DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. november 22. péntek
WTCR

WTCR: Lejtőn a csúcs után

Erősen kezdett, tavaly a Michelisz Norbert történelmi sikerét hozó idényben a csúcsra jutott, 2020-ban viszont egyelőre a hanyatlás jeleit látni a Túraautó-világkupán: hogyan kerülhet(ett) máris bajba a nemrég még virágzó kategória és sorozat?

Marcello Lottinak, a Túraautó-világbajnokság egykori első emberének még az előző évtized derekán pattant ki a fejéből a TCR-kategória gondolata, amely 2015-ben indult hódító útjára. Az ügyfélalapú és gazdaságos kategória letarolta a túraautós piacot, sorra indították be a nemzeti és regionális szériákat, 2017 végére pedig egyértelművé vált, hogy az akkor haldokló WTCC is kénytelen kukázni a megbukott TC1-es szabályrendszert és összefogni a TCR-rel. Így jött létre a WTCR, amely ugyan elveszítette világbajnoki státuszát, de cserébe mind autók, mind versenyzők tekintetében roppant erős és változatos mezőny állt össze, s ez hatványozottan igaz volt a 2019-es évadra – nem véletlenül promotálta úgy az indulóit a bajnokság, hogy „SuperGrid”.

wtcr-elozetes-03



Ebben a legtöbb szakértő által minden idők (egyik) legerősebbnek tartott túraautós mezőnyében sikerült történelmi sikert elérnie Michelisz Norbertnek azzal, hogy hazánk első világszintű FIA trófeáját zsebelte be, de sepangi diadala idején már látszottak gyülekezni a felhők a világkupa fölött. A Volkswagen ugyanis bejelentette, hogy a jövőben egyértelműen az elektromos hajtás irányába fordul, így felfüggeszt mindenféle benzines autósport-tevékenységet. Nem sokkal később az Audi is közölte, hogy 2020-ban már nem fognak gyári támogatást adni a WTCR-es projekthez, majd az Alfa Romeo Giuliettákat építő Romeo Ferraris is úgy döntött, hogy inkább az idén induló elektromos TCR felé fordul. Persze rögtön fontos leszögezni, hogy ezek a lépések nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adott márka modelljeivel nem találkozunk többet a Túraautó-világkupa rajtrácsán, hiszen privát alakulatok továbbra is indíthatják a már elkészült autókat, ahogy azt például az Audi esetén látjuk is a Comtoyou Racing és Tom Coronel révén, viszont például a Volskwagen eddigi partnere, a Sebastien Loeb Racing már a távozás mezejére lépett.

Látható, hogy a fenti három gyártóból kettő esetében is az jelenti a kiszállás okát, hogy inkább a jelen állás szerint a jövőt jelentő elektromos irányvonalra koncentrálnak. Elkerülhetetlen, hogy a közutakon érezhető tendencia az autósportban is éreztesse hatását, és az sem váratlan, hogy elsőként a túraautózásra sújthat le mindez, hiszen az autógyártók rendre az aktuális piaci modelljeik versenyváltozatát igyekeztek reklámozni ebben a szakágban. Ez a TCR-kategóriára is igaz, így érthető, ha egy márka inkább az elektromos modellekre szeretné helyezni a hangsúlyt, nem éri meg nekik a benzines autóikat reklámozni.

A kilépések másik fő mozgatórúgója, hogy az eredetileg költséghatékonynak szánt sorozat és kategória anyagi terhei jelentősen megnövekedtek, amely nem kis részben annak köszönhető, hogy egyes márkák a szabályok szellemiségében foglaltaknál nagyobb gyári jelenléttel vesznek részt a WTCR-ben. A Honda és a Hyundai a kezdetektől fogva komoly erőforrásokat mozgat meg a siker érdekében, de még hozzájuk képest is szintlépést jelentett a Lynk & Co 2019-es beszállása: a kínai márka komoly kritikákat is kapott a riválisoktól azok után, hogy mivel más bajnokságban nem is szerepeltek a modelljeik, nem lehetett objektíven felmérni és a BoP-vel kiegyenlíteni az autóik teljesítményét, ráadásul gyakorlatilag kendőzetlenül gyári csapatként működtek. Az említett három márka mellett pedig ugyan a többieknek is voltak villanásaik, de aligha véletlen, hogy Michelisz, Esteban Guerrieri és Yvan Muller révén a Hyundai, Honda, Lynk & Co trió egy-egy pilótája maradt versenyben a végsőkig a vk-sikerért.

wtcr-elozetes-05

Az erőviszonyokat tehát a komolyabb anyagi háttérrel és gyári támogatással bíró alakulatok a maguk irányába billentették, emiatt a WTCR már kevésbé vonzó a szerényebb lehetőségekkel megáldott márkák és csapatok számára. A sorozat vezetői is érzékelték a problémát, ezért több intézkedést is bevezettek, amellyel a költségcsökkentést célozzák. Egyfelől visszatérnek a WTCC-ben megszokott kétfutamos hétvégékhez, így a csapatoknak eggyel kevesebb időmérőt és versenyt kell teljesíteniük az adott helyszíneken (más kérdés, hogy a koronavírus-járvány miatti törlések okán több pályán így is három viadalt rendeznek majd, így pótolva a kieső fordulókat). Emellett a felhasználható gumik számát és a csapatok egyes autókon dolgozó személyzetének a létszámát is csökkentik erre az évadra.

Ezekkel mind-mind a kisebb istállókat szeretnék be- vagy visszacsábítani a bajnokságba, de ha ennyiből még nem lett volna egyértelmű a szándék, a WTCR a jelentkezési időt is meghosszabbította, ráadásul a márkánkénti négy- és csapatonkénti kétautós szabályt is feloldotta, rugalmasabb lehetőséget biztosítva az esetleges érdeklődőknek. Ennek ellenére jelen sorok írásakor még csupán tizenhárom autó részvételét jelentették be hivatalosan – persze a világjárvány miatti kényszerszünetben még bőven van idő összeállítani az idei projekteket, de a tavalyihoz képesti feleannyi megerősített induló így sem túl biztató.

A költségcsökkentő intézkedések csak az egyik fontos elemét jelentik a szükséges lépéseknek. A hosszú távú fenntarthatóság szempontjából roppant fontos lenne pontosan meghatározni, hogy kiknek is szól a sorozat: a kvázi-gyári csapatoknak vagy a privát alakulatoknak. A jelenlegi helyzet, ahol tulajdonképpen bújtatott gyári istállók nyomják el a többieket, nem sokáig fenntartható – hacsak nem nyúlnak a korábban a WTCC-ben látott megoldáshoz, ahol külön értékelték a privátokat. De még ennél is nehezebb döntés elé állíthatja a bajnokságot az egyre nagyobb teret nyerő elektromos versenyzés: „szerencséjük”, hogy a promóter, az Eurosport Events „házon belül” indítja el a PureETCR-t, így akár a későbbiekben elképzelhető valamiféle összeolvadás is a két kategória révén. Akárhogy is, a Túraautó-világkupa már most, a harmadik idényében is nehéz időszak előtt áll – és az csak a jövő zenéje, hogy ennek átvészelésében és a megoldások felkutatásában mennyire számít nehezítő tényezőnek vagy a plusz idő révén éppenséggel segítségnek a koronavírus-helyzet…

A cikk eredetileg az Autósport és Formula Magazin 2020. áprilisi számában jelent meg, amely online megtekinthető itt:

https://issuu.com/formula-magazin/docs/formula_2020-04_rgb

Az Autósport és Formula Magazin 2020. áprilisi száma letölthető itt:

AFM 2020-04

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: