1997 februárjának közepén bombaként robbant a hír, hogy a komoly múlttal rendelkező Ligier istálló eltűnik a Formula-1-ből. A négyszeres világbajnok Alain Prost ugyanis felvásárolta (Flavio Briatorétől) a sokszoros futamgyőztes francia gárdát annak reményében, hogy hamarosan egy teljes egészében francia csapattá változtatva vezesse sikerre.
Nem mondhatjuk, hogy egy gyengélkedő istállót vett át, az akkor már két éve Mugen-Honda-motorokkal versenyző Ligier ugyanis 1996-ban futamgyőzelmet is szerzett Olivier Panis révén, de a megelőző szezonban is több dobogós hellyel büszkélkedhetett (Panis és Brundle vezérletével). Bár a korábbi években többször is gyengén muzsikált a francia csapat, ebben az időszakban éppen felszálló ágban volt.
A Prost Grand Prix ennek megfelelően jól is kezdett, az erős és (relatíve) megbízható Mugen-Honda-erőforrás és az akkor belépő Bridgestone abroncsok segítségével annyira jól ment Olivier Panis, hogy Jacques Villeneuve, a későbbi világbajnok még a bajnoki címre is esélyesnek tartotta a franciát. Ha nem üt be technikai hiba, akkor Argentínában Panis, Ausztriában pedig Jarno Trulli is esélyes lett volna a futamgyőzelemre, de így is egy harmadik és egy második helyezést írhattunk a francia neve mellé.
Panis Kanadában sajnálatos balesetet szenvedett, ezért lábtörése miatt hét futamról hiányzott. Sosem nyerte vissza korábbi formáját, a csapat pedig szintén rossz döntéseket hozott. Prost ragaszkodott a szintén francia Peugeot motorjaihoz, gyorsan meg is kötötték a hároméves szerződést 1998-tól, innentől azonban drámaian visszaesett az istálló.
A Panis-Trulli duó mindössze egyetlen pontocskát kapart össze a francia motorral, ami lassúnak és rendkívül megbízhatatlannak is bizonyult (miközben a Mugen-Honda a Jordan partnereként a következő két évben több futamot is megnyert), a támogatók pedig fokozatosan kezdtek elfordulni a mezőny hátsó felébe visszacsúszó csapattól.
Még 1999-ben egyetlen kiemelkedő eredmény összejött (második hely a Nürburgringen), de ekkor is lassú és megbízhatatlan volt az erőforrás. A problémák 2000-ben csúcsosodtak ki, a Peugeot (és a Prost) F1-es részvétele során először pont nélkül maradt a gárda, pedig Jean Alesi személyében egy korábbi futamgyőztest tudhattak soraik között.
2000 végén a Peugeot bedobta a törölközőt, a reménytelen küzdelmet feladva távozott a száguldó cirkuszból. Korábbi kapcsolatait felhasználva Alain Prostnak sikerült megszereznie a Ferrari-motort, amivel Alesi négy pontot szerzett, de itt már ordított a csapatról a súlyos pénzügyi problémák tömkelege. A támogatók látványosan elfordultak, olyan fizetős pilótákat volt kénytelen alkalmazni a csapatfőnök, mint Tomas Enge, vagy Gaston Mazzacane. Négy évvel korábban világbajnoki esélyesként tartották számon a francia gárdát, most a túlélésért voltak kénytelenek küzdeni.
Alain Prost ugyan minden követ megmozgatott, de nem sikerült elegendő pénzt szereznie az istállónak, amely a 2002-es szezon kezdete előtt csődöt jelentett és feloszlott. Ez áttételesen a Ligier végét is jelentette, abban az időszakban ráadásul egy-két évente tűnt el egy-egy korábbi, patinás istálló a Formula-1-ből. 1998 végén a Tyrrell, 1997 februárjában a fent említett Ligier, 2002 derekán pedig az Arrows is végleg eltűnt a palettáról. Prost pedig saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy bármennyire is kiemelkedő tehetség volt versenyzőként, csapatfőnökként nem sikerült bizonyítania.
