás történt: Coulthard visszaesett Fisichella és Frentzen mögé, a 7-8. helyről induló benettonos Wurz és stewartos Barrichello pedig helyet cseréltek. Ez a sorrend nem kevesebb mint 28 körre bebetonozódott, sőt tulajdonképpen a 21-22. helyen történt egyetlen olyan változás, melyet nem kiesés, műszaki hiba vagy kiállás okozott, amikor a 4. körben Gene megelőzte Takagit...
Az élmezőny szép sorban túlesett a kerékcseréken, Hakkinen magabiztos előnnyel vezetett továbbra is, Coulthard pedig visszavette a harmadik helyet Fisichellától, akinek versenyét elrontott második tankolása tette tönkre. Ekkor már csak az volt a kérdés, hogy Coulthard át tudja-e ugrani Irvine-t a bokszban, ami végül nem sikerült, de hamarosan mégis elébe került, miután az észak-ír hibázott, és egy pillanatra elhagyta a pályát.
Az első hat sorrendjében ez volt az utolsó 23 kör egyetlen változása: a McLaren kettős győzelmet aratott Eddie Irvine előtt, akinek előnye így két pontra csökkent az összetettben – a később egy-egy pillanatra a bajnokesélyesek közé lépő Coulthard és Frentzen lemaradása ekkor még 20-20 egység volt. Utóbbi lett a negyedik a Hungaroringen, két pontot szerzett a Hillt a második kiállásoknál megelőző Barrichello, míg 1996 világbajnoka a 6. helyen ért célba.
14. Magyar Nagydíj - 1999. augusztus 13-15. |
|||||||
Az időmérő eredménye |
A futam végeredménye |
||||||
1. |
Mika Hakkinen |
McLaren-Mercedes |
1:18.156 |
1. |
Mika Hakkinen |
McLaren-Mercedes |
1:46:23.536 |
2. |
Eddie Irvine |
Ferrari |
+0.107 |
2. |
David Coulthard |
McLaren-Mercedes |
+9.706 |
3. |
David Coulthard |
McLaren-Mercedes |
+0.228 |
3. |
Eddie Irvine |
Ferrari |
+27.228 |
4. |
Giancarlo Fisichella |
Benetton-Playlife |
+0.359 |
4. |
Heinz-H. Frentzen |
Jordan-Mugen |
+31.815 |
5. |
Heinz-H. Frentzen |
Jordan-Mugen |
+0.508 |
5. |
Rubens Barrichello |
Stewart-Ford |
+43.808 |
6. |
Damon Hill |
Jordan-Mugen |
+0.511 |
6. |
Damon Hill |
Jordan-Mugen |
+55.726 |
Leggyorsabb kör: David Coulthard - 1:20.699, 69. kör |
|||||||
Versenytáv: 77 kör |
További érdekességek
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 - A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 - Csillagok hullnak, születnek újak
1994 - A Mester első magyarországi sikere
1995 - Amikor Schumachernek sem volt válasza
1996 - Villeneuve letette névjegyét