DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. március 28. csütörtök
F1

A mezőny pilótáinak különlegességei

2018-ban is produkál a mezőny érdekes pozitív és negatív rekordokat. Miben különleges Kimi Raikkönen, Lewis Hamilton, Fernando Alonso, vagy éppen Szergej Szirotkin teljesítménye?

Kik az idei évad győztesei és vesztesei? Ki vezette a legtöbb kört, ki nem autózott pontszerző helyen egy körön át sem és melyik csapatokban vannak a legnagyobb teljesítménybeli különbségek? Megtudhatjuk a Racefans szakoldal összeállítását mazsolázgatva.

Lewis Hamilton teljesítette idén a legtöbb versenykört, összesen a lehetséges 747-ből 738-at. Az a kilenc is az Osztrák Nagydíjon elszenvedett kiesése miatt hiányzik. Csapattársa, Valtteri Bottas a rajthelyéhez képest átlagosan 0,9 helyezést ront a leintésig. Negatív statisztikája bakui pechjének köszönhető, amikor is két körrel a vége előtt vezető helyről defektet kapott és félreállt, de a számítógép tizennegyedikként rangsorolta. Ezen balszerencse nélkül átlagosan 0,1 helyezést javítana a rajthoz képest idén.

Sebastian Vettel állt a legtöbbet az élen idén, 297 körön át, mégis kevesebb versenyt nyert, mint legnagyobb riválisa, Lewis Hamilton. A Ferrari mostanában híres kitűnő rajtjairól, emiatt még meglepőbb, hogy Kimi Raikkönen az első körben egyetlen pozíciót sem javított az első tizenkét helyszínen, pedig Ausztriában kevés híján a vezetést is átvette a harmadik helyről rajtolva, a kör közepén mégis visszaesett.

Daniel Ricciardóé a legtöbb leggyorsabb kör (négy) ebben a szezonban, mindkét dobogós helye pedig egy-egy futamgyőzelem. Max Verstappen kilencszer indulhatott a legjobb ötből idén, ez több mint csapattársa teljesítményének kétszerese. Sergio Perez annak ellenére szerzett több pontot csapattársánál, hogy jóval többször végzett mögötte a leintéskor. Esteban Ocon tavaly ilyenkor 9:2 arányban állt vesztésre az időmérők és 8:2 arányban a versenyek tekintetében Perezhez képest. Az idei évben ezt teljesen átfordította saját javára: 9:3, illetve 7:2 a francia javára.

Minden versenyző különleges valamiben


Lance Strollé a leggyengébb kvalifikációs átlag, 17,08, ennek köszönhetően viszont a legtöbb helyet ő javította a versenyek első körében. Szergej Szirotkin az egyetlen pilóta, aki idén még nem szerzett pontot, ráadásul egy kört sem teljesített a legjobb tízben. Nico Hülkenberg a legkevesebb, 578 versenykört tette meg a mezőnyben, ugyanakkor mégis legtöbbször (négyszer) végzett a középmezőny élén. Carlos Sainz villog az időmérőkön, a lehetséges tizenkettőből tizenegyszer részt vehetett a Q3-ban.

Pierre Gasly szállította a Honda 2015-ös visszatérése óta elért legjobb eredményt, Bahreinben negyedik lett. Brendon Hartley negatív csúcsa pedig, hogy a mezőnyben ő körözött a legkevesebbet csapattársa előtt, mindössze kilencven körön át állt Gaslyhoz képest. Romain Grosjean a legtöbbször, háromszor esett ki karambol miatt nagydíjról, Kevin Magnussen pedig hét ízben végzett pontszerző helyen a Haas nagy örömére (Grosjean háromszor).

Csapaton belül a McLarennél figyelhető meg a legnagyobb dominancia. Fernando Alonso 12:0-ra vezet az időmérők tekintetében Stoffel Vandoorne-nal szemben, versenyen pedig 544 körön át állt jobb helyen, mint csapattársa. Vandoorne másik negatívuma, hogy az egyetlen Renault-motoros pilóta, aki idén egyszer sem volt képes a Q3-ba jutni.

Marcus Ericsson átlagosan 4,4 helyezést javít rajthelyéhez képest, ezzel csúcstartó, ugyanakkor az egyetlen Ferrari-motoros versenyautó az övé, amely még nem szerepelt a Q3-ban. Charles Leclerc a mezőny legnagyobb különbségével győzi le svéd csapattársát az időmérőkön, átlagosan 0,489 másodperccel gyorsabb a tehetséges monacói újonc.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: