Nem volt mindig az a humoros és békés csapat a McLaren, amelynek manapság láthatjuk; amelyben elfér a pilótáik közti „brománc” vagy egyszerűen egyikük önálló bohóckodása is. Persze mit sem ér egy jó hangulatú közeg, ha nem jönnek az eredmények, de a wokingiak esetében még erről sem beszélhetünk. Kezdik szépen összeszedni magukat, a konstruktőri harmadik helyért csatáznak, nem egyszer dobogóközeli pozíciókban.
Egy ilyen laza, fiatalos munkakörnyezet ideális lehet egy szárnyait bontogató tehetség fejlődéséhez. A McLaren saját neveltje, Lando Norris láthatóan remekül is érzi magát a csapatnál. A versenyek után megszokott csapatfotók alapján valóban jól ki is jön munkatársaival, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Norris saját bevallása szerint is élete szezonját futja eddig, azt azonban tagadta, hogy a sikerek hátterében az engedékenység állna.
A csapat vezetői, Andreas Seidl és Zak Brown javarészt hagyják az ifjú britet, hogy önmaga lehessen, de Norris elmondása alapján amikor kell, akkor igenis szigorúak vele, amit ő szívesen is fogad. „Szerintem ez rendkívül fontos. Támogassanak a nehéz időkben, de kritizáljanak, amikor arra van szükség.” Bár a 21 éves pilóta többször is beszélt arról, milyen problémái voltak és vannak is az önértékelésével, ha valamit nem vár feletteseitől, az a léleksimogatás. „Ennek nem arról kell szólnia, hogy te jobban érezd magad. Mondják a szemedbe az igazságot: fejlődnöd kell ezen és ezen a területen” – vélekedett.
Norris szerint Brown és Seidl is ilyen; rászólnak, ha úgy látják, nem jó irányba megy. Viszont mind a ketten teljes mellszélességgel mellette állnak, ha arra van szükség, és végső soron nem feledkeznek el a pozitív visszacsatolásokról sem. „Segíteni is szeretnének. Azt szeretnék, ha jobban végeznéd a munkádat, és kihoznád magadból a maximumot. Nekem ez valóban segített is, gyorsabb, jobb versenyzővé váltam. Még mindig érzem a nyomást a részükről, szóval arról egyáltalán nincs szó, hogy legjobb haverok lennénk vagy minden simán menne” – jellemezte a kapcsolatát főnökeivel.
Noha Norris legtöbbször az élet napos oldalát nézi, nem felejti el azt sem, mit miért csinál. „Ők továbbra is a főnökeim, és nem akarok hibázni, nem akarok rosszat nekik. Végtére is ez nekem is a munkám, amiben teljesítenem kell. Fontos, hogy ha kell, fenékbe tudjanak rúgni, hogy jobban szerepeljek, de a nehéz időkben is ott legyenek. Szerintem ahogy ők csinálják, az egy jó kombináció” – hálálkodott Brownnak és Seidlnek.
Persze a jó pilótát nem csak a főnök teszi, Norris maga is aktívan dolgozik azon, hogy testileg-lelkileg a legmagasabb szinten legyen. Ha valaki, ő mindig is kifejezetten önkritikus versenyző volt, önbizalma pedig csak mostanra kezd helyreállni. „Nyilvánvalóan minden pilóta más. Vannak, akik úgy érzik, egyáltalán nincs szükségük támogatásra, meg tudják oldani maguk is. Mások pedig mindenkitől azt várják maguk körül, hogy önbizalmat adjon nekik. Én valahol félúton vagyok. Sok dolgot nagyon szeretek egyedül végezni. Eléggé negatív srác vagyok, sokat próbálok fejleszteni magamon. Úgy gondolom, ezzel a hozzáállással rengeteget tanulhatok” – engedett bepillantást technikáiba is Norris.
