Nem kérdés, hogy a 2024-es Formula-1-es idény első néhány futamán a Ferrari tűnt a Red Bull legközelebbi üldözőjének: Bahreinben, Dzsiddában és Suzukában is a második erő volt a Scuderia, míg Melbourne-ben Max Verstappen fékprobléma miatti kiesése után még nyerni is tudtak.

Azóta azonban nagyot fordult a világ az F1-ben: előbb csak a McLaren ugrott eléjük – és ez még úgy is kijelenthető, hogy a Monacói Nagydíjat Charles Leclerc révén a Ferrari húzta be, de ott is közvetlenül a sarkukban lihegett a wokingi istálló –, majd az utóbbi két versenyen már a Mercedes is meggyőzőbbnek tűnt.

A hétvégi Spanyol Nagydíjon határozottan csak a negyedik erő volt az említett három rivális mögött a Ferrari, Frederic Vasseur csapatvezető mégis úgy fogalmazott a leintést követően, hogy nem lehet kijelenteni, hogy a vörösök visszacsúsztak volna az erősorrendben, szerinte pályáról pályára változik a sorrend a négy élgárda között, annyira kicsik közöttük a különbségek.

Vasseur a változó élbollyal érvelt, de ha a számok mögé pillantunk, akkor is kirajzolódik egy trend, amely arra utal, hogy a Ferrari valóban nem feltétlenül vesztett ritmust a szezon elejéhez képest. Az alábbi táblázatban összegyűjtöttük, mekkora volt a lemaradása a jobb ferrarisnak az időmérőkön és a futamokon az adott hétvégén a győzteshez képest (zárójelben a helyezéseket tüntettük fel, és az egyszerűség kedvéért a sprintidőmérőket és a sprinteket figyelmen kívül hagytuk):

Mindenekelőtt versenytávon szembetűnő, hogy a Ferrari gyakorlatilag ugyanott áll az első helyezetthez – konkrétan Verstappen Red Bulljához – képest, mint az évad legelején. Bahreinben Carlos Sainz 25 másodpercet kapott a világbajnoktól, most Barcelonában Charles Leclerc szűk 23-at. Csak épp előbbi esetben a spanyolnak ez dobogót jelentett, addig a monacóinak most csak egy ötödik helyezést.

Volt persze pár futam, ahol a mostaninál közelebb voltak a maranellói istálló a győzteshez, de Miamiban például ezt jelentősen befolyásolta a biztonsági autós fázis. Monacót leszámítva egyébként Imolában volt a legközelebb a Ferrari a Red Bullhoz a futamon, de mivel Lando Norris lett a második az Emilia-romagnai Nagydíjon, az is csak az erősorrend harmadik helyét jelentette.

Érdekes megfigyelni, hogy viszont az időmérős lemaradást illetően – a májusi erős triplát leszámítva – kiolvasható némi visszaesés. A Kanadai Nagydíj persze extrém módon lefelé lóg ki a sorból a dupla Q2-es búcsúval (és a futamon a kettős kieséssel), de a barcelonai három és fél tizedmásodperc is több, mint amit a szezon legelső fordulóin láthattunk. Nem véletlen, hogy Vasseur is jelezte: elsősorban a szombatokon kell javulniuk.

A versenyeken gyakorlatilag változatlan és az időmérőkön is csak minimálisan növekvő hátrány viszont azt eredményezi, hogy mivel közben a McLaren és a Mercedes viszont szignifikánsan előrelépett, a Ferrari visszacsúszott az erősorrend pillanatnyi negyedik helyére.

Vagyis ez a visszaesés csak viszonylagos: a tényleges lemaradás szinte ugyanakkora, ám ahogy rázódik össze a(z él)mezőny, úgy jelent ez egyre rosszabb pozíciókat. Ugyanakkor azt is jegyezzük meg, hogy abban is igaza van Vasseurnek, hogy ez akár pályáról pályára is változhat, így ezt a két aspektust figyelembe véve kár lenne még temetni a Ferrarit. Mindezt egyébként a Pitwall hétfői adásában is érintettük:

Besültek-e a Ferrari F1-es fejlesztései?

Az is egy érdekes kérdés, hogy ki lehet-e jelenteni, hogy a McLaren és a Mercedes újításaival ellentétben nem működnek a Scuderia fejlesztései. Az SF-24-es Barcelonában újabb jelentős ráncfelvarráson esett át: az imolai csomag továbbgondolásaként bevetettek egy új padlólemezt, egy átalakított motorborítást, egy pályaspecifikus hátsó szárnyat, egy új diffúzort, de még a halón is módosítottak aerodinamikailag.

Jock Clear, a Ferrari mérnöke elismerte: felgyorsították a csomagnak a bevetését, részben épp az egyre szorosabbá váló élcsata miatt, részben pedig azért, mert a katalán helyszín tipikusan alkalmas arra, hogy a csapatok felmérjék, hogyan működnek a fejlesztéseik (bár épp a hétvégén jegyezte meg több versenyző is, hogy az utcai pályák elszaporodásával már korántsem számít annyira lakmuszpapír-jellegű pályának a barcelonai).

A csalódáskeltő hétvége ellenére Leclerc és Sainz rendre hangsúlyozták, hogy nem a fejlesztésekkel van a probléma, azok a vártaknak megfelelően működnek. Csakhogy ezt az állítólagos előrelépést elfedte egy visszatérő jelenség: ismét küszködött a pattogással az SF-24-es a nagy tempójú kanyarokban. Különösen a harmadik szektorban szenvedtek ezzel: ahogy Sainz fogalmazott az időmérő után, a jelenség „meggyilkolja” a gumikat is.

A Ferrarinak kimondott célja volt a tavalyi kiszámíthatatlanul viselkedő versenygép után, hogy kezesebb autóval álljanak elő az idei szezonra, és noha ez alapvetően sikerült is, a Barcelonában látottak fényében bizonyos körülmények között még mindig felütik a fejüket a korábbi problémák – ez pedig a fejlesztések hatékonyságot is aláássa.

Ez viszont még nem jelenti azt, hogy alapvetően ne lenne jó úton a Scuderia, csak épp még jobban fel kell pörgetniük a folyamatokat, ha lépést akarnak tartani az őket átlépő riválisokkal, hiszen immár a legkisebb időnyereségek is több pozíciót jelenthetnek a rajtrácson és a futam végén.