Steward
Admin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2020. február 19. szerda
Túraautó

Michelisz: Voltak pillanatok, mikor azt hittük, el sem tudok rajtolni

Michelisz Norbert egyelőre még nem nagyon hiszi el, mit is vitt véghez, főleg azok után, hogy úgy tűnt, el sem tud majd indulni az utolsó futamon. Mindenekelőtt azonban elismerően szólt Guerrieriről.

A magyar versenyző 2017-ben egyszer már nagyon közel került ahhoz, hogy megnyerje a túraautó-világbajnokságot, melyet ezen a néven abban az évben rendeztek meg utoljára, hiszen 2018-ban átkeresztelték a sorozatot WTCR-ré, melyből világkupa lett.

Idén kilenc pontos előnnyel utazott Sepangba az utolsó versenyhétvégére Michelisz, ahol a száraz pályán érinthetetlennek tűnt, és a pénteki napon mindkét időmérőt megnyerte, majd a vasárnapi első futamot is behúzta a vizes pályán.

A második és a harmadik futam viszont egészen kaotikusan alakult, voltak pillanatok a rajt előtt, mikor úgy tűnt, Norbi részt sem tud majd venni a mindent eldöntő futamon, végül azonban Guerrierivel babrált ki a technika ördöge.



Megérkeztek Michelisz Norbert első szavai világkupa-győztesként: „Rengeteg dolog kavarog most a fejemben, de mindenekelőtt szeretnék gratulálni Estebannak, hiszen hihetetlen teljesítményt nyújtott a mai második és harmadik futamon” – szólt elismerően riválisáról a bajnok.

„Mindketten beleadtunk mindent, azonban ahogyan ő, én is technikai gondokkal küszködtem. Az utolsó verseny előtt úgy tűnt, hogy el sem tudok rajtolni, de végül sikerült 90%-os állapotba hozni az autót, és sikerült véghez vinnem ezt a tettet… Egyszerűen hihetetlen! Nem is találom a szavakat…”

„Ez egy hosszú szezonmegkoronázása volt. Nem kezdtük jól az évet, de a szezon második felére összeálltak a dolgok és sikerült megnyernünk néhány versenyt, ami pedig még fontosabb, hogy a bajnokságot is, amiben mindvégig reménykedtem – most már jó pár éve.”

„Nehéz lenne most szavakkal jellemezni, milyen érzések járják át a testem, de a legfontosabb, hogy most köszönetet mondjak a családomnak, a csapatomnak és minden magyar embernek, akik támogattak engem az elmúlt több, mint tíz esztendőben. Nehéz elhinni, hogy akkor még számítógépes játékokkal játszottam és csak reménykedtem benne, hogy profi karriert futhatok be, amit végül sikerült elérnem, sőt többet is.”

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?