A győztes kvartettben is rögtön két olyan pilótát találunk, aki hosszabb-rövidebb ideig a száguldó cirkusz mezőnyét erősítette, a bámulatosan jól versenyző Fernando Alonsót, illetve a hosszútávú versenyzésben szintén nem kis névnek számító Kamui Kobayashit. A 10-es számú Cadillacet győzelemre vezették Jordan Taylorral és Zenge van der Zandéval egyetemben.
Nem csak Alonso nyert azonban, hanem a korábbi Williams- és Lotus-pilóta, Pastor Maldonado is, aki az LMP2-es kategóriában érte el az első helyet egy DragonSpeed Orecával, Sebastian Saavedra, Ryan Cullen és Roberto Gonzalez társaságában. A Formula-1-ben (szinte) csak ütközéseivel hírnevet szerző venezuelaival rendkívül elégedett volt csapata, mivel egyenletesen futott kitűnő köröket, gyakorlatilag hiba nélkül versenyzett.
A nemrég még a Saubernél versenyző Felipe Nasr okozta a legnagyobb fejfájást a győztes Cadillac-formációnak, a Whelen Engineering istálló kevéssel lemaradva végzett a második pozícióban, az ex-Formula-1-es brazil mellett még Eric Curran és Pipo Derani ült volán mögé.
A 2015-ben a Manor Marussiánál is megforduló Alexander Rossi (2016-ban megnyerte az Indy 500-at) csapatával a harmadik helyet csípte el a 7-es Penske-Acurával, együtt küzdött a sikerért még Ricky Taylor és Helio Castroneves is. Egy másik brazil, a tizenegyszeres futamgyőztes Rubens Barrichello a 85-ös számú Orecával az LMP2-es kategóriában ötödikként végzett Vautier-vel, DeFrancescóval és Goikhberggel kiegészülve.
A korábbi Williams-pilóta és kétszeres Indy 500-győztes, Juan Pablo Montoya egy időszakban még az élen is állt a 6-os számú Acurával, ám később technikai problémák miatt visszaestek (Dane Cameronnal és Simon Pagenaud-val), így végül tizenhét kör lemaradással értek célba a nyolcadik helyen. Alex Zanardiék versenye sem sikerült túl jól, rengeteg problémájuk akadt, így még kategórián belül is nagyon messze lemaradva végeztek.
