Bár súlyos, 2017-es barcelonai balesetét követő visszatérése óta első győzelmét aratta a túraautózás királykategóriájában, Monteiro első gondolatai mégis csapattársához szóltak a versenyt követően. A vasárnapi utolsó futamra ugyanis Tassi Attila vezetésével sajátította ki az első rajtsort a KCMG-Honda, és a rajt után a magyar pilóta meg is őrizte a vezetést, mígnem a harmadik körben egy motorhiba miatt lelassult és kiesett, innentől pedig a portugálnak sima útja volt a győzelemig.
„El tudom képzelni, mennyire frusztráló érzés lehetett a kiesés a csapattársam, Attila számára” – mondta a sajtótájékoztatón. „Nagyszerű kört futott az időmérőn, és bár mindent megpróbáltam, az összes létező kockázatot bevállaltam, ő így is jobb volt nálam és megszerezte a pole-t. Sajnos aztán egy műszaki hiba megállította, amit nehéz lehet viselni, hiszen ez lett volna az első győzelme. Tudom, hogy most nagyon rosszul érzi magát, de még számos lehetősége lesz, hiszen egy nagyszerű tehetség, akit nagyon nehéz lesz majd legyőzni a későbbiekben. Én a második vagy a harmadik helynek is nagyon örültem volna, de úgy látszik, fentről valaki mindig segít nekem itt Vila Realban.”
Monteiro életében fontos pillanatot és önigazolást jelentett ez a győzelem, hiszen senki, így ő maga sem lehetett benne biztos, hogy sikerült-e visszatérnie régi formájához a szemkárosodásokkal járó balesetét követően, amelyből csak nagy küzdelmek és fájdalmak árán tudott regenerálódni.
„Nagyon feszült és érzelmes volt az egész, ami nehézzé is tette a helyzetet. Általában az utolsó pár kanyarig nem szoktam belegondolni, hogy nyerhetek, de ezúttal már két körrel a vége előtt ezen járt az agyam. Elkezdtem veszíteni a koncentrációmból, láttam a rengeteg zászlót és az álló embereket” – mutatott rá.
„El nem tudom mondani, mennyire nehéz volt az elmúlt két év. Rengeteg kétely és kérdőjel merült fel bennem is. Képes leszek visszatérni? Képes leszek még vezetni? El tudok még érni egy erős szintet? És a szezonkezdet óta nagyon nehezen alakultak a dolgaim: Marrakeshben még jól kezdtem, de onnan hanyatlás következett, noha a 22 évnyi versenyzés alatt már rengeteg mélypontot megéltem, és azt szeretem a legjobban, amikor ezekből visszakapaszkodhatok.”
