Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!

Mivel a MotoGP-s istállók általában kétéves szerződésekben gondolkodnak, s az újabb ciklus idén indult, a legtöbb hely 2024-re is elkelt már – a gyári csapatoknál konkrétan egyetlen üres ülés van a következő szezonra –, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének így is pletykák potenciális mozgásokról a versenyzőpiacon. Ezeket szedtük most össze gyártókra lebontva.

Aprilia: minden marad

Gyorsan tudjuk is le a márkát, ahol semmiféle változás nem várható 2024-ben, hiszen mind a gyári páros, Aleix Espargaro és Maverick Vinales, mind az új szatellit gárda, az RNF duója, azaz Miguel Oliveira és Raul Fernandez érvényes szerződéssel rendelkezik a következő évadra – ez csak akkor borulhat, ha más gyártóknál esetleg olyasmi történik, ami miatt az Aprilia is változtatna. Ami persze azért a MotoGP-t ismerve éppenséggel nem kizárt, de egyelőre a négyes egyik tagjának teljesítménye sem indokolna cserét.

Marquez és a Honda: az utolsó ultimátum?

2023-ban is folytatódik a rémálom a Honda számára: Alex Rins meglepetésszerű austini győzelmét leszámítva egyedül Marc Marquez képes érdemi teljesítményt kisajtolni a versenygépből – de már ő is egyre kevésbé, amit jól mutatnak sorozatos bukásai (idén még nincs befejezett vasárnapi versenye!). Ráadásul a négyből három motoros már szedett össze olyan sérülést, amely miatt ki kellett hagynia legalább egy nagydíjat, ami szintén a nehezen vezethető motorral van összefüggésben.

Marquez már 2022-ben is többször meglehetősen nyíltan fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy bár hűséges a Hondához – amellyel még 2020-ban hosszabbított példátlan módon négy évre előre, amit Marquez saját bevallása szerint a küszködést látva sem érez hibának –, győztes projektet akar maga körül és alatt tudni, s ezt Mugellóban is újfent megerősítette. Ennek pedig nyomatékot is adott azzal, hogy az Olasz GP vasárnapján összeült a Honda vezéreivel:

„Nem először vettem részt találkozón a HRC-vel és a Hondával” – idézi a nyolcszoros világbajnokot a The Race. „De fontos megbeszélés volt, mert Aoyama-san és Watanabe-san a Honda Motors legfontosabb főnöke és a HRC elnöke. Jó hangulatú volt a találkozó, de egyértelmű, hogy a nem túl távoli jövőt illetően reagálnunk kell. Nagyon jó motorosok vannak a Hondánál, és valami többre van szükségünk a harchoz. Most nagyon magas a színvonal a MotoGP-ben, és úgy fest, hogy a Honda és a Yamaha küszködik jobban. Főleg az európai gyártók nyomják jobban, igen agresszíven fejlesztenek. Itt próbálunk meg reagálni, és igyekszünk fejlődni ezt az idényt és különösen a misanói tesztet illetően, ami 2024-re nézve lesz fontos.”

Ez a bizonyos misanói teszt tehát kulcsfontosságú lehet Marquez hosszú távú jövője szempontjából: ha ott sem ér el kézzel fogható fejlődést a nemrég már a vázat is egy külső beszállítóval, a Kalexszel fejlesztő Honda, akkor könnyen lehet, hogy véget ér a pár éve még megbonthatatlannak hitt kapcsolat. Persze tegyük hozzá, hogy 2024-re még szerződés köti a 30 éves versenyzőt az aranyszárnyasokhoz, így a váltás legfeljebb 2025-re képzelhető el – akkor viszont egyre inkább.

De vajon hova mehetne Marquez? Könnyű lenne azt mondani, hogy egy ilyen kaliberű motorosra bárki szívesen lecsapna, s ez egy bizonyos szintig nyilván így is van, a helyzet azért mégsem ilyen egyszerű. A Yamahával a Valentino Rossi-féle botrányok kapcsán olyannyira megromlott a viszony, hogy nehéz elképzelni, hogy Marquez valaha is náluk húzza a gázt. Az Apriliánál elvileg felszabadulhat egy ülés 2025-re, ha Espargaro tényleg visszavonul a következő évad végén, a noalei gyártó esetén viszont az a kérdés, hogy ki tudná-e gazdálkodni egy olyan versenyző fizetését, mint a nyolcszoros vb-első.

A legkézenfekvőbb választás így a KTM és a Ducati: valószínűleg a jelenlegi két legversenyképesebb motorról beszélünk, előbbi esetén ráadásul a főszponzor – a Red Bull – is kapcsolódási pont Marquezzel. Csakhogy náluk, mint azt majd látni is fogjuk, „telt ház” van versenyzőkből: a saját programjukba tartozó motorosokat sem tudják jól elhelyezni a csapataikon belül, így pillanatnyilag nemigen van helyük Marquez számára, sőt a Ducati vezetősége azt is jelezte, hogy szükségük sem igazán – persze azért ha a spanyol bekopogtatna hozzájuk, aligha csapnák rá az ajtót…

A Hondánál Marquez jövője nyilván a kulcs, de azért ne feledkezzünk meg a többiekről sem. Joan Mirnek és Alex Rinsnek is van 2024-re kontraktusa, de ami azt illeti, főleg előbbi esetén nem lepődnénk meg, ha a kilátástalan helyzet miatt megpróbálna valahogy szabadulni: Mir már Le Mans után is beszélt arról, hogy fél attól, hogy felkerül a HRC-vel kudarcot valló versenyzők veretes listájára… Takaaki Nakagami amúgy csak 2023-ra hosszabbított tavaly, az ő ülésére elsősorban egy másik japán, konkrétan Ai Ogura lehetne veszélyes, de a tavaly a végsőkig a vb-címért harcoló honfitárs idén nem villog a Moto2-ben, így egyelőre Nakagami is egy fokkal nyugodtabb lehet a jövőjét illetően.

Most akkor mi van Morbidelli és a Yamaha között?

A Yamahánál Fabio Quartararo helyzete 2024-et illetően annak ellenére is stabil, hogy a francia is megissza a levét a hangvillások egy helyben toporgásának és szenvedésének, s annak is aligha lesz egyből következménye, hogy a 2021-es világbajnok nemrég megvált eddigi menedzserétől. A másik ülés sorsa azonban már érdekesebb, hiszen Franco Morbidellinek az idei szezon végén jár le a szerződése, s már gyakorlatilag egy éve folyamatosan téma, hogy inog a helye a japánoknál.

Morbidelli ráadásul maga is olajat öntött a tűzre, amikor a mugellói futam után egy érdekes párbeszédet folytatott le egy riporterrel, amelyben többek között az is elhangzott, hogy „akarok én maradni még egy évet a Yamahánál?”. Az olasz aztán a Német GP csütörtöki sajtónapján tisztázta némileg a helyzetet: „Nagy zajt csapott az az interjú, sokan beszéltek róla velem. Jó volt kiállni magamért és megvédeni magamat, mert sokszor nemcsak a sajtó, de az emberek sem észlelik, hogy most nagyon is elfogadható a tempóm, mivel egy szinten van a 2021-es világbajnok sebességével, aki nagy különbséggel szokta verni a csapattársait. De a bajnokság negyede után hasonló a tempója az enyémhez. De úgy fest, sokan ezt nem veszik észre, mert állandóan kérdezgetnek, hogy meghosszabbítják-e a szerződésemet és a Yamaha megtart-e engem” – fogalmazott.

Kétségtelen amúgy, hogy idén Quartararo és Morbidelli teljesítménye sokkal közelebb van egymáshoz, így valóban kevésbé lenne indokolt a korábbi vb-ezüstérmes leváltása. Morbidelli azt is hozzátette, hogy továbbra is a Yamaha a prioritás számára, de azért megjegyezte, hogy van B és C tervük is a MotoGP-t illetően, s ezen a listán egyértelműen ott van az őt felnevelő VR46 Akadémia csapata – s azt Pablo Nieto sem tagadta, hogy egykori neveltjük szerződtetése is szóba jöhet akár.

Massimo Meregalli, a Yamaha sportigazgatója szerint a nyári szünetben születhet döntés arról, ki legyen Quartararo kollégája. A helyzet az viszont, hogy amennyiben nem tartják meg Morbidellit, nincs kézenfekvő választásuk: a korábban pletykált Jorge Martin saját bevallása szerint maradni fog a Ducatinál, a Superbike-világbajnok Toprak Razgatlioglu pedig a Yamaha kötelékeit is elhagyja 2023 végén a BMW kedvéért. Mindezek pedig még inkább levehetik a terhet kissé Morbidelli válláról.

Hogyan alakul a Ducati-kirakós?

Ahogy arra már utaltunk, a Ducati a bőség zavarában szenved, jelenlegi nyolc versenyzőjükből hét esetén semmi okuk nincs a cserére, így legfeljebb a négy istállón belül történhetnek mozgások. Francesco Bagnaia gyári ülése megkérdőjelezhetetlen, s egyelőre nincs oka aggódnia Enea Bastianininek sem, aki a szezonnyitón összeszedett sérülése okán mostanáig nem is tudott bizonyítani vörösben. Emiatt a gyári csapathoz való előrelépésre nincs sok esélye a Pramac párosának, Johann Zarcónak és Martinnak sem, így számukra pedig egyértelműen a legjobb opció, ha maradnak a helyükön.

A probléma az, hogy van azért jelentkező az említett négy motor valamelyikére: mindenekelőtt Marco Bezzecchi személyében. A VR46-os olasz idén eddig várakozáson felül teljesít, két győzelmet is aratott már, s pillanatnyilag ő számít Bagnaia legközelebbi üldözőjének. Kézenfekvőnek tűnik, hogy előrelépne a második MotoGP-s idényét töltő versenyző, ezt pedig saját elmondása szerint is egy gyári technika jelenthetné a Ducati részéről.

Erről beszélt a minap a Sachsenringen is, bár azt is hozzátette, hogy ha esetleg a pletykáknak megfelelően lenne lehetősége fellépni a Pramachoz, akkor a két szatellit istálló közül választva inkább maradna a VR46-nál – annak ellenére, hogy a Pramacnál aktuális évi motoron ülhetne, a Rossi-féle csapat viszont előző évi technikával versenyez. Bezzecchi hangsúlyozta: most is elégedett azzal, ahogy a Ducati bánik vele, de nyilván az lenne a következő szint, ha gyári motoron bizonyíthatna.

Pablo Nieto VR46-főnök amúgy elmondta, hogy mind Bezzecchivel, mind a csapattárs Luca Marinivel elégedettek, így szeretnék megtartani 2024-re is a párosukat – ebbe csak a fentebb említett Morbidelli kavarhatna bele, esetleg a Moto2-ben szereplő Celestino Vietti, de ahhoz utóbbinak nagyon össze kellene kapnia magát, hogy felmerüljön a neve egy MotoGP-s hely kapcsán.

Ami pedig a Gresini Ducatit illeti: Alex Marquez helye stabilnak tűnik a teljesítménye láttán a sok nullázással együtt – ugyanez azonban nem mondható el Fabio di Giannantonióról, aki egyértelműen a leggyengébb láncszem a bolognai gyártó felhozatalában. A fiatal olasznak neki is szegezték a kérdést a jövőjét illetően a Német GP sajtónapján, de Di Giannantonio csak annyit mondott, hogy szeretne a MotoGP-ben maradni, s egyelőre nem is gondolkodik B opción.

Ráadásul Di Giannantonio helyzetét nehezítheti, hogy lenne kézenfekvő választás a helyére: a Moto2-es világbajnoki éllovas Tony Arbolino. Paolo Ciabatti, a Ducati sportigazgatója néhány hete el is mondta, hogy rajta tartják a szemüket a fiatal motoroson, de még korai beszélni a jövő évi versenyzőket illetően. Arbolino idén roppant erősen és főleg kiegyensúlyozottan teljesít, nem mellesleg olasz, ami a Ducatinál azért valamelyest előnyt jelenthet, így adná magát, hogy 2024-ben már a királykategóriában lássuk – akárcsak idei fő kihívóját…

Aki már most fejtörést okoz a KTM-nek

Ez a bizonyos kihívó nem más, mint Pedro Acosta, aki 2021-ben üstökösszerűen robbant be a gyorsaságimotoros-világbajnokság Moto3-as kategóriájában: újoncként rögtön futószalagon szállította a győzelmeket, s egyből világbajnok is lett. Tavaly a Moto2-ben folyamatosan fejlődött, idén pedig már ott a cím egyik várományosa, tempóból talán a mezőny leggyorsabbja, csak épp neki már van nullázása, így Arbolino jelenleg megelőzi őt a vb-tabellán.

Acosta még csak pár hete töltötte be a 19. életévét, de már most garantálható, hogy idővel a MotoGP-ben fog szerepelni – a kérdés csak az, hogy mikor. A spanyol a KTM neveltje, Aki Ajo alakulatában szerepel a Moto2-ben, s az osztrák márka is tudja, hogy ritka kincs van a birtokában.

Csakhogy a jelenlegi négy motorosukkal is elégedettek: Brad Binder egyelőre a vb-harcban is érintett, Jack Miller a kiegyensúlyozatlansága ellenére is erős, s egyelőre Augusto Fernandez sem vall szégyent debütánsként, még ha a Le Mans-i negyedik pozíciója inkább csak egyszeri kiugrásnak is látszik. A negyedik versenyző Pol Espargaro, aki már az évadnyitó Portugál Nagydíj pénteki edzésén súlyos sérülést szenvedett és máig nem tudott visszatérni a pályára.

Tőlük tehát nem akarna megválni a KTM, amely így szeretné, ha Acosta egy harmadik szezonra is maradna a középső kategóriában: „Úgy tűnik, az a helyzet, hogy jönne fel és nyilván egy kiemelkedő versenyzőről van szó” – fogalmazott Mugellóban Pit Beirer, a KTM motorsport-igazgatója. „A kérésem vagy inkább a kívánságom az, hogy menjen még egy szezont a Moto2-ben. Tudom, hogy ez nem igazán motiválja, de még nagyon fiatal. Úgy gondolom, meg kellene bíznia bennünk és a szakértőinkben, hogy remek terveink van a jövőjét illetően. Aki Ajót is komolyan bevonjuk ebbe, naponta beszélünk, biztosan fogunk megoldást találni. Ráadásul négy fantasztikus versenyző alkotja a felállásunkat, úgyhogy ez egyfajta luxus probléma, de nem is a legkönnyebb helyzet.”

Acosta viszont nem tagadja, hogy egyáltalán nem szeretne még egy évet lehúzni a Moto2-ben, s azt is elhintette néhány napja, hogy a szerződésében van egy kitétel, mely szerint június végéig dönthet úgy a KTM, hogy felviszi őt 2024-ben a MotoGP-be – ha viszont ez nem történik meg, akkor más opció után nézhet:

„Igaz, hogy a hónap vége jelenti a határidőt. Mint azt sokszor elmondtam, a preferenciám a KTM. Meg kell várnom a döntésüket. Át kell gondolnom az összes lehetőséget. Tény, hogy a Moto2-ben maradás nem a leginkább tetsző, de mindenre nyitott vagyok. Talán jelenleg nem a KTM a legerősebb, hiszen itt a sprinten is a Ducati hozta el az első öt helyet. Lehet, hogy kell még nekik néhány év, akkor viszont nehéz lesz őket legyőzni” – tette hozzá a fiatal versenyző.

Rendkívül nehéz helyzet ez a KTM számára, hiszen tudják a nyilvánvalót: ha ők nem promotálják a királykategóriába Acostát, könnyen lecsaphat rá egy rivális gyártó. Ezt pedig aligha akarják megengedni, mivel egyértelműen Acosta jelenleg a legígéretesebb feltörekvő tehetségük a kötelékeikben.

Így pedig hacsak nem győzik meg a spanyolt még egy Moto2-es évadról – mondjuk azzal, hogy 2025-re viszont gyári ülést garantálnak neki –, akkor meg kell hozniuk azt az áldozatot, hogy a mostani kvartettjükből mégis kitesznek valakit. Ez pedig vélhetően a Gas Gas Tech3 egyik motorosa lenne: Pol Espargaróval különösen kegyetlen lépés lenne ez, hiszen még egy időmérőt sem tudott teljesíteni velük, Fernandez elbocsátása esetén viszont megint megkaphatná azt a jogos kritikát a KTM, hogy nem ad elég lehetőséget az újoncoknak, ahogy azt láthattuk az elmúlt években. Ilyen az, amikor egy MotoGP-ben még be sem mutatkozott tinédzser okoz fejtörést egy gyártónak…

Acostáról és egyéb esetleges átigazolási variációkról a Formula Motocast legutóbbi adásában is szót ejtettünk: