Rendkívül mély és őszinte önvallomást tett a mentális problémáiról Valtteri Bottas: a Cadillac F1-es pilótája a hasonló kitárulkozásoknak sokféle sportág sokféle nagy alakja számára tökéletes platformot nyújtó Players’ Tribune hasábjain írta meg a saját sztoriját.
A gyerekkorától kezdve meséli el a pályafutását, az érzelmi hullámvasútjait egészen a mai napig, de az F1-es karrierje kezdetével kapcsolatban erős bevallást tett: depressziós állapotba került a Williamsnél az első éveiben, fokozatosan nyomta össze az F1-es közeg. Elmesélt egy történetet, amely során annyira maximalista akart lenni, hogy két hónap alatt rengeteg kilogrammot ledobott magáról, hogy könnyebb legyen az autójával együtt mérve, és egyre mélyebb mentális gödörbe került – majd ezt követően jöttek az igazi problémák.
Erről a részről idézünk most:
„Elkezdtek rám jönni ezek az erős, ködös rohamok. Nem éppen teljes értékű pánikrohamok voltak, de valahányszor tömegben találtam magam, szédülni kezdtem, és egyszerűen… furcsán éreztem magam, mintha el kellene tűnnöm onnan. Egyedül akartam lenni, vagy az autóban” – mesélte.
„A legfurcsább az volt, hogy amikor a rajtrácson álltam, minden rendben volt. Nagyon jól vezettem. A dobogón álltam, mosolyogtam. Aztán hazamentem, és úgy néztem ki, mint egy szellem. A körülöttem lévők elkezdtek úgy nézni rám, mintha azt mondanák: ’Valtteri, mi a baj?’ ’Én? Jól vagyok.’”
’Olyan rossz lett a helyzet, hogy edzés közben szívdobogásom lett, és az edzőm tudta, hogy valami nem stimmel. De én sokáig tagadtam a valóságot. Mindenkinek azt mondtam, hogy jól vagyok. A fordulópont csak egy nagyon-nagyon sötét napon jött el, amikor a régi csapattársam, Jules Bianchi balesetet szenvedett Suzukában.”
„Emlékszem, amikor Japánból hazarepültem, és mindannyian tudtuk, hogy a helyzet nagyon rossz, és hogy Jules kómában van. Ott ültem a repülőgépen, és úgy éreztem, mintha már semmi sem számítana nekem. Emlékszem, hogy az ex-barátnőm írt nekem egy üzenetet, hogy jó utat kívánjon, én pedig csak arra gondoltam: ’Ha a gép lezuhan, kit érdekel? Eltűnök, és ennyi lesz.’ Már semmiben sem találtam örömöt.”
„Amikor hazaértem, dühös és negatív voltam, és emlékszem, hogy az exem megkérdezte, aggódom-e valaha, amikor az autóban vagyok, mert az olyan veszélyes. Azt mondtam: ’Nem. Ha meghalok, meghalok.’ Abban a pillanatban rájöttem, hogy tényleg már nem érdekel, mi történik velem. Remek szezonom volt, de az nem volt elég. Nem sokkal később úgy döntöttem, hogy segítséget kérek. Elkezdtem pszichológushoz járni, és végre hangosan bevallottam, hogy nem vagyok jól. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy kimondtam valakinek. Amikor vért vettek tőlem, az eredmények őrültek voltak. Az értékek teljesen fel voltak borulva. A hormonjaim és az idegrendszerem teljesen felborultak. Teljesen kimerítettem magam – mentálisan és fizikailag egyaránt.”
Mindez még a Williamsnél töltött évei során történt, aztán megérkezett a 2016-os idény vége, Nico Rosberg váratlan visszavonulása, és a hívás Toto Wolfftól: megkapja a Mercedes ülését, és élete nagy lehetőségét.
„Olyan volt, mint egy álom. Úgy éreztem, jobban megismertem magam. A súlyom is rendben volt. Egészséges voltam. A csapat remek volt. Minden a helyére került. Az első szezon jól alakult. A 2018-as szezont azzal a gondolattal kezdtem, hogy én vagyok a rajtrács legjobb pilótája, és megnyerem a bajnokságot…”
„Igen. Egyetlen versenyt sem nyertem meg. Ha. Voltak olyan versenyek, amelyeket megnyerhettem volna, de azt mondták, hogy engedjem előre a csapattársamat. ’Valtteri, engedd előre Lewist.’ Ezt már mindenki hallotta. Tudjátok, mennyire szerettem volna egyszerűen nemet mondani? De jó csapattársnak kellett lennem. Átengedtem, és persze ő hihetetlen szezont futott. Ő lett a bajnok. Én pedig „a segítőtárs” voltam.”
„A mai napig vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Nem tudom, mit válaszoljak, amikor erről kérdeznek, mert Lewis fantasztikus pilóta és barátom. Nincs haragom a Mercedes, Toto vagy bárki más iránt. De ez az egész helyzet majdnem arra késztetett, hogy otthagyjam a sportot. Visszatért a régi énem. A negatív Valtteri. A megszállott Valtteri. Túl sok kommentet olvastam a közösségi médiában, és elkezdtem nagyon utálni magam. Szerencsére a 2014-es tapasztalataimnak köszönhetően megértettem, mi történik, és rengeteg támogatást kaptam.”
„De őszintének kell lennem... Határozottan depressziós és kiégett voltam. Utáltam a versenyzést. A 2019-es szezon előtti téli szünetben nem gondoltam, hogy visszatérek. Azon a téli szüneten meghoztam a döntést, hogy visszavonulok.”
Bottas ezek után leírta, hogy azon a télen tett egy hosszú sétát az egyik finn erdőben, ahol annyira elmélyült a gondolataiban, hogy végül úgy döntött: folytatja, csak előre tekint, csak pozitívan gondolkodik a jövőről, és más ember lesz – ami sikerült is, a 2019-es idényt jól kezdte, és később egyre inkább megtalálta önmagát.
Egyre több mindennel foglalkozott az autóversenyzésen túl, új fejezet kezdődött az életében, boldogabb ember lett – de a karrierje túlnyomó része nem erről szólt…
