Vasárnap az utolsó portimaói körökkel véget ért a MotoGP 2023-as előszezonja: ha a novemberi valenciai gyakorlást is ideszámoljuk, összesen hat nap állt a csapatok és a versenyzők rendelkezésére, hogy felkészüljenek a rekordhosszúságú, 21 nagydíjat és mindegyiken immár egy sprintversenyt is tartalmazó évadra. Bár közhely, hogy a teszteredményekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, azért a maláj és portugáliai tréningekből együttesen már kirajzolódik valamiféle trend az erőviszonyokat és az esélyeket illetően.
Tarolhat a Ducati
Az például vitán felül, hogy az öt gyártó közül toronymagasan a Ducati van a legjobb formában. Az összes tesztnapot a bolognai márka egyik versenyzője húzta be – Valenciában és Sepangban Luca Marini, Portimaóban Francesco Bagnaia volt a leggyorsabb –, vasárnap ráadásul az első nyolcban foglalt helyet a hét pályán lévő motorosuk (Fabio di Giannantonio a szombati bukása és enyhe agyrázkódása után kihagyta az utolsó felvonást).
A Ducati volt az egyetlen gyártó, amely gyakorlatilag probléma nélkül vészelte át az egész tesztidőszakot: Bagnaia elmondása szerint Sepangban azt is sikerült orvosolniuk, hogy az új motorblokk kissé agresszíven adta le az erőt. A Desmosedici GP gyors egy körön, gyors a hosszabb etapokon és a sprintszimulációk során – és ami a legfontosabb: gyors mindenki alatt. Az összes ducatis versenyképesnek tűnt a tél során, s ez az igazi méreg a riválisok számára: nyolc roppant erős motoros ellen kellene felvenniük a versenyt. S még abban sem feltétlenül reménykedhetnek, hogy az idény előrehaladtával legalább a 2022-es verziót használó VR46-osok és gresinisek leszakadnak: láthattuk, hogy Enea Bastianini tavaly még a szezon végén is roppant versenyképes volt.
Házon belül egyébként Bagnaia tűnik a favoritnak regnáló világbajnokként, Portimaóban rendkívül magabiztosan motorozott és nyilatkozott is. Ugyanakkor Bastianinivel pikáns párost alkothatnak a gyári istállónál, de vélhetően ki lesz éhezve a sikerre a Pramacot erősítő Jorge Martin és Johann Zarco is. A VR46 duója, Marini és Marco Bezzecchi ugyancsak jól muzsikált, s említést érdemel a Gresini Ducatin a hondás küszködés után igazán magára találó Alex Marquez is: az ő pozitív szereplése is jó példa arra, mennyire versenyzőbaráttá is vált az utóbbi években a Desmosedici.
Felcsillant a remény a Yamahánál?
2022-ben Fabio Quartararo volt Bagnaia fő ellenfele, a Yamaha azonban nagyon kétarcú előszezonon van túl. Egyfelől örömteli fejlemény számukra, hogy az új M1-es kétségkívül előreléptek az egyik fő gyengeségüknek számító végsebesség terén: immár egészen közel kerültek ezen a téren az itt is etalont jelentő Ducatihoz. Csakhogy Sepangban kiderült, hogy az időmérős szimulációk során gondjaik vannak: nem tudta rendesen működésre bírni a friss gumikat és az általuk jelentett előnyt kiaknázni Quartararo, aki így a mezőny végén szerénykedett a tabellán.
Szombaton ugyanez volt a helyzet Portimaóban is, s a 2021-es vb-első ki is jelentette, hogy „nem állnak készen” az első futamra. Aztán jött a vasárnapi zárónap, amelyen jelentőset lépett előre Quartararo: 1,3 másodpercet (!) gyorsult szombathoz képest, s 1:38,3-as idejével feljött a harmadik helyre, három tizeddel Bagnaia mögé, egyedüliként beférkőzve a Ducatik közé. Felcsillant tehát a remény a hangvillásoknál:
„Komoly lépést tettünk ma előre. Alapvetően kicsit mentünk a tavalyi aerodinamikai csomaggal és néhány régebbi beállítással, és ezek működtek. Láthattuk, hol volt a probléma. Tényleg jó volt, összhangban éreztem magam a motorral. Még mindig hiányzik érzetre néhány dolog, de soha nem futottam 1:38,3-at ezen a pályán, úgyhogy ez nagyon jó. Jobb helyzetben vagyunk. Jó látni, hogy fejlődtünk: bár még mindig nem tartunk ott, ahol szeretnék, de ez nagy lépés. Emellett a teszten más is a tapadás, mint a versenyeken, szóval remélhetőleg ez is segít nekünk” – idézi a yamahást a Motorsport.com szakoldal.
Quartararo szavaiból is kiderült, hogy a francia tulajdonképpen visszaváltott a 2022-es verziójú vázra és aerodinamikai csomagra, amely szemlátomást jobban működött, mint az újítások. A fiatal versenyző szerint egyébként a Yamaha túlságosan is sokat akart fejleszteni a motorján azok után, hogy „három-négy évig ugyanaz volt” a versenygép, a többi gyártó lépésről lépésre haladt, nem pedig egyszerre zúdította magára a sok újítást. Köztük a vasárnap debütált radikális hátsó szárnyat, amelyről Quartararo csak annyit mondott, hogy nem érzett vele különbséget, így alighanem nem fogják használni élesben.
A Yamaha reményeit erősíthetik a vasárnap futott sprintszimulációk is: ahogy arra a rivális Bagnaia is rámutatott, Quartararo kifejezetten erős hosszabb etapot teljesített, a köridői közel azonosak voltak a ducatis élmenőkéi – annyi apró különbséggel, hogy az olasz azért egy-kétszer benézett az 1:38-as tartomány végébe is, míg a francia „csak” 1:39 eleji köröket futott. Viszont ami probléma lehet Quartararónak, hogy kvázi egyedül van: egyetlen márka- és csapattársa, Franco Morbidelli egyelőre szemlátomást nem tudja ugyanazt a teljesítményt kihozni az M1-esből, mint ő – pedig Massimo Meregalli csapatmenedzser is utalt rá vasárnap, hogy ez „alapvető fontosságú” lenne a csapat és a versenyző számára egyaránt.
A végén lőtt túl a célon az Aprilia?
A téli tesztidőszak jelentős részében nem a Yamaha, hanem az Aprilia tűnt a Ducati egyetlen érdemi ellenfelének: többször is előfordult, hogy csak a másik olasz márka versenyzői tudtak befurakodni a bolognaiak motorosai közé. Az érezhetően új lendületet kapó „szárnyháborúban” is ők jártak a leginkább az élen: szombaton ők is F1-es stílusú, T-alakú hátsó elemet villantottak, de egy aero-újítás az első lengővillához kapcsolva is megjelent a motoron.
Lehet azonban, hogy ezekkel kissé túllőttek a célon. Bár Aleix Espargaro elismerte, hogy a teljes aerokonfiguráció előrelépésnek érződött a kanyarokban, vélhetően ennek volt köszönhető, hogy a tavaly sokáig vb-aspiránsnak tűnő spanyol karja nem bírta a megnövekedett terhelést és így mindkét nap csak néhány kört tudott megtenni egy huzamban. Espargaro előbb a MotoGP-seket gyakran érintő arm-pumpra gyanakodott, majd fibrózist emlegetett – akárhogy is: valószínűsíthető, hogy egy kisebb műtét vár az Aprilia húzónevére másfél héttel az idényrajt előtt, ami sosem jó jel.
A sprintszimuláció is árnyalja kissé a képet az Aprilia számára: bár Espargaro az említettek miatt nem tudott ilyet teljesíteni, márkatársai néhány tizeddel elmaradtak a Ducati etapjától – nem véletlen, hogy a spanyol egyszerre volt elégedett a tesztszezonnal és jelezte, hogy egyelőre elmaradnak a rivális olasz gyártótól. Viszont ami bizakodásra adhat okot Noaléban, az az, hogy az új szatellit csapatuk, az RNF Racing párosa, Miguel Oliveira és Raul Fernandez is egyből versenyképesnek tűnt az RS-GP-vel: ők lehetnek az évad sötét lovai.
Egy helyben toporog a Honda
Miközben a Yamaha a fent említett módon némi áttörést ér(hetet)t el vasárnap, a Honda olyan érzést kelt, mintha egy helyben vagy körbe-körbe járnának. Néhány hete Sepangban négy különböző motorral vágott neki a februári tesztnek Marc Marquez, amelyből a három nap végére kiválasztotta az érzése szerint legjobb verziót – ami gyakorlatilag megegyezett azzal, amit korábban Valenciában próbálgattak. Portimaóban pedig hasonló volt a helyzet, ugyanis hiába hozott újabb fejlesztéseket a HRC, végül mégis az eredeti változatot érezte a legjobbnak a nyolcszoros világbajnok:
„Sajnos néhány dolog nem úgy működött ezen a pályán, mint arra a Honda számított. Ma ugyanazzal a motorral mentünk, mint amivel Sepangban befejeztük” – összegezte Marquez, aki nem is volt túl optimista a szezonnyitós esélyeket illetően: „Portimaót illetően nem gondolkodhatunk dobogóban, nem gondolkodhatunk győzelemben. Azzal kell foglalkoznunk, amink van és hogy abból kihozzuk a legjobbat. A körülmények és a pálya felgumizottsága is változni fog, de ha holnap lenne a verseny, akkor azt hiszem, az ötödik-tizedik helyekért csatázhatnánk.”
Marquez sprintverseny-szimulációja egyébként nem festett annyira gyászos képet a Honda helyzetéről, mint az a Repsol spanyoljának szavaiból kitűnik: 1:39 eleje-közepe környékén motorozott, amivel csak néhány tized volt a hátránya a Ducatikhoz és Quartararóhoz képest – ami persze azért hátrány, főleg úgy, hogy Ducatiból nyolc is van a mezőnyben… Viszont még optimizmusra adhat okot a japánok számára, hogy a két új igazolás, Joan Mir és Alex Rins sem tűnik annyira elveszettnek az RC213V nyergében, mint az elődjeik többsége: különösen Rins kapcsán emelte ki Lucio Cecchinello, hogy a Suzukitól érkezett spanyol jól érzi magát a motoron.
KTM: sötét ló helyett szürke ló
Az egész téli időszak legkevesebbet emlegetett szereplője a KTM volt, méghozzá azért, mert igazán kirívót egyszer sem mutattak: egyetlen említésre méltó villanásuk az volt, hogy Brad Binder vasárnap a top 10-be verekedte magát. A dél-afrikai és Jack Miller is számos fejlesztést próbálgatott a tesztek során, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy bármelyikkel is megváltanák a világot: ahogy arra az ausztrál is utalt még Sepangban, leginkább esőben lehetnek villanásaik – ahogy azt 2022-ben is láthattuk. A sprintszimulációjuk is gyengébb volt a riválisokénál: Binder 1:39 végi köröket motorozott vasárnap.
A Tech3-nél hivatalosan Gas Gas-színekbe öltözött motorok kapcsán pedig a legszembetűnőbb, hogy Pol Espargaro és az egyetlen újonc, Augusto Fernandez gépeinek festését csak azért nem fogjuk összekeverni a gyári Ducatikéval, mert azok a mezőny élén, ők meg a végén fognak motorozni a futamokon…
A MotoGP-szezon másfél hét múlva, március utolsó hétvégéjén startol a tegnap véget érő teszt helyszínén, a portimaói Portugál Nagydíjjal – ebben a cikkben gyűjtöttünk össze minden tudnivalót a 2023-as évaddal kapcsolatban, a napokban pedig friss adással jelentkezik majd a Formula Motocast is, amelyben szintén beharangozzuk az idényt és teszünk néhány tippet és jóslatot is!
Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!
