A téli tesztelést általában arra használják a csapatok, hogy az autó működését ellenőrizzék, a beállításokkal kísérletezzenek, az esetleges hibákat pedig kiszűrjék. Nem feltétlenül megy rá mindig minden istálló a leggyorsabb egykörös tempóra, de azért némi képet szoktunk kapni az erőviszonyokról. Ralph Beentjes a Gpblog.com hasábjain elemezte a köridők alakulását és ennek okait.
Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy amennyiben nem változnak jelentősen a szabályok, az autók évről évre egyre csak gyorsulnak. Ez a barcelonai tesztelések leggyorsabb körein is tökéletesen lemérhető. 2014-et ilyen téren ki kell vennünk a pakliból, mivel abban az esztendőben kivételesen Bahreinben tesztelt a mezőny.
2015 óta azonban hét másodpercet gyorsultak a legjobbak 2020-ig. Ebben nagy szerepe volt a 2017-es ugrásnak, amikor az aerodinamikai szabályozás változott meg gyökeresen, ekkor hirtelen négy másodperccel lettek jobbak az autók körönként a katalán pályán. Érdekesség, hogy 2010 óta csak egyetlen egyszer fordult elő (2015-ben), hogy azon istálló pilótája bizonyult a leggyorsabbnak, amelyik végül a világbajnoki címet is behúzta.
Ezt leszámítva viszont az elmúlt tíz évben egyszer sem. Kirívó például Michael Schumacher 2011-es elsősége a Mercedesszel, miközben utána a csapat még egy dobogóra sem volt jó az évadban (Schumacher egy negyedik helyezést szerzett Kanadában, illetve még háromszor végzett ötödikként, Nico Rosberg további kétszer).
Lewis Hamilton 2010-ben 1:20,472-es idővel bizonyult a legjobbnak, ehhez képest is közel öt másodperccel jobb már Valtteri Bottas idei legjobbja. És közel sem biztos, hogy a Mercedes tökéletesen felfedte, mi van idén a tarsolyában. Nem véletlenül véli úgy Esteban Ocon és rajta kívül még számos szakember is, hogy 2020-ban szinte minden pályán megdőlhet a körrekord. Leginkább a Mercedes tűnik idén is a legnagyobb esélyesnek, csapaton belül pedig természetesen Lewis Hamilton, akire a gyári istálló alapvetően épül.
