Michelisz Norbert mindkét nap során a leggyorsabb volt az időmérőkön a WTCR hungaroringi fordulóján, éppen ezért még dolgozik a csalódottság benne, hogy egyik alkalommal sem tudta a pole-t győzelemre váltani. A probléma a rajtokban keresendő: „A Hyundai rajtprocedúrája kicsit érzékenyebb, mint amihez korábban szoktam: szűkebb a fordulatszámkeret, amiben mozogni lehet a kívánt lendület megszerzése érdekében. Sajnos egyik rajtnál sem voltam az ideális fordulatszám-tartományban, így hiába kaptam el jó ütemben a piros lámpák kialvását, nem gyorsult az autó elég erőteljesen. A téli teszteken és a marokkói szezonnyitón nem derült ki számomra, hogy a rajttechnikában lemaradásban lennék Gabriele Tarquinihez képest, de most egyértelművé vált, hogy ezen a területen muszáj fejlődnöm” – írta az Indexen vezetett blogjának legfrissebb bejegyzésében a BRC Racing Team pilótája.
A szombati futamon a gyengébb start után Yvan Mullerrel vívott nagy csatát a dobogóért: „Tudtam, hogy hasonló a tempónk, ezért minél kevesebb kockázatvállalással készítettem elő az előzést. Közvetlenül ott volt mögöttünk Rob Huff és Tarquini, ezért vártam két-három kört, hogy kiautózzunk velük szemben akkora előnyt, hogy ha nem sikerül tisztán kivitelezni az előzést, maradjon mozgásterem a negyedik hely megőrzésére. Muller négyszeres világbajnokhoz méltó rutinnal zárta az íveket, tudta, hol van esélyem, és csukta az összes ajtót. Nyomást akartam helyezni rá, ezért nagyon közelről követtem, így túlhevültek a fékeim. Kénytelen voltam 4-5 körrel a vége előtt lemaradni mögötte, hogy visszahűtsem a fékeket, és tudjak indítani egy utolsó rohamot. Végül egy előre megtervezett előzést sikerült kiviteleznem: az utolsó kanyar bejáratán védekezésre kényszerítettem, aminek következtében a kijáraton lesodródott az ívről, én pedig ugyanott jobban tudtam kigyorsítani, és az egyenesben mellé kerültem.”
A legnagyobb vitát generáló eset azonban a vasárnapi utolsó versenyen történt, ahol a csapata arra kérte Micheliszt, ne támadja az őt lerajtoló Gabriele Tarquinit – Norbi igyekezett tisztázni a helyzetet: „Nekem is nehéz volt megélnem az autóban, hogy a második kanyarnál lényegében véget ért ez a futam számomra. Hazai pályán mindennél jobban nyerni szerettem volna, főleg a szombati nap és az újabb elrontott rajt után. Ugyanúgy vitt volna előre a szívem Tarquini után, mint az első futamon Mullerrel szemben, szóval komoly lelki vívódást jelentett, hogy visszafogjam magam. Ugyanakkor a tévés közvetítésben is leadott rádióüzenetnek volt előzménye. Előre megbeszéltük, hogy ha az első két helyen jövünk el a rajt után, akkor onnantól nem támadjuk egymást, és megcsináljuk a kettős győzelmet, hiszen ezt kívánta a csapatérdek. Amikor ebben megegyeztünk a taktikai értekezleten, én voltam előnyösebb helyzetben, hiszen én rajtoltam a pole pozícióból, tehát a papírforma az lett volna, hogy Tarquini véd engem. A rajtnál azonban kihasználta a hibámat, és innen az volt a minimum, hogy tiszteletben tartom a megbeszélteket, ami fordított felállásnál az én győzelmemet ugyanúgy védte volna” – fogalmazott Michelisz, aki csapata, a M1RA és Nagy Dániel dobogós eredményére is rendkívül büszke volt a hétvégén.
