A sepangi futamok óta elmúlt több mint egy hónapban mivel teltek a napjaid?
Egészen a karácsony előtti egy-két napig volt feladatom, sok interjú, támogatói kötelezettség rendezvények. És volt még… mindig az utolsó pillanatra hagyom az ajándékokat, így december 23-át ajándékvásárlással töltöttem. Utána megfogadtam, hogy 24-től egészen az új évig nem veszem a kezembe a laptopomat az e-mailjeimmel és a telefonomat, ehhez pedig hellyel-közzel tartottam is magam. Nyilván ennek következményeként január kissé sűrű, mert sok-sok interjúkérés, egyéb kötelezettség átvándorolt erre a hónapra.
Ennyi idő távlatából hogyan emlékszel a malajziai versenyre, mi a legélénkebb emléked? Átértékelted, hogy mennyire múlt egy hajszálon a bajnoki győzelem?
Érdekes, hogy a futam után néhány nappal még azok az emlékek voltak túlsúlyban, amikor azon aggódtam, az autó elindul-e a harmadik futamon, ami nagyon idegőrlő nyolc-tíz perc volt a rajtrácson. Ahogy telnek-múlnak a napok, mostanra már egyre inkább a leintés utáni pillanatok azok, amik az emlékezetemben dominálnak. Egy-egy képről nagyon sok minden eszembe jut, például, hogy milyen sorrendben találkoztam emberekkel, hogyan történt, amikor a kezembe vettem a kupát, felmásztam az autó tetejére… Nagyon intenzíven élem újra ezeket az emlékeket, és összességében az a jellemző a hétköznapjaimra, hogy nagyon kerek a világ, most tényleg minden a helyén van az életemben, és nagyon büszke vagyok az eredményre.
Egyébként a futamokat visszanézted, esetleg összefoglalókból tudtad meg, mi minden történt?
A harmadik futamot visszanéztem, ott az első öt kör kívülről úgy is izgalmas volt, hogy ismertem a végeredményt. Az időmérőket is megnéztem, az első futamot például még nem láttam, a második versenyt, azt hiszem, a piros zászlóig. Az ismerősök és a családtagok mondták, hogy a harmadik futamot nézzem meg mindenképp, és meg tudom érteni, sokan miért mondták azt, hogy infarktusközeli állapotban voltak.
Erre az eredményre hogyan hivatkozol? Vita tárgya, hogy te most világbajnok lettél, vagy világkupagyőztes, vagy világkupabajnok ilyen nyakatekerten fogalmazva.
Világbajnok. Van az FIA-nak erről állásfoglalása, ami szerint a sorozat hivatalos elnevezése világkupa, de a győztesek világbajnoknak vagy csapatvilágbajnoknak hívhatják magukat. Tehát Gabriele Tarquini is mondhatja magát a tavalyi eredménye miatt világbajnoknak, és a Lynk & Co is csapatvilágbajnokként hirdeti magát. Nekem kis túlzással mindegy, mert ez tényleg formalitás. Számomra az a lényeg, hogy ebben az évben sikerült megnyerni a bajnokságot. Hogy ezt világbajnokságnak, világkupának vagy bármi másnak hívják, az őszintén szólva nekem teljesen mindegy.
Egy jótékonysági licit miatt találkoztunk, most adtad új gazdájának az idén használt sisakodat, amelynek árát egy beteg kisfiú, Ákos kapta. Honnan indult az egész akció, aminek a végén végül 1,3 millió forintért kelt el a sisak?
Őszintén szólva meglepődtem, mert szerettem volna nagyjából félmillió forintot kapni a sisakért. Ennél picit többe kerül, ha valaki meg akarja vásárolni. Láttuk, hogy jól indul a licit, 300 ezer forint gyorsan meglett, aztán tovább ugráltak felfelé az összegek. Amikor jött Istvántól az az 1 millió 300 ezer forintos ajánlat, nagyon megörültünk, mert ez a nagyságrend tényleg bőven túlszárnyalta azt a mértéket, amit mi reálisnak gondoltunk előzetesen. Korábban is hallani lehetett, hogy az SMA betegségnél a kezelés és maga a gyógyszer milyen költségterhet jelent. Úgyhogy én nagyon örültem neki, hogy úgy döntött, felajánlja ezt az összeget a sisakért.
A jótékonykodás nem áll távol tőled, most például a M1RA-s pécsi közönségtalálkozókra gondolok, ahol gokartversenyt rendeztek, a bevételt pedig alapítványoknak ajánljátok fel.
Ahogy idősödik az ember és ahogy tágul a világ, úgy látja azt, hogy azok a problémák, amik miatt ő napi szinten panaszkodik, nevetségesek azokhoz a problémákhoz képest, amikkel bizonyos emberek napi szinten találkoznak. Ehhez pedig nem is kell olyan nagyon messzire menni. Én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom profi szinten, amiről mindig álmodtam, közben pedig jótékonykodhatok és mások figyelmét is erre a területre irányíthatom. A M1RA-s eseményen több mint 2 millió 300 ezer forintot sikerült gyűjtenünk egy Baranya megyei, értelmi fogyatékosokat segítő szervezetnek.
Nemrég vettél részt az Év Sportolója Gálán. Mit gondolsz az eredményről? Sok komment érkezett hozzánk arról, hogy az autósportot nem ismerik el eléggé.
Én nem így gondolom, mert az a világcsúcs, amit Milák Kristóf úszott, egy darabig állni fog, hacsak ő nem dönti meg. És az is igaz, hogy nagyon nehéz különböző sportágakat objektívan összehasonlítani. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretettem volna nyerni. De tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet, és a szavazatszámból látszik, nagyon szoros volt a verseny. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam rá, vagy reménykedtem benne, hogy nyerhetek, és közhelyesnek tűnhet, de nagyon örülök, hogy Kristóf győzött, mert ismerem és nagyon szerethető figurának tartom.
Az első helyen végeztél viszont – újra – a TOP50 magyar autóversenyző ranglistáján.
Nagyon örülök neki, és sajnálom, hogy a gálán nem lehettem ott, mert épp az utolsó versenyhétvégére esett. Édesapám ment el helyettem átvenni a díjat, és tudom, hogy ilyenkor néha meg van szeppenve picit, ezért próbáltam messziről, de figyelni az eseményeket. Örültem, mikor a közösségi médiában láttam a képet, hogy a M1RA-s Hyundai előtt áll, a díjjal a kezében.
Mikor fog elkezdődni a felkészülés az új szezonra, egyáltalán, mit mondhatsz el az idei terveidről?
Az idei tervek még nincsenek hivatalosan bejelentve, de annyit elárulhatok, hogy szeretném ezt az évet is lehető legsikeresebben abszolválni. Remélem, hogy leszek olyan helyzetben, hogy meg tudjam védeni ezt a bajnoki címet. Azt várom, hogy idén hasonlóan szoros lesz a küzdelem, mint tavaly, és ugyanaz a három márka lesz esélyes a bajnokságra, azaz a Hyundai, a Lynk & Co és Honda hármasa. Az eddigi tervekből nekem úgy tűnik, hogy az idei gyártóm komolyan veszi a felkészülést, és ennek örülök, mert azt érzem, hogy van bennem önbizalom, van bennem lendület. Szeretném elkezdeni az évet.
Az aktuális bajnokok az elmúlt nyolc-tíz évben nem voltak olyan szerencsések, csak (José Maria) Lopeznek sikerült címet védenie ebben az időszakban. A címvédésnél kisebb eredmény nem lenne már elfogadható számodra?
Én szeretek közép- és hosszú távon gondolkodni. Az, hogy megvan ez a bajnoki cím, egy nagymértékű elégtétel. Az a célom, hogy idén megvédjem, de ti is látjátok, hogy egy versenyzőnek erre nincs feltétlenül minden évben lehetősége. A fő célkitűzés mindig az, hogy szakmai szempontból egy hasonlóan erős évet produkáljak, mint az előző. Az látszik, hogy a többiek nagyon komolyan veszik a felkészülést, a Lynk & Co már december eleje óta tesztel az idei évre. Nem számítok arra, hogy sétagalopp lesz, sőt bajnoki címvédőként talán nehezebb lesz dolgom, mint a többieknek, mert mindenki arra fog vadászni, hogy legyőzzön. De engem ez a helyzet csak motivál.
Ha már említetted a hosszú távot, mennyi időre előre képzeled el magad ebben a mezőnyben, Tarquini-korúként is itt leszel?
Ez jó kérdés, mert most nem érzem magamban, hogy 45-50 évesen is versenyezzek, de a lehetőséget kizárni sem akarom. Egyelőre, ha reálisan akarok tervezni, akkor a következő két-három évre jelenthető ki nagy valószínűséggel, hogy ebben a bajnokságban fogom tölteni, vagy valamelyik hasonló kategóriában. Hogy mi történik utána, az attól függ, lesz-e olyan lehetőség, ami szakmai szempontból legalább akkora kihívás, mint a mostani hyundaios évek. Meglátjuk. Hogy mi lesz utána, az függ a gazdasági környezettől, függ attól, hogy az alternatív hajtású versenyautók milyen ütemben törnek be a túraautózásba, hiszen az autó-motorsportnak egy nagyon érdekes időszakát éljük.
