A Hungaroring előző vonalvezetése tisztességesen megállta a helyét az elmúlt 14 év során, ám a sorozatos eseménytelen futamok egyre sürgetőbbé tették, hogy a pálya létesítményei után immár a nyomvonalon is korszerűsítsenek. Ennek fényében már 2002 végén megkezdődtek az átalakítási munkálatok, amelyek a pálya két pontját érintették. A célegyenes végét megnyújtották és az 1-es kanyart a korábbinál élesebb fordulóra cserélték, illetve a pálya hátsó részén is egy hosszabb padlógázos szakaszt alakítottak ki a 11-es és a 12-es kanyar között, ahonnan aztán két 180 fokos forduló vezette vissza a mezőnyt a célvonalhoz. Az átalakításoknak köszönhetően a pálya hossza 3975-ről 4384 méterre nőtt, a versenytáv pedig 77 körről 70-re csökkent. Az új Hungaroringtől egyértelműen izgalmasabb futamokat, több előzést várt a pálya és az F1 vezetősége, az első verseny pedig meg is felet az elvárásoknak.
Eközben erre az évre a sport szabályaiban is több újítás történt, amelyeknek egy része a Ferrari dominanciája ellen hatva szintén a változatosságot igyekezett növelni. Immár az első nyolc helyezett kapott pontot a versenyek után, bevezették az egykörös időmérőket, és az autók leszorítóerejét is csökkentették. Továbbra is a Ferrari nyerte ugyan a legtöbb versenyt, ám több pályán is a McLaren vagy éppen a Williams bizonyult az etalonnak, így a pontverseny az egész szezon során igencsak szoros volt. A Magyar Nagydíjat megelőzően Michael Schumacher hat ponttal vezetett Juan Pablo Montoya, és kilenccel Kimi Raikkönen előtt.
A hétvége kezdetén egy váratlan, magyar szempontból történelmi jelentőségű fordulat következett be. Baumgartner Zsolt az előző évhez hasonlóan most is a Jordan tesztpilótájaként jelent meg a Hungaroringen, ám hamarosan a versenyzői ülésben találta magát, miután a csapata ír pilótája, Ralph Firman a hátsó szárny leszakadása nyomán csúnya balesetet szenvedett az edzésen. Firman egy pillanatra az eszméletét is elvesztette a bukás során, illetve lábán sérüléseket szerzett, így ki kellett hagynia a hétvégét. Baumgartner szerencséje, hogy a Jordan számára ő volt az egyetlen kéznél lévő pilóta, így menedzsere, Frank Tamás közbenjárására sebtében meg is állapodtak Eddie Jordannel a hétvégi beugrásról. Zsolt lett az első és máig egyetlen magyar versenyző, aki Formula-1-es futamon rajthoz állhatott, debütálását ráadásul hazai közönsége előtt ejthette meg.
Az időmérő máris meglepetéseket tartogatott, hiszen az év nagy felfedezettje, Fernando Alonso szerezte meg a pole-t a Renault-val, Sepang után karrierjében másodszor. Mögötte Ralf Schumacher végzett, akit egy újabb váratlan név, az időmérőn alacsonyabb üzemanyagszinttel taktikázó Mark Webber követett a Jaguarral. A 4. Montoya az 5. pedig Rubens Barrichello lett, akik ezredre azonos időt futottak egyetlen kvalifikációs körük során. Michael Schumacher Ferrarija csak a 8. helyen szerénykedett, míg Baumgartner az utolsó előtti, 19. pozícióba kvalifikálta a Jordant.
A rajtnál Alonso megtartotta a vezetést, miközben közvetlen üldözői kifejezetten gyengén startoltak. A két Williams rengeteget veszített a poros oldalon, ráadásul Ralf meg is pördült az 2-es kanyarban, így szinte mindenki elment mellette. Webber megtartotta a 2. helyet, de nem tudta tartani Alonso tempóját, így míg a spanyol körönként komoly másodpercekkel húzott el, az ausztrál feltartotta a mögötte érkezőket, akiknek sorát a harmadik körre Kimi Raikkönen vezette.
Az élen álló Renault az első kiállásakor, a 13. körben már 21 másodperc előnnyel rendelkezett, így első helye miatt egy pillanatig sem kellett aggódnia. Mögötte azonban zajlottak az események: Raikkönen a kerékcserék során átugrotta Webbert, Jarno Trulli pedig egy tekintélyes nevekből álló vonatot alakított ki maga mögött a két Schumacherrel, Montoyával és David Coultharddal - a hátulról igen gyorsan felkapaszkodó Ralf idővel el is tudott menni testvére mellett.
A 20. körben csúnya balesetet szenvedett az 5. helyen álló Rubens Barrichello, akinek Ferrariján a bal hátsó felfüggesztés mondta fel a szolgálatot, így az autó a célegyenes végén nagy tempóval a gumifalba csúszott. A brazil szerencsére sértetlenül szállt ki az összetört modellből, esélyeinek azonban búcsút mondhatott.
A második kiállások után Webber Jaguarja kezdett el hátrafelé lépkedni, hiszen Montoya, Ralf Schumacher és az egy kerékcserét megspóroló Coulthard is átugrotta őt, de a középmezőnyhöz tartozó autó számára a 6. helyezés így is különlegesnek számított. Egy másik középcsapat, a Jordan sokkal rosszabb napot fogott ki, hiszen Giancarlo Fisichella után újonc versenyzőjük, Baumgartner is kiesett, miután a 35. körben motorhiba miatt megadta magát az autója. A magyar pilóta búcsúja pillanatában a 13. helyen haladt.
Az élen a verseny utolsó harmadában már nem változott a sorrend. Alonso megtartotta nagy előnyét és meglepően sima győzelmet aratott a szezon addigi részében csak lesipuskásnak számító Renault-val. A mezőnybe 2002-ben visszatérő francia gyári csapat ezzel új sikerkorszakot nyitott meg a Formula-1-ben, a 22 évesen a sport akkori legfiatalabb győztesének számító Alonso pedig egy csapásra a mezőny egyik sztárjává vált.
Raikkönen bejött másodiknak, míg a harmadik Montoya lett, akinek egy megcsúszást követően az utolsó körökben védekeznie kellett a mögé felzárkózó csapattársával szemben. Coulthard, Webber, Trulli és Michael Schumacher zárták az első nyolcast, így a címvédő német egy szürke futam után csupán egyetlen ponttal távozhatott a Hungaroringről. A pontverseny ezzel csak még szorosabbá vált, hiszen három futammal a szezon vége előtt Schumacher 72, Montoya 71, Raikkönen pedig 70 ponttal hagyta el az új Hungaroringet.
18. Magyar Nagydíj - 2003. augusztus 22-24. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Fernando Alonso | Renault | 1:21,688 | 1. | Fernando Alonso | Renault | 1:39:01,460 |
2. | Ralf Schumacher | Williams-BMW | 1:21,944 | 2. | Kimi Raikkönen | McLaren-Mercedes | +16,768 |
3. | Mark Webber | Jaguar-Ford | 1:22,027 | 3. | Juan Pablo Montoya | Williams-BMW | +34,537 |
4. | Juan Pablo Montoya | Williams-BMW | 1:22,180 | 4. | Ralf Schumacher | Williams-BMW | +35,620 |
5. | Rubens Barrichello | Ferrari | 1:22,180 | 5. | David Coulthard | McLaren-Mercedes | +56,535 |
6. | Jarno Trulli | Renault | 1:22,610 | 6. | Mark Webber | Jaguar-Ford | +1:12,643 |
Leggyorsabb kör: Juan Pablo Montoya (Williams-BMW) - 1:22,095, 37. kör | |||||||
Versenytáv: 70 kör |
További érdekességek:
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 - A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 - Csillagok hullnak, születnek újak
1994 - A Mester első magyarországi sikere
1995 - Amikor Schumachernek sem volt válasza
1996 - Villeneuve letette névjegyét
1997 - Amikor "eltűnt" Damon Hill
1998 - Schumacher legnagyobb győzelme
1999 - Finn ünnep Schumacher távollétében
2000 - Hakkinen-dupla a pokoli hőségben