Lance Stroll a hétvégén megdöntötte a legtöbb Q1-es kiesés rekordját: mióta az F1 2006-ban bevezette a bizonyos módosításokkal azóta is érvényben lévő időmérős rendszert, senki nem búcsúzott el ilyen sok, szám szerint 75 alkalommal az első szakaszban. A kanadai versenyzőt természetesen meg is kérdezték erről, válaszában pedig arra utalt, hogy teljesen természetes, hogy így alakult, hiszen olyan autókkal versenyzett, melyek szinte garantálták ezt a kellemetlen csúcsot:
„Tedd csak be a McLaren versenyzőit 10 évre egy Sauberbe, akkor majd nekik lesz a legtöbb Q1-es kiesésük. Ez autófüggő. Ha gyors autód van, óvhatod az abroncsokat és bejutsz a Q3-ba, ha viszont lassú, akkor akár egymillió szettet is elhasználhatsz a Q1-ben, akkor is kiesel a legtöbb esetben, mert a tempó ennyire elég.”
Vizsgáljuk meg a kérdést: tényleg kizárólag az autó tehető felelőssé ezért a csúcsért? Mindenekelőtt hasonlítsuk össze Stroll teljesítményét a csapattársaival: miközben ez alatt a bő nyolc szezon alatt a kanadai 75 alkalommal esett ki a Q1-ben, addig mindenkori csapattársai mindössze 47 kiesést jegyeztek.
Ráadásul ha az F1-es színvonalat legföljebb alulról karcoló Szergej Szirotkin mellett egy alapvetően borzalmas Williamsben teljesített 2018-as évet kivesszük a képből, az arány 60–31, azaz Stroll majdnem kétszer annyi alkalommal búcsúzott el az első szakaszban, mint aktuális csapattársa. Persze tény, hogy több világbajnokkal és egy akkor még remek formában lévő Sergio Perezzel is össze kellett csapnia csapaton belül, de ez ellentmondani látszik a „minden az autón múlik” narratívának.
Folytassuk a Q3-akkal, hiszen gyors autókkal ez gond nélkül megoldható a nyilatkozata értelmében. A kanadai 39 bejutásával szemben mindenkori csapattársai ennek közel dupláját tudják felmutatni, összesen 74-et, és csak egyetlen idényben tudta felülmúlni aktuális partnerét: természetesen Szirotkint, méghozzá 1–0 arányban.
Kontrasztként elővehetjük Kevin Magnussent, akinek 74-es rekordját döntötte meg Stroll a hétvégén, ráadásul nagyságrendileg hasonló mennyiségű futamot teljesítettek: a dánnak 185, a kanadainak 171 nagydíjrajt szerepel a neve mellett jelenleg – azaz Strollnak mintegy fél szezonnal kevesebb kellett e szám eléréséhez.
Természetesen Magnussen is kikapott mindenkori csapattársától mind a Q1-es kieséseket, mind a Q3-ba jutásokat tekintve (egyébként aligha lenne fent ezen a listán), azonban a „verseny” mindkét tekintetben szorosabb: miközben Stroll a csapattársai Q1-es kieséseinél 59%-kal többet tud „felmutatni”, addig Magnussen csak 16 százalékkal többet, ami pedig a Q3-akat illeti, Stroll a csapattársai bejutásainak 53, míg Magnussen 69 százalékkal büszkélkedhet – különösen előbbi adat látványos.
De azt is kiemelhetjük kettejük összehasonlításában, hogy a mindenkori autóik mennyire voltak versenyképesek, amire a legbeszédesebb adat az lehet, hogy míg Stroll és csapattársai négy különböző szezonban összesen 14 dobogót hoztak össze (3–11 arányban), addig ez az arány Magnussen esetében 1–1 – az is karrierje első futamáról, melyen ő második, Jenson Button pedig harmadik lett.
Végül pedig hasonlítsuk össze Stroll értékeit még egy pilótával, az F1-es karrierje során nem túl magasra taksált Marcus Ericssonnal, aki öt szezont töltött el az F1-ben, rendre a mezőny végéhez tartozó autókban: a svéd összesen 71-szer esett ki a Q1-ben, míg csapattársai 63-szor, azaz egy Magnussenhez hasonló, 13 százalékos különbséget láthatunk közte és mindenkori csapattársai között – ennek java is az utolsó, Leclerc mellett töltött szezonból származik, a Q3-ba jutási aránya pedig egyenesen jobb volt partnereinél, mielőtt mellé került volna a monacói.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy miközben abban Strollnak természetesen igaza van, hogy az autó képességei behatárolják a versenyzők lehetőségeit, a Q1-es kiesések rekordját önmagában nem lehet kizárólag erre fogni. Ha mindenkori csapattársaival azonos teljesítményt nyújt az időmérőkön, ezen a ranglistán az első hatban sem lenne ott, s az is nagyon beszédes, hogy a lista második és harmadik helyezettje, Magnussen és Ericsson sokkal közelebb áll mindenkori csapattársa teljesítményéhez, mint a kanadai.
