A 9. Magyar Nagydíjat a Formula-1 egyik legsötétebb évében, 1994-ben rendezték három és fél hónappal az imolai kettős tragédiát követően. Senna halálával a sportág elvesztette legfényesebb csillagát, a Magyar Nagydíj pedig addigi legsikeresebb versenyzőjét, aki három győzelmet és négy második helyet szerzett a Hungaroringen – a sikerek számában azóta is csak Schumacher és Hamilton tudta őt megelőzni, a dobogókat tekintve pedig senki.
A sportág 1959 után először világbajnok nélkül maradt, legalábbis azokon a versenyeken, melyeken a Sennát Coultharddal felváltva helyettesítő Mansell nem állt rajthoz – ilyenkor a nyolc, majd Németország után már kilenc futamgyőzelemmel rendelkező Berger volt a mezőny legsikeresebb versenyzője, míg Schumacher túl nem szárnyalta őt az év végére. Magyarországon is így volt, először rendeztünk futamot világbajnok nélkül, ráadásul úgy tűnt, hogy eltiltásaik miatt a bajnoki éllovas német és az egyik ifjú titán, Mika Hakkinen sem indulhat el a Hungaroringen.
Utóbbival így is lett, a finnt a németországi rajtbaleset miatt visszaesőként egy futamra elmeszelték, így a McLarennél a beugró Philippe Alliot ülhetett autóba Martin Brundle partnereként. Schumacher viszont rajthoz állhatott Magyarországon, hiszen az angliai fekete zászlós ügy miatti eltiltása ellen a Benetton fellebbezett, így elhalasztották annak érvényesítését – végül az olasz és a portugál futamot kellett kihagynia a pontversenyt vezető ifjú sztárnak.
A Magyar Nagydíjat a szezon legizgalmasabb versenye, a német futam előzte meg, ahol a két bajnokesélyes az időmérőn kikapott a két Ferraritól, vasárnap pedig egyikük sem szerzett pontot – s ekkor történt Verstappen emlékezetes tűzesete is, hogy csak néhány dolgot emeljünk ki július utolsó hétvégéjéről. Végül a pole-ból induló Berger győzött a két Ligier előtt, a 4-5. helyen a két Footwork zárt, míg a 6-7.-en a két Larrousse – nem akármilyen végeredmény született tehát.
Magyarországon viszont a papírforma érvényesült. Michael Schumacher óriási fölénnyel szerezte meg a pole-t: Hillt több mint fél másodperccel verte, míg a harmadik helyezett Coulthardot néhány század híján kettővel. Negyedik lett Berger, ötödik pedig a szezon során nem először remeklő Ukyo Katayama, akinek a harmadik rajtkockához is mindössze 27 ezredmásodperc hiányzott. Őket Brundle, Irvine, Frentzen, Panis, Barrichello és Blundell követte, míg a 12-14. helyet a Benetton, a Ferrari és a McLaren foglalta el Verstappen, Alesi, Alliot sorrendben.
Vasárnap aztán Hill remek rajtot vett, de Schumacher nem hagyta magát, és megőrizte első helyét. A rajt legnagyobb vesztese a Jordan istálló volt, akik Németország után ismét kettős kiesést produkáltak az első körben: hatalmas balszerencse, ezúttal egymással akadt össze Irvine és Barrichello, pedig egészen nagyszerű rajtot vettek, és vitték magukkal az előző nap egyik hősét, Katayamát is.
Az első három helyezett hamarosan szétszakadt, Hill sem tudta tartani Schumacher tempóját, s Coulthard sem az övét. Igazi verseny csak a 6. helytől lefelé alakult ki, ahol Panis nyakára megérkezett Alesi, a sauberes Frentzen és Jos Verstappen. Az első kiállások után Schumacher előnye már 18,5 másodperc volt Hill előtt, majd ezt hét kör alatt a duplájára növelte. Mögöttük, miután a többiek cseréi is lezajlottak, a Coulthard, Brundle, Alesi, Verstappen sorrend alakult ki – Berger visszaesését az okozta, hogy második kiállásánál lefulladt az autója.
Amikor Schumacher újra kilátogatott a depóba, a verseny végleg eldőlt, hiszen az élre tudott visszaállni, s a második hely sorsa sem lehetett kérdéses – mögöttük viszont még zajlottak az események. A dobogóért küzdő Brundle mindent kihozott a McLarenből, s alaposan megkergette Coulthardot, ám végül egyikük sem érhetett oda az áhított pozícióba. A skót a kieső Alesi autójából elfolyó olajon megcsúszva fejezte be a versenyt, míg Brundle autója az utolsó körben állt meg az elektronika hibája miatt.
S hogy ki szerezte meg végül a harmadik helyet? Jos Verstappen, aki a 12. helyről indulva tökéletesen használta ki ellenfelei megingásait, néhány előzés mellett arra is ügyelt, hogy célba vigye az autót, így a két héttel korábban Hockenheimben megégő holland karrierje első dobogós helyét érte el. Brundle-t végül negyedikként rangsorolták, Blundell két pontot szállított a Tyrrellnek, s a sokáig a pontszerző helyekért küzdő Panisnak is jutott egy egység. Rajtuk kívül még hat autó ért célba, utolsóként Zanardi öt kör hátránnyal.
Michael Schumacher első magyarországi, s hetedik 1994-es győzelmével harmincegy pontra növelte előnyét a bajnokságban Hill-lel szemben, s a brit egyetlen reménye már csak az volt, hogy a németet a tárgyalóasztal mellett megállítják. Így is történt, Schumachert a következő versenyről egy máig vitatható technikai ok miatt kizárták, majd jött a kétfutamos eltiltás, így a brit három győzelemmel 31-ről egyetlen pontra csökkentette hátrányát. De ez már egy másik történet...
9. Magyar Nagydíj - 1994. augusztus 12-14. | |||||||
Az időmérő eredménye | A futam végeredménye | ||||||
1. | Michael Schumacher | Benetton-Ford | 1:18.258 | 1. | Michael Schumacher | Benetton-Ford | 1:48:00.185 |
2. | Damon Hill | Williams-Renault | +0.566 | 2. | Damon Hill | Williams-Renault | +20.827 |
3. | David Coulthard | Williams-Renault | +1.947 | 3. | Jos Verstappen | Benetton-Ford | +1:10.329 |
4. | Gerhard Berger | Ferrari | +1.961 | 4. | Martin Brundle | McLaren-Peugeot | kiesett |
5. | Ukyo Katayama | Tyrrell-Yamaha | +1.974 | 5. | Mark Blundell | Tyrrell-Yamaha | +1 kör |
6. | Martin Brundle | McLaren-Peugeot | +2.371 | 6. | Olivier Panis | Ligier-Renault | +1 kör |
Leggyorsabb kör: Michael Schumacher - 1:20.811, 5. kör | |||||||
Versenytáv: 77 kör |
Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin, Barcza Zsolt
További érdekességek:
A rovat korábbi cikkei:
1986 - Piquet élete előzésével győzött
1987 - Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 - A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 - Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 - Az utolsó futam Schumacher nélkül