A kiírt pályázat feltételeinek három alakulat felelt meg. Ezek közül úgy tűnt, a Hispania Racing Team (HRT) áll a leggyengébb lábakon. Sajnos valóban, mindössze három sikertelen szezont töltöttek a Formula 1-ben, mielőtt kiszálltak. Már az indulás előtt is gondok voltak az eredetileg Campos Racing néven nevező istállónál, de végül – ha a téli tesztelés teljes hiányában is – sikerült elindulniuk a szezonban.
A HRT pilótái között volt Bruno Senna, Karum Chandhok, Szakon Jamamoto és Christian Klien is. A következő szezonra Narain Karthikeyan és Vitantonio Liuzzi kaptak lehetőséget, de év közben érkezett az azóta többszörös világbajnoki futamgyőztessé vált Daniel Ricciardo is. A 2012-es (utolsó) évadot a Karthikeyan, Pedro de la Rosa párossal teljesítették. Továbbra is hiányzott az erő, de immáron a pénzügyi háttér is végképp megroppant. A következő évre már nem nevezett a HRT, a három újonc istálló közül elsőként került a süllyesztőbe. Legjobb eredményük két 14. hely volt, a pontszerzéshez sosem kerültek közel.
Második belépőnk már a névválasztással sem került egyszerű helyzetbe. Lotus Racing néven indultak 2010-ben, de jogi problémákba ütköztek, majd Team Lotusra váltottak egy évvel később. Rá egy szezonra (a közben megérkezett Lotus Renault miatt) elhagyták a Lotus nevet, inkább Caterham-re változtatták a csapat nevét. (bár az ítélet szerint ők is maradhattak volna ennél a változatnál)
Úgy tűnt, a legnagyobb reményekkel induló újonc istálló, két futamgyőztes pilótával, Jarno Trullival és Heikki Kovalainennel. A lemaradás hatalmas volt a középmezőnyhöz képest, de a három új közül a leggyorsabbnak bizonyultak. Egy 12. hely volt az istálló legjobbja a debütáló évben. A pilótapáros a következő évre sem változott, a Cosworth motort azonban Renault-ra cserélték. Kicsit közelítettek a középmezőnyre, de még mindig megvolt a szakadék, a pontszerzés igazi reménye nélkül.
2012-re Kovalainen mellé Vitalij Petrov érkezett. Brazíliában majdnem sikerült a bravúros pontszerzés, de Petrov végül csak 11. lett. A Caterham 2013-ra Charles Pic-et és Giedo van der Gardét szerződtette. Utolsó szívómotoros idényük gyengére sikeredett, a 14. helynél előrébb nem jutottak.
Az első turbómotoros évadot még teljesítették (bár nem teljesen), Marcus Ericsson, Kamui Kobajasi, André Lotterer és Will Stevens is vezették az autókat. Monacóban karnyújtásnyira voltak a pontszerzéstől, de sajnos megint csak a 11. pozíció maradt. Év végén már világos volt a komoly pénzügyi gond, két tengerentúli futamra el sem utaztak, majd Abu Dhabiban külön engedéllyel és támogatással végül elindult Will Stevens. A financiális krízis azonban nem oldódott meg, a 2010-es belépők közül másodikként a Caterham is kénytelen volt kiszállni.
Harmadik 2010-es belépőnk az eleinte még Virgin Racing néven induló, később többször is nevet és tulajdonost váltó istálló. A Timo Glock és Lucas di Grassi pilótapárossal kezdtek, a következő évben Glock mellé Jerome d’Ambrosio érkezett. Itt már a csapat orosz licenccel indult Virgin-Marussia néven. A 14. helynél feljebb ők sem jutottak a két év során.
Glock a 2012-es szezonban is maradt, Charles Pic lett a csapattársa. Nem sikerült továbbra sem a pontszerzés, de két tizenkettedik helyig már eljutottak. A következő évadra Max Chilton és Jules Bianchi kapta meg a két versenyzőülést. A kocsi megbízhatósága kiváló volt, de a tempó még mindig hiányzott. Igaz, kicsivel azért közeledtek a középmezőnyhöz, időnként már időlegesen autóztak pontszerző helyen a pilóták.
A nagy áttörés 2014-ben következett be, Jules Bianchi bravúros autózással (már Ferrari motorral szerelve) megszerezte az istálló első pontjait egy monacói 9. helyezéssel. Ez volt az első alkalom, hogy a 2010-es belépők közül bármelyikük pontot szerzett volna. Sajnos szomorú fordulatot vett a történet, Bianchi tragikus balesetet szenvedett Szuzukában az év vége felé (bár a halála csak 9 hónappal később következett be).
A 2015-ös szezonra nem tudtak rendesen felkészülni, kis híján csődbe ment az istálló, az utolsó pillanatban kaptak indulási jogot, az autók nem is készültek el az idénynyitó futamra és később is igazából csak vergődtek a Will Stevens, Roberto Merhi, Alexander Rossi trióval, a 12. helynél előrébb nem jutottak.
2016-ban úgy tűnt, komoly álmokat dédelgethet az istálló. Mercedes motorral szerelték autóikat, ami akkor a legerősebb volt, de az aerodinamikai és sebességváltó részleg is együttműködött nagyobb múltú csapatokkal. Egyértelműen felzárkózott a csapat a középmezőnyre, egy pontszerzés is sikerült Pascal Wehrlein-nak Ausztriában, remek teljesítményt követően. Rio Haryanto és Esteban Ocon vezettek még az istállónak. Úgy tűnt, a gyengécske Saubert le is győzik, de végül Brazíliában két pontot szerzett Felipe Nasr, ezzel a Manor megint utolsó lett, sok pénzdíjtól elesve ezzel. Ne feledjük, ilyenkor már régen nem volt se HRT, se Caterham. A pénzügyi gondok elhatalmasodtak és bár mindent megtettek, a 2017-es évadra már nem maradt meg a csapat.
Három, öt, illetve hét szezont húztak tehát le a 2010-es pályázaton megfelelt istállók, de sajnálatos módon, egyiküknek sem sikerült megragadniuk, végül mindannyian bedobták a törölközőt.
