Öt év, öt egyéni és csapatvilágbajnoki cím. Így összegezhetjük a gyári Mercedes 2014 óta mutatott teljesítményét. 2014-ben már látszott, hogy komoly dominanciára tehet szert a német gyártó, de alighanem ekkora fölényre még ők sem számítottak. Ennek leginkább Lewis Hamilton lett a haszonélvezője, aki 2009 és 2013 között képtelen volt megszerezni második világbajnoki elsőségét, a Mercedes segítségével viszont öt év alatt további néggyel toldotta meg korábbi egy bajnoki címét.
A teljes durchmarsot csak Nico Rosberg 2016-os bajnoki címe akadályozta meg. Ilyen mértékű egyeduralomra még Michael Schumacher ferraris, illetve Sebastian Vettel Red Bullnál látható sikerkorszakában sem volt példa. Bár Schumacher öt világbajnoki címet nyert zsinórban, 2003-ban kis híján letaszították a trónról (Kimi Raikkönen csak két ponttal végzett mögötte).
A 2014-es Ausztrál és a 2018-as Abu Dhabi Nagydíj között pontosan száz versenyhétvégét teljesített a Formula-1 mezőnye, így nem nehéz százalékolni a Mercedes sikerszériáját. Az első két évben 18-18 pole-pozíciót kaparintott meg az egyeduralkodó német gyártó, 2016-ban húszat(!). Tavalyelőtt került először közel a Ferrari, ezért „csak” tizenöt rajtelsőséget szerzett a Mercedes, tavaly pedig tizenhármat. Ez annyit tesz, hogy százból nyolcvannégy alkalommal Mercedes-pilóta indult a pole-pozícióból, elképesztő fölény.
Ebben az időszakban a Ferrari tizenkétszer, a Red Bull háromszor csente el az első kockát, de jutott egy pole Felipe Massának is a Williamsszel még 2014-ben. A futamok tekintetében sem volt sokkalta változatosabb a helyzet. A százból mindössze huszonhatszor nem a német gyártó pilótáját intették le elsőnek. A Ferrari 14, a Red Bull 12 sikert könyvelhetett el, a Mercedes pedig 74-et, tehát a versenyek közel háromnegyedét.
Az utolsó alkalom, amikor nem ezen három topcsapat valamelyik pilótája győzedelmeskedett, még 2013-ban történt, amikor Kimi Raikkönen Melbourne-ben elvitte a pálmát a Lotusszal. Azóta viszont 118 futamon vagyunk túl és különösebb remény sincs arra, hogy bármely más csapat újra betörjön a futamgyőztesek közé.
A leggyorsabb körök tekintetében kicsit jobban néz ki a szórás, csak ezért nem jár pont. Ötvenháromszor futotta a leggyorsabb kört a Mercedes, a Red Bull és a Ferrari 19-19 alkalommal, a Force India háromszor, a Williams és a McLaren kétszer, míg a Toro Rosso és a Haas pilótája is egy ízben a büszke cím tulajdonosa lett.
Száz nagydíj, ez annyit jelent, hogy kétszáz lehetőség egy-egy csapatnak arra, hogy a dobogón állhassanak a versenyzői. A Mercedesnél ez 147-szer sikerült, a Ferrarinak kevesebb, mint feleannyiszor, hetvenháromszor, a Red Bullnak 57-szer. A száz verseny háromszáz dobogós pozíciójából 277-et a három topcsapat vitt el, tehát mindössze huszonháromszor fért fel öt év alatt bárki más a pódiumra.
A Williams a hibridéra elején rendszeresen jutott el ide, összesen tizenötször (bár az utóbbi három évben mindössze kétszer), a Force Indiánál ez a szám öt, a McLarennél kettő, a Lotusnál pedig egy. Végül pedig egy elborzasztó szám arról, mekkora a szakadék az élcsapatok és a középmezőny között. A Ferrari-Mercedes-Red Bull hármas összesen 1646 pontot gyűjtött, az összes többi istálló összeadva is csak 476-ot. Az izgalmak okán egyöntetűen remélhetjük, hogy ez a trend megfordul előbb-utóbb és jóval több gárda lesz képes kiugróan jó eredmények elérésére. Talán a parti mód feltételezett eltűnésével erre nagyobb lehetőség nyílik.
