Az IndyCarba szerződő egykori F1-es pilóta, Max Chilton a tavalyi szezont a Nissan balul sikerült LMP1-es programjának versenyzőjeként töltötte, melyben bár sok öröme nem lehetett, az biztos, hogy egy életre szóló tapasztalatokat szerzett. A brit versenyző az Autosportnak mesélt a kalandról, mely épp olyan nehezen kezdődött, mint ahogy folytatódott:
„Először Sebringbe utaztam tesztelni, de mire odaértem, már tönkrement a sebességváltó, és épp a felszerelést csomagolták össze. Aztán elmentünk a Bowling Greenre, a Chevrolet tesztpályájára, mely nem is egy igaz pálya, inkább csak egy hosszú egyenesen és egy adag rémes kanyar. Itt körülbelül 50 kört futottam, és mentünk is Le Mans-ba, ennyi volt az egész! Aztán pedig probléma problémát követett... Ha egy teljes tesztprogramot futnának, még mindig két évre lenne szükség ahhoz, hogy részt vehessenek az első versenyen.”
Chilton elmondása szerint a csapaton belüli hangulatot nagyon szerette, s nagyszerű emberekkel dolgozhatott együtt, a pályán szerzett élmények viszont inkább rémálomba illenek: „Riasztó volt. Az egyenesek végén gyorsabbak voltunk a Porschéknál és az Audiknál, csakhogy nekünk egy percig tartott elérni ezt a sebességet, míg nekik négy másodpercig. A kormányra az első pillanattól kezdve panaszkodtam, akkora volt a holtjátéka...”
„A Porschék és az Audik úgy száguldottak el mellettünk kigyorsításon, mintha puskából lőtték volna ki őket, egy pillanat és már ott sem voltak. Aztán ott voltak a GT-autók, melyeket megelőztél az egyenesben, a kanyarokban viszont visszajöttek, vagy végigkergettek az utolsó sikánokon, hiszen az autónk annyira lassú volt, és nem volt semmi tapadása...”
„Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha vezettem. Még csak versenyautónak se nevezhető...”
