Lando Norris az eltérő, egykiállásos stratégiájának köszönhetően nyerte meg vasárnap a 40. Formula-1-es Magyar Nagydíjat, ám ami a győzelemnél is fontosabb lehetett számára, ezzel megelőzte az időmérőn és a futamon a bokszkiállásokig előtte haladó vb-riválisát és csapattársát, Oscar Piastri, kilenc pontra csökkentve kettejük között a távolságot az összetettben.

Az ügyet pontosan az tette pikánssá, hogy a két világbajnoki aspiráns ugyanazt a csapatot, a McLarent erősíti, házon belül tértek el a taktikák, ami után felerősödhettek a hangok, hogy a wokingiak a „házi kedvencüket”, a saját neveltjüket, Norrist favorizálják az Alpine-tól elcsent másik pilótájukkal, Piastrival szemben.

Mindez pedig visszásnak hathat attól a gárdától, amely már a tavalyi élmezőnybe való berobbanásuk óta folyamatosan azt hangoztatja, és teszi ezt idén is szinte minden futamon, amikor már a vb-cím a tét a két versenyző között, hogy maximális egyenlőséget biztosítanak a páros tagjai számára. Akik között szabad a versenyzés is, csak az indokolatlan ütközést kerüljék el.

De egyenlő bánásmód az, ha a két pilóta eltérő taktikát kap? A Pitwall hétfői adásában (lásd az alábbi videót) érintettük már ezt a témát, hogy fair módon kezelte-e a versenyzőit a McLaren a Hungaroringen, de érdemes azért alaposabban körüljárni a témát.

Épp a szabadság biztosítja az egyenlőséget

Az egyik álláspont nyilván az, hogy az egyenlőség azt jelenti, hogy Piastri és Norris minden téren ugyanazokat a fegyvereket, eszközöket kapja a kezébe – beleértve a taktikát is, így nem fér bele, hogy az egyikükkel menet közben átállnak egy másik forgatókönyvre.

Egy másik nézőpont viszont az, hogy épp azzal biztosítják az egyenlőséget a vb-riválisok között, hogy mindenben szabad kezet kapnak. Beleértve a stratégiát is. A két pilóta, még pontosabban a McLaren-garázs két oldala szabadon taktikázhat a másik oldal ellen, amennyiben az a sportszerű kereteken belül marad – és Andrea Stella elmondása szerint nekik pontosan ez is a hitvallásuk:

„Mi vagyunk a McLaren Racing. A versenyzés értékét adjuk hozzá a Formula-1-hez, úgyhogy nagyszerű versenyzést akarunk adni az F1-nek” – fogalmazott a wokingiak csapatvezetője a Magyar Nagydíjat követően.

„Szeretnénk megadni a két versenyzőnknek a lehetőséget arra, hogy kihasználják és megmutassák a tehetségüket, megvalósítsák a céljaikat, személyes sikereiket, miközben betartják a csapat érdekeinek, valamint a tisztességnek, a sportszerűségnek és az egymás iránti tiszteletnek a határait.”

„Én pontosan ezt is látom. Ha eltérő stratégiáink, két különböző opciónk van, az szerintem a versenyzés része. Biztosítani akarjuk, hogy egyik pilótát se érje ez meglepetésként, és szerintem egyik versenyzőnk sem volt meglepett.”

„Egyelőre csak nagyon hálás lehetek, ahogy Lando és Oscar értelmezi azt, ahogy mi csapatként, egy csoportként versenyzünk, amelybe beletartoznak a pilóták is, és biztos vagyok benne, hogy ugyanez lesz a helyzet a szezon végéig.”

Nagyon fontos volt az, amit Stella kiemelt, nevezetesen az, hogy a két versenyzővel előre megbeszéljék, hogy előállhatnak ilyen helyzetek, csak így lehet biztosítani valóban a fair körülményeket az esetlegesen eltérő taktikai verziók ellenére is. De akár úgy is lehet tekinteni erre a vitára, hogy az nagyobb belenyúlás lenne kettejük meccsébe, ha nem engednék a stratégiai eltérést, hiszen ezzel egy fegyvernemet kivennének a kezükből.

Nyilván joggal merül fel a kérdés, hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni egy csapaton belül – elvégre az egyik pilóta oldala valószínűleg tudomást szerezhet a másik fél várható lépéseiről. Pontosan ez az, amit a McLarennek igen jól kezelnie: a látszatát is elkerülnie annak, hogy esetleg az egyik pilóta és mérnöki csapat előnyben van azáltal, mert ismeri a másik fél gondolkodását. Ez még akár keményebb dió is lehet, mint Piastri és Norris jó viszonyának fenntartása.

Egyszerre egymásért és egymás ellen

A Magyar Nagydíjon Piastri és versenymérnöke, Tom Stallard rádiózásából kiderült, hogy ők maguk is menet közben észlelték, hogy Norrisék az egy kiállásra játszhatnak – ahogy fontos faktor a vasárnapi eseményekben az is, hogy a brit és gárdája ugyancsak a futam során érezték megvalósíthatónak az egyetlen kerékcserét, előzetesen nem számolták ezzel a lehetőséggel.

Sőt, Piastri még utólag is úgy fogalmazott, hogy egyértelműen Norrisék taktikája volt a rizikós – de épp a rosszabb pozíciója miatt az ellenfél ezt könnyebben bevállalhatta. Az ausztrálnál ez nem merült fel reális opcióként, a korai első kerékcseréje miatt pedig aztán már pláne nem volt valós lehetőség kint tartani őt a jóval használtabb gumikon.

Furcsának hathat, de ebben a helyzetben az a helyes, hogy ha nem teljes a kommunikáció a McLaren garázsának két oldala között, a stratégiai eltéréseket és menet közbeni váltásokat nem lehet megosztani a másik féllel.

Mindez persze nem mehet a nagyobb cél, a csapatérdek és a McLaren által oly sokszor hangoztatott egyenlő bánásmód rovására – és majd csak az idő dönti el, hogy esetleg elfajulhat-e ezen a téren a versengés olyan szintre, mind a 2000-es évek végén a MotoGP-ben a Yamahánál, ahol konkrét falat húztak fel Valentino Rossi és Jorge Lorenzo bokszoldalai közé.

Nem példa nélküli

Természetesen a Hungaroring jobban rávilágított erre a jelenségre, de valójában nem ez az első eset, hogy a McLaren eltérő taktikát alkalmazott a világbajnokságért harcoló pilótáinál.

Nem kell sokat visszamennünk az időben: az Osztrák Nagydíjon az akkor szintén hátrébb lévő Piastri második etapját nyújtották el, hogy nagyobb gumikülönbséggel támadhassa a hajrában Norrist, míg Belgiumban a felszáradó aszfalton eltérő slick keveréket kaptak (az élen álló Piastri közepeset, mögötte Norris keményet).

Nem voltak ezek olyan látványos eltérések, mint Mogyoródon, ahol a kiállások száma is különbözött, de akkor is eltérő taktikai húzásokról volt szó, amellyel a konstruktőri éllovas lehetőséget adott a hátrébb haladó számára, hogy valami mással próbálkozzon, mint aki éppen vezet. És nem lehet azt sem mondani, hogy egyik irányba húzna ilyen téren az istálló, hiszen egyszer Piastri, egyszer Norris kapott alternatív opciót – más kérdés, hogy a Magyar Nagydíjjal ellentétben nem működtek ezek.

A McLaren tehát az egyenlőség részének tekinti a (stratégiai) szabadságot, ezzel pedig még jobban kedveznek az F1-rajongók számára, mint jó tíz évvel ezelőtt a Lewis Hamilton–Nico Rosberg érában a Mercedes, akik sokszor vonakodtak eltérő taktikára helyezni a világbajnoki ellenfeleket.

Ott sem lehetett persze panasz a pályán látott egymás elleni küzdelem engedésére – bár az ütközések után sokkal keményebben léptek fel, mint Stella vagy Zak Brown –, de egyelőre tényleg úgy fest, hogy a McLaren mindenben szabad kezet és épp ezáltal egyenlő bánásmódot ad a pilótáinak.

Ettől még persze Piastri jogosan érezheti magát frusztráltnak, hiszen a taktikai eltérésig neki állt a zászló házon belül, és voltaképpen semmit nem csinált rosszul egész hétvégén, mégis kikapott. De azt is érdemes hozzátenni, hogy egy dolog, hogy Norris stratégiája bizonyult végül jobbnak – vagy legalábbis a nyerőnek –, de ezt a taktikát végre is kellett hajtani, ebben pedig a brit is hibátlanul teljesített vasárnap.

Az pedig majd csak a nyári szünet után derül ki, meddig fenntartható a szabadság és az egyenlőség mellett a testvériség is ebben a házi világbajnoki párharcban.