Minden új volt a kétszeres Formula-1-es világbajnok spanyol pilótának Amerikában az IndyCar világában, de hihetetlen gyorsasággal vette fel a ritmust annak ellenére, hogy korábban semmilyen oválpályás tapasztalata nem volt. Teljesen új volt számára a szabadedzések hosszú lebonyolítása, az időmérő edzés két napos rendszere a leggyorsabb kilenc különválasztásával egy rájátszás-szerű döntővel.
Új volt a sok újraindítás az 500 mérföldesen, újra és újra hideg gumikkal felvéve a ritmust, a hosszú versenytáv is. De minden rostán remekül átment, a verseny során szinte végig az élmezőnyben autózott, többször vezette is a futamot. Az idei Indy 500 kétségkívül legnagyobb szenzációja volt a kétszeres világbajnok, hatalmas tömegeket vonzott a képernyő elé Európában is, elképesztő mennyiségű ember követte már a szabadedzések és az időmérő élő közvetítéseit is az interneten, illetve a televízióban.
Alonso számára ez a két hét még a végeredmény tudatában is hatalmas önbizalombombaként hathat. Mindenki, még a kétkedők előtt is bizonyította, hogy mekkora talentum, az ismeretlen környezetet is gyorsan megszokta, rettentően versenyképes volt, akár a győzelemre is lett volna esélye. De a spanyol végzete ismét a Honda lett. Az egyébként nagyon gyors japán erőforrás 21 körrel a 200 körös versenytáv vége előtt megadta magát. Minden új volt Alonsónak, kivéve az érzés, hogy egy Honda-motor elromlik alatta, ezt ugyanis az utóbbi két és fél év alatt már megszokta.
Mégis komoly különbség van a Formula-1 és az Indy 500 között a kétszeres világbajnok számára. A Formula-1-ben lassú is az erőforrás, emellé elképesztően megbízhatatlan és rövidtávon nem is várható megoldás a Honda napokban nyilvánosságra hozott megbízhatósági gyengesége miatt. Amerikában legalább a győzelemért harcolhattak a japán gyártó versenyzői, ahogy a győztes, Takuma Sato is Hondával futott.
Ettől függetlenül a Honda bizonyosan nem jó úton jár a megbízhatóság terén, mivel a szabadedzéseket is beleszámolva az elmúlt bő két hét során kilenc (!) súlyos motorhibát szenvedtek el versenyzőik, Alonso időmérő edzés előtti gyors motorcseréjét nem is számolva. Az 500 mérföldes versenyen is három erőforrás adta meg magát a hondások közül, Hunter-Reay, Kimball és Alonso autójában.
