Norrisék egyértelművé tették: komoly kihívói Verstappennek

Az már nagyjából a Miami Nagydíjon aratott némileg szerencsés győzelem óta egyértelmű, hogy a McLaren lépett elő a Red Bull első számú üldözőjévé a Formula-1-ben, sőt az utóbbi hetekben egyre inkább úgy tűnt, hogy az autó versenyképességét illetően akár már egy szintre is kerültek a regnáló világbajnok istállóval.

Az Osztrák Nagydíj hétvégéje pedig azt is megmutatta, hogy Lando Norris is érzékelte, hogy változott a status quo. Persze már Kanadában és Barcelonában is érezhető volt a második helyek és az elszalasztott győzelmi esélyek miatti csalódottság a briten, Spielbergben viszont a pályán is látszott, hogy némileg változott a mentalitás.

Norrist korábban sokszor érte az a kritika, hogy túl engedékeny volt Verstappennel szemben, amit ő azzal magyarázott, hogy csak akkor nem harcolt vele, ha esélyt sem látott a hollanddal szemben. Nos, ennek az előzékenységnek nyoma sem volt a Red Bull Ringen: a sprinten és a vasárnapi futamon is kemény csatára késztette a regnáló világbajnokot, ami alkalma nyílt rá.

Apró kiegészítő megjegyzés: a versenyen persze ehhez kellett részben Verstappenék elrontott második kerékcseréje, de az is, hogy a McLaren jól taktikázva eggyel több friss szett közepes abroncsot tartott meg a nagydíjra, mint a rivális. Ettől vált igazán élessé a csatájuk, hiszen az első etapban még azonos abroncsokon nemigen tudott versenyre kelni Norris Verstappennel.

Norris keménységére és eltökéltségére ezúttal nem lehet panasz, ilyen téren abszolút világbajnoki kihívóként viselkedett a pályán. Azt már lehet vitatni, hogy minden esetben jól mérte-e fel a helyzetet és olykor nem csaptak-e át a próbálkozásai kapkodásba, amit persze magyarázhat az, hogy Verstappennel ellentétben neki még nincs sok rutinja a győzelemért való csatákban az F1-ben.

Ha ebben az aspektusban is javulna Norris, akkor immár nemcsak komoly és tényleges, hanem méltó kihívója is lehetne Verstappennek.

Verstappen mégis megingatható?

A Pitwall című hétfő esti hírkibeszélő műsorunkban elsősorban Gobodics Tamás főszerkesztő kollégával szoktuk hangoztatni, hogy nem elég a McLarennek és Norrisnak (vagy bármely más ellenfélnek) az, ha „csak” azonos szintre érnek versenyképességben Verstappennel, ugyanis a holland és a Red Bull egyszerűen képtelen hibázni, így csak tökéletes munkával lehet őket legyőzni.

Az Osztrák Nagydíj hétvégéje részben ezt igazolta vissza, részben viszont nem. Verstappen a szombati sprinten még kíméletlenül használta ki Norris saját bevallása szerint „amatőr” hibáját, hogy a sikeres előzés után nem zárta le védekezőleg a belső ívet a 4-es kanyarban.

Vasárnap azonban már más volt a helyzet: Norris a kissé valóban kiszámíthatatlan és határokat feszegető bevetődéseivel érezhetően kibillentette az egyensúlyából a címvédőt. Olyannyira, hogy némileg elő is tört belőle a 2021-es énje a féktávokon való bemozgással (bár ő maga ezt tagadta), ami végül a 64. körben történt ütközésükhöz vezetett.

Persze összességében még így is Verstappen járt jobban, hiszen ő defekttel és büntetéssel együtt is ötödik lett, míg riválisa célba sem ért, de az ádáz 2021-es csaták óta nem igazán láthattunk hasonlót, hogy a holland hibázott volna versenyszituációban.

Az is igaz nyilván, hogy a Red Bull előző másfél évben látott fölénye miatt nem is került hasonló helyzetbe, de éppen ezért a McLaren és Norris megérkezésével most dől el majd csak igazán, hogy Verstappen tényleg levetkőzte-e magáról a korai szezonjaiban látott forrófejűségét (ami egyszerre volt sokszor hatékony és káros) vagy valójában csak elfedte azt a technikai előnye, amely miatt elég volt „csak” hibátlan munkát végeznie, nem szorult rá a régen a védjegyévé váló agresszív megmozdulásokra.

A Mercedes tényleg beelőzte a Ferrarit

Kanadában mutatta az előrelépés első egyértelmű jeleit a Mercedes, és Barcelonában is határozottan a harmadik erőnek tűntek már a Red Bull és a McLaren mögött. Kijelenteni azonban most tudjuk csak véglegesen, hogy ez így is van és az Ezüst Nyilak átlépték az erősorrendben a szezont még abszolút második erőként kezdő Ferrarit.

A Red Bull Ringen ugyanis, amely Montreallal és Barcelonával ellentétben még a domináns időszakukban és a 2022-től íródó érában sem számított a Mercedes erős pályájának, ismét határozottan jobban teljesítettek a Ferrarinál. Márpedig ez már három teljesen eltérő karakterisztikájú helyszínt felvonultató minta.

A különbségek persze továbbra sem óriásiak az élbolyban, Carlos Sainz mindössze négy és fél másodperccel futott be George Russell előtt. Azt is el lehet mondani, hogy a hátrányuk még a Red Bullhoz képest sem nőtt, hiszen Verstappenék incidense előtt a spanyol 18,9 másodpercre volt a hollandtól, azaz Spielbergben is a korábbi versenyeken látott 20-25 szekundumos sávban mozgott a lemaradása a vörösöknek.

Ugyanakkor az sem véletlen, hogy Charles Leclerc úgy nyilatkozott a hétvége után, hogy semmi pozitívumot nem találhatnak az osztrák fordulóból – ahol ráadásul Sainz ismét arról beszélt, hogy újra pattog a gyors részeken az SF-24-es. Sürgősen össze kell kapnia magát a Ferrarinak, mert lehet, hogy nem távolodnak a legelejétől, de közben egyre többen beelőzik őket.

Ami amúgy az erősorrend további részét illeti: az Aston Martin továbbra is küszködik, visszazuhantak az alsóházba, ahonnan szombatig az Alpine látszott kiemelkedni, de aztán a Haas egy váratlanul erős versenyt produkálva meglepett mindenkit. A Visa Cash App RB-nél pedig most már határozottan látszik, hogy a barcelonai fejlesztési csomag visszafelé sült el – bár azért Daniel Ricciardo pontja arra utal, hogy talán van még visszaút.

Perez teljesítménye kezd a minősíthetetlen kategóriába átcsúszni

Talán már kicsit unalmas is lehet, de muszáj ismét külön foglalkozni Sergio Perez produkciójával. A mexikói mindössze a hetedik helyen látta meg a kockás zászlót: egyfelől Verstappen még a defekttel és a büntetéssel együtt is előtte végzett, de ami ennél is csúnyább, hogy Nico Hülkenberg révén egy Haas is megelőzte – ráadásul az utolsó körben megtrükközve őt.

Nyilván van igazság abban, amit utólag mondott Perez, hogy sérült az autója az Oscar Piastrival történt első körös koccanásban. De a Red Bull számára is egyre frusztrálóbb és aggasztóbb lehet, hogy gyakorlatilag mindig van valami magyarázat (kifogás?) az éppen aktuális pocsék teljesítményre. Csak a spielbergi merítésből: a pénteki sprintidőmérőn Esteban Ocont hibáztatta, a szombati kvalifikáción pedig azt, hogy nem maradt friss gumija a Q3-ra.

Egyelőre a konstruktőri tabellán még nem fájdalmas a Red Bullnak Perez halovány teljesítménye, mivel Verstappen szállítja a 25 pontokat (amikor nem ütközik), a többiek pedig nem gyűjtenek elég nagy iramban vb-egységeket.

Az egyéni összetettben azonban már-már kínos az, hogy a mexikói már csak az ötödik, és csupán hat, illetve hét ponttal előzi Oscar Piastrit és George Russellt, sőt még Lewis Hamilton sincs beláthatatlan távolságban tőle – azaz könnyen lehet, hogy rövidesen a négycsapatos élboly leggyengébbjeként látja majd viszont magát a tabellán.

Olykor nagyon egyszerű a megoldás – még ha tökéletesíteni is kell

Emlékszünk még a tavalyi fiaskóra, amikor csak órákkal az Osztrák Nagydíj leintése után hirdethettünk végeredményt, mivel a felügyelőknek az Aston Martin óvása okán több mint 1200 potenciális pályaelhagyásos incidenst kellett megvizsgálniuk? Az FIA emlékezett, és lépett is, hiszen a kritikus pontokon sóderágysávot telepítettek a kerékvetők mellé, ezzel elejét véve a pályaelhagyásoknak is.

A megoldás látványosan működött: míg az előző években rendre záporoztak az elvett körök a Red Bull Ringen, most csak elvétve láthattunk hasonlókat. Bebizonyosodott, hogy a megoldás olykor pofonegyszerű: ha a pilótákat tényleges hátrány éri azzal, hogy nem tartják be a pálya határait, akkor be fogják tartani a pálya határait. A kavicságy elegendő elrettentésnek bizonyult.

Egy hiba azért így is csúszott a rendszerbe azzal, hogy Piastri úgy tudta kiszélesíteni a pályát a 6-os kanyarban, hogy még nem ért bele a sóderbe – pedig azon a ponton is módosítottak a hétvége előtt. Ilyen tekintetben jogos volt az ausztrál kifakadása a kvalifikációt követően, hogy ha már „százezreket költöttek” rá, akkor tökéletesen kellett volna megcsinálni a dolgot.

Viszont az is igaz, amit ő maga is elismert, hogy ő volt az egyetlen, aki az időmérőn benézte a fehér vonalat, a szabály pedig szabály: sóderágy ide vagy oda, a határt az jelenti. Mindenesetre üdvözítő, hogy bár beletelt pár évbe, de eljutottak az illetékesek a nyilvánvaló megoldásig, ami 99 százalékban működött is – remélhetőleg más problémás helyszíneken is tanultak ebből.