Jean Alesi akkor kezdte pályafutását a száguldó cirkuszban, amikor Ayrton Senna éppen fénykorát élte (1988 és 1991 között három világbajnoki címet zsebelt be a brazil) a McLaren-Hondával. Többször is összecsaphatott Brazília nemzeti hősével, ezek közül a legemlékezetesebb az 1990-es USA Nagydíj volt Phoenixben, ahol látványos oda-vissza előzgetéseket mutattak be az első helyért, végül Senna győzött a Tyrrellt vezető Alesi előtt.
Michael Schumacherrel is számos harcot vívott, különösen 1997 végéig, visszavonulása idején (2001-ben) pedig már a német uralkodott a mezőny felett, akkor még „csak” négyszeres világbajnokként. A népszerű francia számára nyers tempó alapján még Emerson Fittipaldi, Nigel Mansell és Alain Prost emelkednek ki, de Ayrton Sennát mindannyiuk fölé helyezi.
„Vannak és voltak olyan pilóták, akik szorosan együtt dolgoznak a mérnökökkel és vannak olyanok, akik nem igazán. Michael (Schumacher) tipikusan az a versenyző volt, akire nagyon hallgattak, amit mondott, a csapat feltétel nélkül követte útmutatásait. Éppen ez tette őt ilyen nagy bajnokká, mert amellett, hogy kőkeményen dolgozott, óriási bizalom alakult ki a csapat és közte” – nyilatkozta Jean Alesi a Beyond the Grid adásában.
„Olyan mennyiségű győzelmet és pole-pozíciót gyűjtött be, hogy senki sem mondhatja rá, hogy ne lett volna igazán különleges. De Senna… nem is tudom, hogy mondjam, de Senna mélyebb benyomást tett rám, ami a nyers sebességét illeti. Ayrton Senna a leggyorsabb versenyző azok közül, akik ellen valaha is csatáztam.”
„Ne becsüljük alá azokat az autókat, amikkel abban az időszakban versenyeztünk, az időmérős gumijaikkal (amikkel csak egy lehetőségünk volt), hihetetlen tapadással rendelkeztek, 550 kilósak voltak és semmilyen szervókormány nem segített. Ilyen körülmények között rengetegszer tett rám fantasztikus hatást Senna vezetése” – tette hozzá az egyszeres futamgyőztes Alesi.
