A várakozásoknak megfelelően hamar pontot tett a Charles Leclerc jövőjével kapcsolatos kérdések végére a Ferrari: csütörtökön bejelentették, hogy meghosszabbították a szerződését. A közlemény furcsasága, hogy a pontos időtartamot ugyanakkor nem említik benne: a törzsszöveg „2024-en túli” évekről szól, míg maga Leclerc a nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy várja az együtt töltendő „számos további szezont”.

Azon túl, hogy a korábbi pletykák alapján – amelyek ötéves megállapodásról és gigafizetésről szóltak – egyáltalán nem volt meglepő a lépés, összességében mindkét fél a lehető legjobb opciót választotta ezzel.

Amiért Leclerc a nyerő a Ferrari számára

Bár igyekezett úgy kommunikálni eddig a Scuderia, hogy mindkét versenyzőjével szeretne hosszabbítani, a jelek szerint mégis igaznak bizonyultak azok a feltételezések, hogy Leclerc jövőjének biztosítása a prioritás a vörösök számára, Carlos Sainzé csak ezután jön a sorban. Ha pedig a monacói produkcióját nézzük, ez abszolút érthető.

Noha az együtt töltött három szezonjukból 2021-ben kikapott a spanyoltól, 2023-ban pedig csak az utolsó futamon billentette át a mérleg nyelvét a saját irányába, azaz csak 2022-ben nőtt fölé egyértelműen, aligha fér hozzá kétség, hogy összességében Leclerc a jobb képességekkel megáldott versenyző. Tavaly például kétségtelen, hogy Sainz húzta be a Ferrari egyetlen győzelmét Szingapúrban és az ősz elején valóban parádézott, de Leclerc döbbenetes pechszériája is kellett ahhoz, hogy sokáig előtte tanyázzon a pontversenyben.

Leclerc kapcsán talán a legtöbbet emlegetett és mémesített mutató, hogy mennyire pocsék a pole-ból aratott győzelmeinek aránya: a 23 rajtelsőségéhez mindössze öt győzelem társul, ezek közül egyet – a 2022-es Osztrák Nagydíjon elértet – nem is az első rajtkockából indulva szerezte.

Csakhogy ez a statisztika is inkább Leclerc kiemelkedő képességeit támasztja alá: olyan autóval húz be időmérő edzéseket, amely arra nem feltétlenül lenne alkalmas. Az kezd lassan vitán felül állni éppen emiatt, hogy a jelenlegi Formula-1-es mezőnyben a monacói legnagyobb egykörös menő, még akár Max Verstappent is felülmúlva: rendkívül sokszor húz elő olyasmit a kalapból a Q3-ban, amire nem tűnt úgy előzetesen, hogy esély lehet.

Leclerc képes extrát nyújtani, az autó határait feszegetve teljesíteni – ami persze olykor hibákhoz vezet, és azt sem lehet eltagadni, hogy a 26 éves pilóta még mindig hajlamos sokszor megbotlani. 2022-ben például a Ferrari megbízhatósági és stratégiai baklövései mellett azért részben ő maga is felelőssé tehető volt azért, hogy idejekorán elszálltak a világbajnoki reményei.

Lehet elmélkedni azon, hogy ez mennyire Leclerc hibája vagy mennyire abból fakad, hogy a Ferrari rendszerint nehezen kezelhető autókat tudott alá adni. Ami biztos, hogy sokkal kevésbé a monacóin múlt az, hogy eddig csak ötször pezsgőzhetett a dobogó tetején, mint a csapaton vagy az autón.

A maranellóiaknak viszont a jelenlegi helyzetükben, amikor a céljuk a Red Bull utolérése, aranyat érhet az a Leclerc, aki képes kiemelkedő eredményeket szállítani – még ha olykor a nagy erőlködés nyögéssel is zárul.

Leclerc számára sem volt jobb opció

A másik oldalról megközelítve a kérdéskört: Leclerc sem találhatott volna jobb lehetőséget magának a Ferrarinál. A többi élcsapat közül a McLarennél stabilnak tűnik a Lando Norris, Oscar Piastri duó a következő évekre, a Red Bullnál pedig öngyilkosság egy másik sztárpilótának Verstappen mellé igazolnia: még ha esetleg teljesítményben méltó kihívója is lehetne – és ez akár egy stabilabb Leclerc-ben benne lehetne –, a Red Bull most abszolút a regnáló világbajnok holland köré épített istálló, a monacói mindenképp kívülállóként érkezhetne meg ebbe a környezetbe.

A Mercedes talán lehetett volna még alternatíva, természetesen csak 2025 után, amikor Lewis Hamilton és George Russell szerződése is lejár, főleg abban az esetben, ha a hétszeres világbajnok esetleg visszavonulna két év múlva. Korábban pletykáltak is egy esetleges Hamilton–Leclerc cserét, de ahogy azt annak idején a brit és a Scuderia potenciális házassága kapcsán is megírtuk, igazából a két alakulat között nincs akkora differencia, hogy az egyik jobb opció lenne a másiknál.

Ami pedig mindenképp a Ferrari mellett szól Leclerc számára, az ugyanaz, amit az imént említettünk Verstappennél: neki Maranello az otthona, a családja. És ez több puszta szentimentalizmusnál és megható szavaknál arról, hogy a Scuderia nevelte ki őt, ők adtak lehetőséget neki az F1-ben és amúgy is világéletében vörös overallt akart magán viselni.

A Ferrari tényleg Leclerc-t tekinti a saját dédelgetett gyermekének (ahogy fentebb írtuk: joggal), anno Kimi Raikkönent is kirakták azért, hogy helyet csináljanak neki, Sebastian Vettel mellett sem nyomták el – persze a teljesítménye alapján nehéz is lett volna –, és ha nincs is kimondott csapatsorrend, azért egy-egy megnyilvánulásból érezhető, hogy Leclerc felé húz a csapat szíve.

Bár igyekezett ezt cáfolni az érintett, ez még inkább igaz lehetett Frederic Vasseur csapatfőnöki kinevezése óta, tekintettel a pilótával való régre nyúló jó viszonyára. Leclerc számára Vasseur személye is komfortossá teheti a közeget, ráadásul a versenyző tavaly többször is elmondta, hogy bízik a csapatvezetőben és látja, hogy fejlődést érhetnek el vele.

De beérhet-e a Leclerc–Ferrari házasság?

Ez a 40 milliós kérdés. Leclerc bizalma az elmúlt évek megpróbáltatásai ellenére – a velük töltött öt szezonja alatt tulajdonképpen csak 2022 első felében volt igazán győzelemre esélyes technika alatta – töretlen a Ferrari iránt, és ugyanez igaz fordítva is, de ez nyilván még nem garantálja, hogy a kitartást világbajnoki diadal koronázza majd.

Az, hogy a Leclerc–Ferrari páros révbe ér-e a közeljövőben az F1-ben, inkább a csapaton múlik, nekik kell a szükséges előrelépést elérniük ahhoz, hogy végre tényleg egy egész idényen át világbajnoki címért küzdhessenek. Ha ez adott lesz, Leclerc-ben megvan a tehetség és a tempó, hogy ezt a lehetőséget ki is használja.

Viszont ezzel is összefüggésben állhat az, hogy nem hozták nyilvánosságra a szerződése időtartamát. A „több szezon” azt sugallja, hogy biztosan nem egyéves megállapodásról szól, azaz legalább 2026 végéig biztosan marad vörösben a pilóta, vagyis az új szabályrendszernek is velük vág neki.

Nem elképzelhetetlen azonban, hogy szintén a korábbi híreszteléseknek megfelelően x+y éves szerződést kötöttek egymással a felek, azaz néhány szezon múlva felül lehet vizsgálni, hogy a továbbiakban is együtt akarják-e folytatni. Ez persze csak feltételezés, és az eddig látottak alapján ahhoz komoly lejtmenetbe kellene kapcsolnia a Scuderiának vagy Leclerc-nek, hogy meginogjon az egymásba vetett bizalom.

Mi jön ezután a Ferrarinak?

Az egyik ülés sorsa tehát eldőlt, de végig ez tűnt a biztosabbnak: a következő kérdés, hogy marad-e Sainz Leclerc csapattársa is. Bár a Ferrarinál rendre elmondják, hogy a spanyolt is meg akarják tartani, s maga a versenyző is sokszor nyilatkozott arról, hogy maradna, azért csak nem ülnek el az Audival kapcsolatos pletykák.

Legutóbb épp a friss négyszeres Dakar-győztes apja, idősebb Carlos Sainz utalt arra, hogy természetes, hogy szóba kerül a 2026-ban a Sauber gyári motorpartnereként beszálló német márkához való átigazolás. Maga Sainz pedig annyiban helyezett érzékelhetően nyomást a Ferrarira, hogy jelezte: még az idénynyitány előtt tudni akarja, hogy mi lesz a sorsa 2025-re.

Ez lehet tehát a következő, sőt az egész pilótapiacot meghatározó döntés és lépés – minderről pedig a Formula Podcast épp ma megjelent friss adásában is részletesen beszéltünk: