Győztes: Lando Norris

Természetesen a futamgyőztes mindig értelemszerűen bekerül ebbe a kategóriába, de Lando Norris esetén hangsúlyozottan lényeges a ’hogyan’ is. A McLaren britje ugyanis azon a területen brillírozott és köszönhette a sikerét, amely az elmúlt hetekben a fő gyengesége volt: az időmérők véghajrája.

Norris hosszú idő – konkrétan talán a melbourne-i évadnyitó – óta először rakta össze igazán az utolsó Q3-as gyorskörét, amellyel megelőzte Charles Leclerc-t, Monacóban pedig ez éppen elég is volt a győzelemhez. Kulcsfontosságú előrelépést ért el a pilóta, de jól mondta: áttörésről akkor lehet beszélni, ha ezt állandósítani tudja – arra mindenesetre jó volt a mostani teljesítménye, hogy válaszoljon a kritikákra és újra berúgja a világbajnoki hadjáratát, hiszen három pontra megközelítette Oscar Piastrit.

Vesztes: Mercedes

Nem is kérdés, hogy a Monacói Nagydíj legnagyobb vesztese a Mercedes, amely a szezon korábbi részében olykor második erőnek tűnt, most azonban üres kézzel távozott a hercegség versenyéről.

Mindez leginkább az időmérős dupla betlinek – Andrea Kimi Antonelli falazott a Q1 végén, George Russell autója megadta magát a Q2-nek – volt köszönhető, hiszen a top 10-en kívülről kellett rajtolniuk, és végül ott is ragadtak, hiszen ők estek áldozatául leginkább a riválisok feltartós taktikázásának. Pedig az autó Toto Wolff elmondása és a látottak alapján is többre volt hivatott Monte-Carlo utcáin is, még ha egyébként eleve gyengébb volt a formájuk a szokásosnál.

Győztes: Ferrari

Ha átvesszük Andrea Stella McLaren-főnök allegóriáját, akkor ízlett a Ferrarinak a barack! Saját magát is meglepte vele a Scuderia, hogy mennyire versenyképesnek bizonyultak Monacóban: kiderült, hogy bár gyengébb konstrukció az SF-25-ös az elődjénél, legalább azt az erősségét átmentették, hogy jó a mechanikus tapadás és ezáltal a lassú kanyarokból való kigyorsítás a huplis aszfaltú pályákon.

Nem sokon múlt akár az sem, hogy Leclerc újabb hazai győzelmet ünnepelhessen, a monacói végig kifejezetten erősen szerepelt hazai nagydíján, de ami igazán árulkodó volt, hogy a csapattárs Lewis Hamilton is az eddiginél jobban boldogult a Ferrari volánjánál. A második és ötödik hely révén pedig a vörösök megérkeztek a vb-tabellán a Mercedes és a Red Bull nyakára – kár, hogy a többi pálya inkább alma vagy körte…

Vesztes: Red Bull

Ha a Ferrariról azt mondtuk, Monaco előhozta talán egyetlen megmaradt erősségüket, akkor a Red Bullról kijelenthető, hogy nekik viszont még mindig Achilles-sarkuk az ehhez hasonló utcai pályák. A váratlan imolai győzelem után pedig az is kiderült, hogy azért az ott jól működő fejlesztések nem minden helyszínen váltják meg a világot.

Max Verstappen negyedik helyezése így sem mondható rossznak, a holland szokás szerint érzésre kihozta a maximumot a lehetőségeiből, Yuki Tsunoda azonban már a Q2-ben elvérzett a kevésbé jól működő RB21-essel. Barcelonában aztán eljöhet az igazság pillanata.

Győztes: Racing Bulls

Sokak szemében talán a futam „főellenségei” vagy negatív hősei lettek a „kisbikák”, hiszen elsőként ők alkalmazták a feltartásos taktikát: Liam Lawson direkt visszalassította a mögötte haladó bolyt, hogy Isack Hadjar „ingyen” tudhassa le a kötelezően előírt két kerékcseréjét.

Az eredményességhez azonban olykor ilyen szemétnek és önzőnek kell lennie, a Racing Bulls helyezései pedig magukért beszélnek: nem elég, hogy Hadjar kiemelkedő hatodik helyet gyűjtött be, ráadásként még Lawson is bejött nyolcadiknak – ennek köszönhetően pedig az alakulat az Aston Martint átlépve feljött a konstruktőri vb-értékelés hetedik pozíciójába!

Vesztes: Fernando Alonso

Ha már szóba került az Aston Martin: Fernando Alonso révén nekik is lehetett volna egy kiugró eredményük, a spanyol a kiváló kvalifikációs teljesítménye után a hatodik-hetedik hely környékén tanyázott, amikor motorproblémák miatt kiállni kényszerült – így még mindig nulla ponttal áll idén.

Bár Alonso maga ezúttal nem tűnt frusztráltnak, szavai alapján pedig egyértelműen már a 2026-os szezonon és a nagy szabályváltozásokon van a fókusz a silverstone-i istállónál és nála, de így is nagy esélyt dobott el magától a gárda, hogy stabilizálja a pozícióját a középcsapatok közötti harcban, mivel erőből egyelőre nem úgy fest, hogy túl sok hasonló lehetőségük lesz.

Győztes: Esteban Ocon

Ha a Mercedes volt a kárvallottja a taktikázásnak, akkor Esteban Ocon a haszonélvezője. Neki Oliver Bearman tíz rajthelyes büntetése révén nem volt csapattársa a top 10-ben, akivel összejátszhatott volna, ám a Q3-as időmérős helyezésének köszönhetően épp olyan pozícióban haladt, hogy Hadjar mellett az ő kezére is játszott Lawson feltartása.

Mindennek egy parádés hetedik pozíció volt a jutalma – ironikus módon éppen ennek köszönhetően maradtak a konstruktőri pontversenyben a francia pilótát közvetve „segítő” Racing Bulls előtt.

Vesztes: Alpine

A Mercedesnek az időmérős botlás révén csúszott félre a hétvégéje Monacóban, az Alpine viszont nyers tempóból volt egyszerűen borzalmasan lassú. Akárcsak a Red Bull, az enstone-i alakulat is küszködik az olyan huplis aszfalttal rendelkező helyszíneken, mint Monte-Carlo, csak éppenséggel még az „alap” teljesítményük is jóval gyengébb az energiaitalosokénál.

Nem tudhatjuk, mire ment volna Pierre Gasly azzal, hogy a korai VSC-fázis alatt tudta le az első bokszkiállását, de látva a feltartásos taktikákat, aligha sokra. Franco Colapinto pedig egyelőre teljesítmény tekintetében egyáltalán nem igazolja, hogy jogos volt Jack Doohant lecserélni miatta – de mint tudjuk, más tényezők is szerepet játszanak ezekben a döntésekben.

Győztes: Williams

A Racing Bullst utánozta a grove-i alakulat, és ezzel ők is jól jártak, hiszen bár csak kilencedik és tizedik hellyel, de újabb kettős pontszerzést zsákolhattak be, amellyel megerősítették ötödik helyüket a vb-tabellán.

Ráadásul a grove-i alakulat tökélyre is fejlesztette a taktikát, hiszen miután Albon megejtette a maga két szervizelését, a pilótáik helycseréjével Carlos Sainz számára is biztosították ugyanezt. Még ravaszabbak voltak, bár pozíciók terén azért mégis a faenzai rivális volt az eredményesebb.

Vesztes: Az F1-es rajongók

Meg kell adni azt az FIA-nak és az F1-nek, hogy legalább próbálkoztak valamivel, hogy feldobják az elmúlt években, de tavaly különösen unalomba fulladó Monacói Nagydíjat, de kijelenthető, hogy a kétkiállásos szabály nem működött.

Sőt, bizonyos értelemben még fordítva is sült el: míg azt a csapatok erényének könyveltük el, hogy kieszelték a feltartós stratégiát – amit persze láthattunk már korábban is, csak nem ennyire extrémen –, mindez magára a sportra nem vetett jó fényt és a szurkolóknak sem jelentett nagyobb élvezetet. Nem véletlenül nem győztes elnézést kérni utólag az érintettek. És akkor azt még nem is említettük, hogy mindez odáig vezetett, hogy Russell büntetést is bevállalva szándékosan a pályán kívül előzött…