A tavalyi esztendő egyik legegyértelműbb, istállón belüli vetélkedése a Renault-nál zajlott, az újonnan odaszerződött Nico Hülkenberg ugyanis feltörölte a padlót a második szezonjában is versenyképtelennek bizonyuló Jolyon Palmerrel, akinek végül Suzuka után mennie is kellett, helyét Carlos Sainz vette át.
Ha elég 98%-ot kiadni magunkból ahhoz, hogy legyőzzük a csapattársunkat, akkor kiadnánk 100%-ot? A Renault német pilótája szerint egyértelmű igen a válasz. Elsődleges szabály, hogy mindenek előtt a csapattársunkat kell megregulázni, mivel az az igazi értékmérő. De mi történik akkor, amikor a csapaton belül nincs igazi kihívója a pilótának?
Ez volt a helyzet 2017-ben a Renault-nál, Nico Hülkenberg ugyanis könnyedén gyűrte le Jolyon Palmert, a kvalifikációs mutató 16:0 lett, ami önmagáért beszél. Hogy a biztos előny tudatában a gyorsabb pilóta is kényelmesebb tempóra váltana és nem harcolna eléggé? A rutinos német pilóta vehemensen kikérné magának a feltételezést.
„Úgy vélem, egészen amatőr hozzáállás lett volna tőlem, ha a szezon elején kényelmesen autózgatok az előnyöm tudatában. Ha megnézem az első félév kvalifikációs eredményeit, egyetlen helyszínt sem látok, ahol sokkal jobb időt futhattam volna, ha erősebb is a csapattársam. Abszolút meg vagyok arról győződve, hogy mindent kiadtam magamból” – nyilatkozta Hülkenberg.
Palmer távozásával egy jóval komolyabb konkurenciát kapott a német, Carlos Sainz személyében, aki egyértelműen közelebb járt az ő eredményeihez. „Ő is nyomja, én is nyomom neki, ez pedig csak a javára válik a csapatnak, mert előrevisz. A Renault jó visszajelzéseket ad erről nekünk. Ahelyett, hogy csak egy, immáron két fiatal pilóta hozza ki a maximumot a versenyutóból, ez egyértelműen jó az istállónak” – tette hozzá Hülkenberg.
