Sokan felkapták a fejüket Stefano Domenicali, a Formula-1 vezérigazgatója hétvégi kijelentésére, amelyben arról beszélt, hogy támogatná a szabadedzések száműzését a száguldó cirkuszból:  „Támogatója vagyok a szabadedzések törlésének, amely rendkívül hasznos a mérnököknek, de a közönség nem annyira szereti”.

Az F1 egyből igyekezett egyértelműsíteni Domenicali szavait és tisztázni, hogy szó sincs arról, hogy törölnék a szabadedzések intézményét, amelyek különösen a tesztlehetőségek drasztikus visszavágásával vált kulcsfontosságúvá  a csapatok számára, hiszen gyakorlatilag csak péntekenként van lehetőségük a pályán is kipróbálni az újításaikat és a különböző beállításokat.

Azt ugyanakkor elismerték, hogy folyamatosan vizsgálják a nagydíjhétvégék lebonyolítására irányuló reformok lehetőségét, amelynek egyik fontos lépcsője volt a sprintkvalifikációk bevezetése 2021-ben, s ennek részét képezheti az is, hogy valamilyen formában érdekesebbé, izgalmasabbá és némi téttel bíróvá tennék az edzéseket. Ennek apropóján megvizsgáltunk erre néhány lehetőséget.

Csökkentsük a szabadedzések mennyiségét!

Kétségtelen, hogy a tréningek során gyakran láthatunk üresjáratokat: ez vezette arra az F1 döntéshozóit néhány éve, hogy a pénteki gyakorlásokat 90 percről 60 percesre nyessék. Egy hagyományos lebonyolítású hétvégén viszont még így is három óra áll a csapatok rendelkezésére, amely valóban kissé redundánsnak érződik, főleg egy végig száraz időjárást hozó nagydíj során, hiszen manapság a szimulációs technológiák révén az F1-es alakulatok sokkal felkészültebben érkeznek meg egy-egy helyszínre, általában eleve rendelkeznek egy alapelképzeléssel a beállításokról.

Éppen ezért egy egyszerű, mégis hatékony módszer lenne a program feszesebbé tételére, ha még inkább csökkentenék az edzések időtartamát. Ha van valami, ami vitán felül állóan jól működik a sprinthétvégék kapcsán, az az, hogy az időmérőt mindössze egyetlen egyórás gyakorlási lehetőség előzi meg. De már az eső által elmosott edzéseket hozó nagydíjakon is láthattuk, hogy kimutathatóan nagyobb izgalmakra van kilátás, ha a csapatoknak kevesebb idő áll a felkészülésre, hiszen az értelemszerűen jobban magában hordozza annak lehetőségét, hogy valaki tévútra kerül a beállításokkal vagy nem tudja optimalizálni azokat az adott pályára.

Ha három helyett csak két szabadedzése lenne az istállóknak vagy esetleg a három tréning 60 helyett csak 45 percig tartana, megnőhetne az aktivitás a pályán, kevesebb lehetne az üresjárat, viszont nem kellene lemondania az F1-nek a pénteki és a szombat dél(előtt)i akcióról sem.

Dupla időmérő a sprinthétvégéken?

Az előző lehetőséggel kombinálva lehetne még tovább csavarni a hétvégék menetét olyan módon, amelyre legutóbb például Günther Steiner Haas-csapatfőnök is utalt, s amely állítólag szintén felmerült opcióként az F1 irányítóinál. A sprintek jelenleg az időmérő és a futam közötti „kapocsként” működnek: a kvalifikáció sorrendjében rajtol el a szombati verseny, amelynek végeredménye határozza meg a vasárnapi futam rajtrácsát. De mi lenne, ha a sprint egy teljesen önálló „entitás” lenne?

Steiner javaslatának lényege, hogy annyiban módosulna a sprintfutamok jelenlegi menetrendje, hogy a szombat déli – a parc fermé-szabályok okán egyébként is gyakorlatilag teljesen értelmetlen – FP2 helyett rendezhetnének egy második kvalifikációt a péntek késő délutáni mellett. Az egyik időmérő döntene a sprint, a másik pedig a vasárnapi verseny rajtsorrendjéről. Ezzel két legyet ütne egy csapásra az F1: a megmaradó egyetlen szabadedzés sűrűbbé válna, ráadásul péntek délután és szombat délelőtt is lenne tétre menő esemény.

Pontszerzési lehetőség? Kínos helyzetekhez vezetne

A Domenicali által is tavaly elhintett egyik opció lehetne a szabadedzések jelentőségének növelésére, hogy valamiféle díjazásban, esetleg konkrétan világbajnoki pontokban részesülhetnének a leggyorsabbak. A sprint bevezetésével már eleve elmozdult az F1 abból a kiindulási helyzetből, hogy több mint hét évtizedig csak a futamokon lehetett vb-egységet szerezni – nem beszélve arról, hogy így egyes hétvégéknek nagyobb lett a jelentősége, mint másoknak –, de azért ez még így is drasztikus lépés lenne: edzésekért, de még az időmérőkért sem járt soha pont a Formula-1 történetében.

Ráadásul az elképzelés igen kínos helyzeteket is eredményezhetne, hiszen megeshetne, hogy akár egy szimpla pénteki szabadedzés végén avatnánk világbajnokot! Már egy sprint esetén sem lenne ideális ez marketing szempontból, de ha egy tréning után dőlne el a cím sorsa, egy nyilván sokkal kisebb helyszíni látogatószámmal és tv-s nézettséggel bíró pénteki napon, az semmiképp sem lenne jó reklám az F1 számára – még akkor is, ha más sorozatokban láthattunk már rá példát, hogy valaki az időmérő után biztosította be az év végi elsőségét (lásd tavaly Mikel Azconát a WTCR-ben).

A felvetés másik velejárója lenne, hogy a szabadedzések esszenciája is módosulna vele: eddig a csapatok tényleg szabadon (nem véletlen az elnevezés) dolgozhattak az autóikon, így viszont kénytelenek lennének ráhajtani a köridőkre is. És az sem lenne ellenmegoldás, hogy csak kevés pontot osztanának, hiszen a leggyorsabb körös bónuszpontok esetén is láthatjuk, hogy akár egyetlen világbajnoki egységért is képesek „lehajolni” a csapatok.

Vegyünk példát a MotoGP-ről!

Köztes megoldás lehetne, ha valamilyen formában a Formula-1 meghonosítaná a MotoGP-ben évek óta fennálló (bár idén épp némi módosításon átesett) szisztémáját. Ott ugyanis a szabadedzések összesített eredménylistájának van hatása az időmérőre: az határozza meg, mely tíz motoros kvalifikálja magát egyből a legjobb rajthelyekről döntő Q2-be, míg a többiek a Q1-ben küzdhetnek a fennmaradó továbbjutó helyekért.

Pont tehát nem jár az edzésteljesítményért, még csak közvetlenül a rajtsorrendet sem befolyásolja, mégis ad tétet az edzéseknek, legalábbis azok utolsó nagyjából negyed órájának (bár éppen a portimaói tapasztalatok alapján írtunk róla, hogy ez kezd kicsit túlterhelést jelenteni a versenyzőknek és a csapatoknak a roppant kiélezett időmérővel, az új sprinttel és a vasárnapi versennyel).

A hátulütője ennek vagy egy ehhez hasonló rendszernek az lenne, hogy hozzá kellene nyúlni az időmérő lebonyolításához, ami valószínűleg az F1 egyik legjobban működő eleme jelenleg – meg is égette magát a száguldó cirkusz, amikor 2016-ban a kieséses szisztémával meg akarta reformálni. Ugyanakkor előny lehetne, hogy így a Q1-ben végképp a kisebb csapatokon lenne a fókusz – igaz, másik irányból pedig hátrány, hogy a nagyágyúkat egy ideig nem láthatjuk a pályán.

Az biztos, hogy az F1 a Liberty Media hatalomátvétele óta különösen kísérletezővé vált a formátumok kapcsán, legalábbis az ötletelés szintjén, így várható, hogy a közeljövőben újabb reformelképzelések látnak napvilágot – a lényeg, hogy a döntéshozók megtalálják az egyensúlyt az újító szellem és a hagyománytisztelet, valamint a csapatok érdekei és a nézők szórakoztatása között.