1992-ben járunk a Francia Nagydíjon, az óriási Williams-Renault fölény kellős közepén. Senna még, Michael Schumacher már a mezőnyben, tengelyt is akasztottak már az elején. A startnál Patrese jött el elsőként, mögötte Mansell, majd a két McLaren. Berger megelőzte Sennát, Schumacher is megpróbálta a hajtűnél, de még nem volt megfelelő előzési helyzetben, Senna becsukta a kaput és ütköztek. A brazil autója leállt, nem is indult újra, Schumacher pedig visszaesett az utolsó helyre, ráadásul még az első szárnyát is ki kellett cserélni.
Csendesen csordogált a verseny, amíg a 10. kör végén Gerhard Berger McLaren-Hondája meg nem adta magát. Nem sokkal később annyira elkezdett esni az eső (előtte száraz pályán köröztek), hogy a versenybíróság inkább megszakította a futamot. A kényszerszünet alatt történt a híressé vált jelenet, Ayrton Senna megkereste az ifjú Michael Schumachert és kicsit kioktatta arról, hogyan kellene és hogyan nem kellene vezetnie. Senna minden mikrofont távoltartott a beszélgetéstől és utána sem volt hajlandó ecsetelni, pontosan mi zajlott le kettejük között.
Az újraindítás után Schumacher ismét ütközött ugyanott, mint a rajt után, most Stefano Modena hátsó kerekét találta el, ahogy próbált felzárkózni. Benettonja felrepült, majd törött jobb első felfüggesztéssel landolt, így a német pilóta számára is véget ért a száguldás. A rajtnál ismét jobban eljövő Patrese egyetlen kör után intett Mansellnek a célegyenesben, hogy előzze meg. A brit ezt megtette, majd komoly előnyt alakított ki. A verseny után rákérdeztek nyíltan Patresénél, hogy csapatutasítás miatt engedte-e el ilyen látványosan társát, az olasz azonban nem kívánta kommentálni a dolgot. Mivel az ő autója is simán célba ért, nem volt nehéz kitalálni, mi volt a megállapodás a Williamsnél.
Az eső visszatért a pályára, mindenki ki is ment esőgumikért, csak a harmadik helyért harcoló Alesi kockáztatott és maradt slickeken. Vesztére, mert sokkal jobban elkezdett esni, Alesi megcsúszott és ugyan visszatért, de a kerékcsere után már csak hatodik volt. Sajnos a Ferrari motorja megadta magát végül a 61. körben, így Alesi kiesett hazai versenyén. A két Williams probléma nélkül végzett az első két helyen Mansell-Patrese sorrendben, Brundle, Hakkinen, Comas és Herbert szereztek még pontot. A versenybíróság a futam két részéből számolta ki az összidőt, de ez semmit sem változtatott, mivel a célbafutás sorrendje maradt a végeredmény is.
A Williams hatalmas fölényét mutatja, hogy a nyolcadik futamot követően Mansell 66, Patrese 34 pontjával szemben Schumachernek 26, Sennának és Bergernek 18-18 pontja volt, itt már erősen körvonalazódott, hogy Nigel Mansell megnyeri a világbajnokságot, ami alig egy hónap múlva meg is történt. A konstruktőröknél a Williams már 100 ponttal rendelkezett a McLaren 36 pontjával szemben a világbajnokság felénél. 1992-ben a Williams-Renault verhetetlen volt normál körülmények között.
