Már eleve az sok mindent elárul a Mercedes erejéről, hogy Nico Rosberg és Lewis Hamilton két teljesen eltérő versenystratégiával tudtak odaérni az első két helyre, ami persze a Pirelli-abroncsok megbízhatóságát és teljesítményét is dicséri. Rosberg az olasz gumigyártó által előzetesen jósolt két bokszkiállásos taktikát követte, és közepes-közepes-kemény sorrendben kerültek fel a keverékek versenygépére a 66 körös barcelonai futam során, míg csapattársa, Lewis Hamilton egy három bokszkiállásos taktikával ugrotta át sikeresen a rajtnál elé kerülő Sebastian Vettel Ferrariját, aminek kulcsa az utolsó bokszkiállása előtti, szenzációs kemény keveréken futott etap volt.
Ezzel el is értünk ahhoz a bizonyos statisztikai adathoz, amely sokat elárul a Mercedes pillanatnyi erőfölényéről. A közepes keverékű Pirelliken Hamilton futotta meg a verseny leggyorsabb körét 1:28.270-nel, ami messze-messze kimagaslott a többiek e keveréken futott legjobb időeredményei közül.
Ez persze részben betudható annak is, hogy a britek kétszeres világbajnok a végén, kevés üzemanyaggal az autójában, ideális tapadási körülmények között tudta kamatoztatni a fehér oldalfalú Pirellik teljesítményét, miközben a többség a kemény keveréket tartogatta a végére, ám ha hozzátesszük, hogy Hamilton 1,7 másodperccel futott gyorsabb időt a közepes gumikon, mint a második leggyorsabb Kimi Raikkönen, akkor érezzük, hogy ez nagyságrendi különbség. Még árulkodóbb adat, hogy Hamilton a kemény keveréken is 1:29.910-et tudott futni az utolsó előtti etapban, miközben Raikkönen Ferrarijának erejéből a verseny hajrájában is csak 1:29.931-re futotta az elméletileg 1-1,5 másodperccel gyorsabb közepes keveréken!
Rosberg is a végén használta a keményebbik keveréket, és ezen az összetételű abroncson ő volt Barcelonában a leggyorsabb, egy pazar 1:29.109-es idővel. A Mercedes németje tehát a verseny azonos szakaszában 8 tizedmásodperccel volt gyorsabb az elméletileg lassabb, kemény keveréken, mint a Ferrari finnje a közepesen. Mindezek fényében leginkább az a csoda, hogy Vettelnek legalább egy darabig esélye volt a második helyre Hamiltonnal szemben.
Azt pedig, hogy milyen jól vizsgáztak a Pirelli abroncsai az F1-es versenynaptár egyik leginkább gumigyilkos helyszínén, Carlos Sainz esete példázza a legjobban. A Toro Rosso spanyolja a középső etapban emlékezetes módon fakadt ki a csapatrádióban a keményebb keverékű abroncsra panaszkodva, mondván: „Ez szörnyű, ezek nem versenygumik!”.
Kemény kritika, amit egyetlen gumibeszállító sem szeretne hallani semmilyen versenyen, pláne, nem élő televíziós közvetítésben. Ezért is lehet elégtétel a Pirellinek, hogy a statisztikai adatokat böngészve egy érdekes adatra bukkanunk: a 2015-ös Spanyol Nagydíjon a leghosszabb etapot a kemény keveréken bizonyos Carlos Sainz teljesítette, 28 megtett körrel. A végén a spanyol újonc két szerzett ponttal ajándékozta meg hazai közönségét, így utólag vélhetően már visszaszívná a hirtelen felindulásból elkövetett szidalmat.
