A Formula-1 66 éves történetében mindössze háromszor rendeztek futamot október 21-én, azon a napon melyen Marty, a Doki és Jennifer megérkeznek 2015-be a Vissza a jövőbe-sorozat második epizódjában. E három futam egyaránt roppant emlékezetesnek bizonyult, egytől-egyig bekerültek a sportág nagykönyvébe, nem csupán azért, mert három különböző generáció három nagy sztárja szerzett világbajnoki címet e három versenyen, hanem azért is, mert mindhárom címszerzésre különös körülmények közt került sor.
A McLaren-istálló ráadásul mindhárom ízben főszerepet játszott a történetben: először a csapat két egymással viaskodó versenyzője közt dőlt el a győzelem, majd a wokingiak csillaga korábbi mclarenes csapattársát ütötte ki (szó szerint) a bajnoki címért, harmadszor viszont már a Ferrari örvendhetett, miután a két McLaren-reménység addig püfölte egymást, mígnem az utolsó futamon elveszítették a világbajnokságot.
1984
Először 1984-ben rendeztek bajnoki futamot ezen a napon, méghozzá Estorilban, ahová először látogatott el a világbajnokság mezőnye. A nála jóval fiatalabb csapattársa, Alain Prost előtt három és fél pont előnyben lévő Niki Lauda úgy várhatta a versenyt, hogy ha az első két hely valamelyikén zár, akkor biztosan háromszoros világelsővé koronázzák – Fangio, Brabham és Stewart után mindössze negyedikként a sportág történetében.
„Győzni és reménykedni” – így lehetne összefoglalni, mi volt Prost feladata az idényzáró előtt. A francia mindent meg is tett, hiszen az időmérőn nagy megverte csapattársát (második lett, miközben Lauda csak tizenegyedik), majd az őt lerajtoló Rosberget megelőzve magabiztosan vezette a versenyt – s így a 70 körös futam 52. fordulójáig úgy tűnt, hogy megszerzi Franciaország első bajnoki címét. Csakhogy ekkor a második helyen álló Nigel Mansell fékhiba miatt megpördült, így a mezőnyön a futam első felében lépésről lépésre áttörő Lauda feljöhetett a második helyre, és megszerezhette karrierje harmadik bajnoki címét.
1990
Prost hat évvel később ismét főszereplő volt: immár háromszoros világbajnokként, első ferraris szezonját teljesítve küzdött azért, hogy az évek során nemezisévé váló Ayrton Sennát megakadályozza abban, hogy másodszor is a csúcsra érjen – egyben Jody Scheckter óta először vihette volna Maranellóba az egyéni trófeát. A szezon utolsó előtti versenyét rendezték Japánban, ahová Prost Senna spanyolországi kiesése után kilenc pont hátrányban érkezett, azaz egy esetleges győzelemmel mindenképpen megmaradt volna az esélye a végső győzelemre.
A versenyre egészen pontosan 364 nappal a hírhedt suzukai ütközés után került sor, ezúttal fordított helyzetben: akkor Prostnak, most Sennának érhetett biztos bajnoki címet riválisa kiesése. Talán nem ismétlődött volna meg a botrány, ha Jean Marie Balestre FIA-elnök nem semmisíti meg a stewardok korábbi határozatát, miszerint a pole-pozíciót a pálya tisztább oldalára helyezik – ráadásul arra is felhívták a figyelmet, hogy a bokszkijáratot jelző sárga vonalat sem szabad átlépni. Sennáék felháborodását sokan meglepetten fogadták, hiszen a döntés tulajdonképpen semmi mást nem jelentett, mint hogy az első rajtkocka ugyanott marad, mint az elmúlt években...
Így tehát a rajtelsőséget szerző Senna a poros részről rajtolhatott, a többi pedig már történelem: a brazil megfogadta, hogy ha a rajtnál elveszíti a vezetést Prosttal szemben, akkor az első kanyarban visszatámad – bármi áron. Így is történt, az eredmény pedig kettős kiesés lett. Senna a sóderágyban lett kétszeres világbajnok, Prost pedig első felindulásában vissza akart vonulni a Formula-1-től versenytársa – idézzük – „gusztustalan” manőverét követően.
2007
Tizenhét évvel később aztán ismét egy nagy küzdelemtől volt hangos a Formula-1, mely ismét a McLaren versenyzői közt dúlt. Lewis Hamilton és Fernando Alonso addig-addig rabolták a pontokat egymástól, s kergették egymást hibába, amíg helyzetbe nem hozták az őket sokáig 20 pont körüli hátrányból követő Kimi Raikkönent. Persze az esélyes még a szezonzáró előtt is a wokingiak kettőse volt, hiszen Raikkönen tulajdonképpen csak úgy lehetett bajnok, hogyha nyer, miközben Hamilton legfeljebb a hatodik helyen végez és Alonso nem lesz második mögötte.
Más szavakkal: a finnek Felipe Massa hathatós segítségére és Lewis Hamilton balszerencséje is szüksége volt a 2007. október 21-i Brazil Nagydíjon, s mindkettőt meg is kapta. A brazil ihletett formában volt, hiszen pole-t szerzett, s vezette is a futamot, egészen addig, amíg a hajrában félre nem állt Raikkönen elől, hogy ezzel bajnoki címhez segítse a finnt. Ezt pedig azért tudta megtenni, mert Hamiltonnak a verseny elején máig megmagyarázatlan műszaki gondjai támadtak, s bár folytatni tudta a versenyt, a mezőny végéről csak a 7. helyre tudott előrejönni. Így koronázták világbajnokká Niki Lauda és Ayrton Senna után Kimi Raikkönent is október 21-én.