Ha összevetjük a mezőny tagjainak életkorát, majdnem a versenyzők fele a 25 év alatti korosztályba tartozik, és a legfiatalabb, Yuki Tsunoda személyében az első olyan embert is köszönthetjük a rajtrácson, aki már a 21. században született. Az idővonal másik végén, egyre kisebb létszámban, de ott állnak az F1 rutinos rókái, akik évtizedes tapasztalattal a száguldó cirkuszban inkább a negyvenhez közelítenek. Kimi Raikkönen már át is lépte, Fernando Alonso a Hungaroringen ünnepli majd a negyedik X-et, de már a 36 éves Lewis Hamilton is az idősebbek táborát erősíti.
Tekintve, hogy az F2-ből is várható utánpótlás, a mezőny akár néhány éven belül teljesen lecserélődhet a fiatalabb generációra. Az egyik „öreg”, Alonso szerint ez így is van rendjén, és a mostani felhozatalt látva egyáltalán nem félti szeretett sportágát. „Nagyon jó pillanata ez a sportnak az új generációval. Tehetségesek, felkészültek, a versenyzői akadémiák segítették őket kategóriákon keresztül. Rendelkezésükre áll szimulátor is, kifinomult mérnökök, és minden egyéb eszköz, ami ahhoz kell, hogy a Formula-1-be kerülhessenek” – dicsérte utódjait Alonso.
A kétszeres bajnok szerint ők, a veteránok a jövő bajnokaival vívják vérre menő küzdelmeiket a pályán. Ő maga egyik emlékezetes csatájában George Russell-lel csapott össze, mely után őszintén sajnálta, hogy éppen ő fosztotta meg a britet a pontszerzéstől, de Hamilton is elismerően nyilatkozott egy másik fiatalról, Lando Norrisról körökön át tartó párbajuk után. Alonsót boldoggá teszi, hogy milyen csillagai lesznek a jövőben is az F1-nek, azt ugyanakkor elkeserítőnek tartja, hogy nem indulnak egyenlő esélyekkel.
Szerinte az autóknak manapság túl nagy szerep jut. „Ott van például Lando és George. Mindketten fiatalok és tehetségesek, akik a dobogóért harcolhatnának, és az egyiküknek még csak pontot sem sikerül szereznie. Igazságtalan, hogy ennyire befolyásoló tényező az autó” – véli Alonso. „Vagy Charles. Amikor a Ferrari képes volt nyerni, Charles volt ott az élen. Most viszont nincsenek abban a pozícióban. Eléggé az autótól függ minden, de ez a múltban is így volt.”
Hogy mennyire meghatározó a versenygép a teljesítményben, azt tapasztalja ő is a saját bőrén. Noha már kezd magára találni az Alpine-nal (elég csak a szenzációs rajtjaira gondolni), úgy véli, talán nem jó helyet választott a visszatéréshez. „Az év elején szükségem volt pár versenyre, hogy hozzászokjak az autóhoz, nemcsak az F1-eshez, hanem az Alpine-éhoz is. Azt hiszem, ha a McLarenbe ültem volna vissza, a McLaren kormánya mögé, akkor talán rövidebb lett volna ez a visszarázódás. Az Alpine-nal kicsit több munkám volt” – ismerte el a spanyol, aki két év szünet után döntött F1-es karrierje folytatása mellett.
Bár rutintalannak éppen nem mondható, állítása szerint sokkal figyelmesebben állt hozzá minden versenyhez, legalábbis az elején. „Az első versenyeken eléggé óvatos voltam, nem akartam nagyot hibázni. Mindenki ezzel jött, hogy ’nézzük, hogy teljesít Fernando a különböző kategóriák után, könnyű lesz vagy nem az F1-es visszatérés, mit gondolsz a fiatalabb generációról’. Én csak hiba nélkül szerettem volna végigcsinálni a versenyeket, lassan felépíteni az önbizalmamat. Mára magabiztosabb vagyok, értem az autót, a csapatot és a gumikat, és különösebb gondolkodás nélkül tudok vezetni. Rábízhatom magam az ösztöneimre, minden automatikusan jön már, és ennek nagyon örülök” – mondta el Alonso, aki végtére is csak egyet szeretne: a fölösleges kérdezgetés helyett hagyják versenyezni.
