Toto Wolff az F1-es szakvezetők felhozatalának különös darabja: 2012-ben vágott bele a királykategóriás kalandba, ahol annak ellenére is a szakági történelem egyik legsikeresebb vezetőjévé vált, hogy nem a sportszakmai vagy technikai oldalról, hanem az üzleti világból érkezett. Az érzelmektől fűtött, fiatalkorában a versenyzést is kipróbáló osztrák a sajátos hátterével új műfajt teremtett, s bár a ground effect érában nem sikerült újabb vb-címekkel gyarapítania a dicsőséglistáját, sajátságosan humánus menedzsment-filozófiáját továbbra is csak csodálni lehet.
Noha a remélt sikerek a 2025-ös szezonban sem jönnek, a szakvezető az idény közben egy területen rekorderré vált: mivel a Red Bull menesztette legfőbb ellenlábasát és állandó vitapartnerét, az energiaitalos csapatot a kezdetektől irányító Christian Hornert, mostanára Wolff lett a legrégebben regnáló csapatfőnök az utóbbi években jócskán átrendeződött F1-ben. A Wolff–Horner háborúskodás 2021-ben legalább annyira jelentőségteljes és emlékezetes volt, mint pilótáik, Lewis Hamilton és Max Verstappen pályán vívott harca: a szembenállás legendássá vált, az ellenszenv pedig azóta sem csillapodott.
„Horner? Néha seggfej volt, de hiányzik…”
Horner menesztését követően Wolff nem kívánt az érzéseiről beszélni (mondván nehogy a legnagyobb ellenlábas egy napon mondjuk FIA-elnökként térjen vissza), azonban amikor a Hungaroringen az irodájában fogadta a Formula.hu-t egy exkluzív interjú okán, készséggel válaszolt a témát firtató kérdésünkre…
„Hogy mit gondolok? Nos, azt, hogy az utóbbi 12–15 évben elég gyakran viselkedett úgy, mint egy seggfej. Ő teljesen más értékek mentén működik, de még a legnagyobb ellenségnek is van egy legjobb barátja. Másrészt viszont roppant sikeres volt abban, amit csinált. Most, hogy eltűnt, egy időre legalábbis, egy igazi személyiség távozott a sportból. Ellentmondásos volt és megosztó, de itt az egyik főszereplő volt. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy volt olyan jelentős, mint egy nagy pilóta. Ha tisztán F1-es szempontból nézem, szerintem már nem sok régi stílusú csapatfőnök-dinoszaurusz maradt itt. Talán csak én. Talán Fred (Vasseur) is ilyen dinoszaurusz egy kicsit” – válaszolta egy kövér mosollyal Wolff.
A két nagyágyú 2021-es torzsalkodása a rajongók számára feledhetetlen és abban is biztosak lehetünk, hogy a szembenállás akkor is, azóta is mindkét érintettet doppingolta.
„Igen” – felelte Wolff arra a kérdésre, hogy jelent-e neki valamit az, hogy sokak emlékeiben a modern korszak legnagyobb rivalizálásaként marad meg a Hornerrel folytatott harca.
„Ha megnézzük, ez tényleg mindig egy érdekes történet volt. Azok az évek, de különösen 2021, nem csupán Maxról és Lewisról szólt, de Christianról és rólam is. Ráadásul néha tényleg nagyon nehéz volt, ez minden történelemkönyvben ott van és lesz. Tudod, mindig azt mondta, hogy én imádom gyűlölni őt. Szóval most kit gyűlöljek? Úgy tűnik, találnom kell valaki mást…”
Nem jött be a ground effect korszak
Az utolsó milliméterig kiélezett 2021-es idény után az F1 technikai fronton átlépett a ground effect autók korszakába, amely a Mercedes számára nem sok jót tartogatott. Míg a Red Bull sikerrel lépett át az új érába, addig a csillagosoknak semmi nem jött össze, pedig megmozgattak minden követ: lecserélték a technikai igazgatót, több ízben koncepciót is váltottak, de míg például az erőforrásaikat használó McLaren utolérte és le is körözte a domináns energiaitalosokat, addig az egykori sikercsapat futamgyőzelmeket is csupán elvétve aratott. Ismerve a hátteret, az infrastruktúrát és a tudásbázist, nehezen értelmezhető, hogy miért alakult így.
„Úgy gondolom, hogy egész egyszerűen nem tudtunk megfelelően alkalmazkodni ehhez a szabályrendszerhez. Rögtön az elejétől fogva hátrányban voltunk, aztán pedig ilyen remek ellenfelek ellen borzalmasan nehéz a felzárkózás. Annak azért örülök, hogy volt pár szép fénypontunk, mint például tavaly Silverstone, Lewis utolsó győzelme a Brit Nagydíjon, de domináltuk Spát és abszolút uraltuk Las Vegast is. Néha volt győztes autónk, mint mondjuk idén Montrealban, s bízom benne, hogy lesz még ilyen a szezon hátralevő részében is” – magyarázta a helyzetet Wolff.
A szakvezető szerint a Mercedes a szezon hátralevő részére már nem készül fejlesztésekkel, a meglévő csomaggal oldják meg az évad hátralevő részét. Mivel a 2026-ban életbe lépő új szabályok radikális átalakulást hoznak, új motorformulával, ground effect helyett aktív aerodinamikával és változó gumimérettel, az idei tapasztalatok és fejlesztések nem lesznek relevánsak, de van olyan terület, amelyből lehet profitálni:
„Úgy gondolom, hogy az operációs területen mindig van mit tanulni és optimalizálni. A költségek kezelése is hatékonyabb lesz” – mutatott rá a Mercedes főnöke.
Russell: kiváló frontharcos, aki vár az új szerződésre
2025-re a Mercedes elveszítette Lewis Hamiltont, így a saját nevelésű újonc Andrea Kimi Antonelli mellett a szintén a juniorprogramból kikerül George Russell lett a csapat vezérpilótája. Wolff szerint a brit hozza, amit hoznia kell, gyakran annál többet is, így a szakvezető szerint a pilóta frontharcosként is bevált.
„Nagyon jó ezt látni. Csodálatosan fejlődött Mercedes-juniorként a Williamsnél. Nagyon gyors volt, amikor megérkezett a Mercedeshez, aztán fejlődött Lewis mellett is. Tavaly már ő volt a gyorsabb, most pedig teljesen zökkenőmentesen vált vezérpilótává. Tényleg nagyon gyors és számos alkalommal túlteljesítette azt, amit az autó tud. Főképp akkor látszik, hogy mennyire, amikor az autó nehezen vezethető. Számomra George egy szupersztár a jelenlegi versenyzők között” – fogalmazott a csapatfőnök.
Az elismerő szavak ellenére Russell új szerződése – noha már bőven esedékes lenne – még mindig nem született meg. Egy ideig ez elfogadható volt, hiszen esély mutatkozott Max Verstappen szerződtetésére, azonban a holland klasszis az utóbbi hetekben többször deklarálta, hogy a kaotikus állapotok ellenére sem kívánja elhagyni a Red Bullt, s maga Wolff is kijelentette már, hogy várhatóan megtartják a jelenlegi pilótaösszeállítást. Mégis mire várhatnak? Wolff erre nem adott egyértelmű választ:
„Számomra mindig nyilvánvaló volt, hogy George része a jövőnknek, ezt meg is mondtam neki, pontosan tudja. Viszont, tudod, ez egy nehéz sport. Néha nyitva kell hagyni a lehetőségeket és alaposan utána kell nézni, hogy milyen lehet a jövő közép- és hosszú távon. Ebben a sportban meg kell birkóznod a nyomással” – mondta, majd érdeklődésünkre azt is hozzátette, hogy „hamarosan” megszülethet Russell új kontraktusa.
A legendás tárgyalások a konyhában
Azóta, hogy Wolff Mercedes-vezérként regnál, számos sztorit hallhattunk például Lewis Hamiltontól és Nico Rosbergtől arról, hogy a szerződésekről szóló tárgyalások helyszíne nem ritkán a szakvezető monacói otthonának konyhája volt. A történetek alapján akár azt is hihetnénk, hogy egy ilyen folyamat egyszerű, azonban a csapatfőnök szerint épp ennek az ellenkezője igaz – ráadásul páratlan betekintést adott abba, hogy a saját szemszögéből nézve miért bonyolult egy ilyen tárgyalási folyamat.
„Az mindig bonyolultabbá teszi a helyzetet, amikor olyan személlyel tárgyalsz, aki a szövetségesed. Valakivel, akinek a céljai nagyon közel állnak a tieidhez. Lewisnak és nekem például ez mindig problémát jelentett. Két és fél évig a legjobb barátok voltunk, száz százalékban egyetértettünk, megosztottuk egymással a magánéletünket és minden mást is. Aztán jött a tárgyalások kéthónapos időszaka. Mindketten utáltuk. Miért? Mert abban a helyzetben talán nem értesz egyet. Végül változtattunk, és bevontunk valakit, aki elvégezte ezt a feladatot, így pár nap alatt megoldódott a helyzet. Ezért lesz mindig bonyolult a helyzet az összes versenyzővel. Egyrészt jó kapcsolatot akarsz fenntartani. Másrészt viszont a tárgyalások néha kemények, és nehéz, ha a másik fél egy érzelmes sportoló, nem pedig olyasvalaki, aki minden nap ezzel foglalkozik” – adott betekintést a színfalak mögé a csapatfőnök.
Wolffot a szakmában kőkemény tárgyalópartnerként tartják számon, azonban az 53 esztendős vezér másként látja saját magát:
„Nem, szerintem igazságos vagyok” – válaszolta felvetésünkre.
„Úgy gondolom, hogy mindig bele kell képzelnünk magunkat a másik ember helyébe. Tehát átadom a lelkemet a másik oldalnak és elgondolkodom, ha én lennék ő, mit szeretnék elérni? Aztán megkérdezem magamtól, mi is az igazságos ebben a helyzetben? Mit gondolok, mi lenne a helyes dolog? Megfontolom ezt és törekszem a megfelelő egyensúlyra, de nyilvánvalóan előfordul, hogy mindkét fél optimalizálni akar ezt-azt, ez pedig bonyolulttá teheti a helyzetet.”
