Robert Kubica úgy érzi, a múlt hétvégi Le Mans-i győzelmével végleg eloszlathatta azokat a kétségeket, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy a ralibalesete után is képes-e még a legmagasabb szinten versenyezni. A lengyel állítja: még mindig ott lobog benne a tűz és a szenvedély.
Kubica az F1 egyik legnagyobb tehetségének számított, sokan a jövő világbajnokát látták benne, amikor 2011 telén egy ralibaleset kettétörte a karrierjét: olyan súlyosan megsérült a karja, hogy évekbe telt, mire újra versenyautót vezethetett.
Ám amikor 2019-ben egyetlen szezonra vissza tudott térni a Formula-1-be, még akkor is sokan kételkedtek benne – és nem könnyítette a helyzetét, hogy a sereghajtó Williamsszel versenyzett, ahol George Russell ráadásul rendszeresen legyőzte őt, még ha a pontszerzés épp Kubicának is jött össze.
Az F1-ből kikerülve aztán a sportautózásban talált otthonra a lengyel klasszis, múlt hétvégén pedig csúcsra ért azzal, hogy Yifei Ye és Phil Hanson társaságában győzelemre vezette a #83-as AF Corse Ferrarit a Le Mans-i 24 óráson. Kubica szerint ezzel le lehet zárni a kétkedéseket:
„Nem hiszem, hogy ezek a tényezők korlátoznának engem a volán mögött. Úgy gondolom, ha valakinek a múltban kétségei voltak, annak megmutattam, hogy azoknak a kételyeknek nincs helyük” – nyilatkozta a BBC Sportsnak a pilóta. „Vezetek és boldog vagyok.”
„Emlékszem, amikor visszatértem az F1-be, rengeteg volt a pletyka, és ezt meg is értem: látták a kezemet, normális, hogy kérdéseket teszel fel… hogy képes vagyok-e rá, hogy biztonságos-e. És volt néhány rendkívül extrém nyilatkozat egyesektől, amelyek bántottak, mert én vagyok az első, aki soha nem szeretne csak marketingből vagy PR-bábként visszatérni.”
„Komoly korlátaim vannak a jobb karomat illetően, de nem emlékszem arra, hogyan vezettem korábban: most ilyen vagyok, és valószínűleg ez életem egyik legnagyobb sikere: a felépülésem egyik szakaszában a vezetés volt a legjobb orvosság.”
„Látom, ahogy valaki ránéz a kezemre, és ez normális, de végső soron amikor vezetek, csak magam vagyok. Őszintén szólva a mindennapi életben nagyobb korlátaim vannak, mint a versenyautókban” – jegyezte meg Kubica.
„Ujjal mutogattak az emberek, mondván, hogy talán nem volt biztonságos és voltak kételyek. De ma már nem csinálják ezt. Három éve megkérdeztem magamtól… Arra gondoltam, hogy abba kellene hagynom.”
„De én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Egész évben nyaralok, mivel azt csinálom, amit szeretek: számomra a versenyzés a minden. A mindennapi életben mindent azért teszek, hogy felkészüljek a versenypályára.”
„Nem tudom, mi mást csinálnék: nagy és ijesztő döntés lenne a visszavonulás. A szenvedély és a tűz még mindig megvan. A fő motorom, ami hajt engem, a szenvedélyem.”
