Will Power először, Roger Penske 17. alkalommal nyert Indy 500-at

Komoly „tűzerő” sorakozott a 102. indianapolisi 500 mérföldes verseny kezdetén, a rajtrács első három sorában ott volt a helyi menő, a versenyt pályafutása során már harmadszor az első rajthelyről megkezdő Ed Carpenter, a teljes Team Penske (Pagenaud, Power, a bajnoki címvédő Newgarden és a háromszoros Indy 500-győztes veterán Castroneves), valamint Sébastien Bourdais, a tavaly súlyosnak tűnő, de szerencsés végkimenetelű balesetet szenvedő Scott Dixon, valamint a mezőny egyetlen női versenyzője, az utolsó futamát teljesítő Danica Patrick is.

Az élmezőny tehát tele volt nagyobbnál nagyobb nevekkel, de mivel mindenki nem férhetett oda előre, a tavalyi győztes Sato és a 2016-ban óriási meglepetésre élen végző Alexander Rossi csak a 16. illetve a 32. helyről várhatta a zöld zászló meglengetését.

Az első sárga zászlós periódus a 47. körben kezdődött, amikor az óriási sebességkülönbségből adódóan összeütközött egymással Sato és a hozzá hasonlóan a mezőny közepén küzdő James Davison. Amenyire nyugodt volt a verseny első negyede, annyira nem volt az az elkövetkező néhány kör, ugyanis a következő balesetre már csak tíz kört kellett várni, ekkor Ed Jones csapta oda autóját a falnak.

A verseny elején leginkább Ed Carpenter vezetett, őt először Tony Kanaan helyezte komolyabb nyomás alá. A hetvenedik körhöz közeledve aztán Danica Patricket is elvesztettük egy Joneséhoz kísértetiesen hasonlító balesetben. A verseny féltávjához érkezve is Carpenter és Kanaan harcoltak egymással az élen (bár kissé nehéz volt ezt követni a nagy bokszkiálláshullám közepette), egészen addig, ameddig Kanaan lassú defektet nem kapott és vissza kellett jönnie a bokszba, alig néhány körrel előző kiállása után.

Innentől kezdve nagyon sokáig kifejezetten nyugodt versenyt láthattunk, ezekben a körökben leginkább a Team Penske versenyzőit, esetleg a folyamatosan erős Ed Carpentert láthattuk az élen. A viszonylagos eseménytelenség akkor ért véget, amikor a pálya négyes kanyarjában Sébastien Bourdais is közeli ismeretséget kötött a fallal, pedig már csak alig több, mint a verseny negyede volt hátra.

Nem bírta a verseny végét a háromszoros győztes Hélio Castroneves, valamint az újoncként még kiváló versenyt futó, azóta viszont az évek során kissé eltűnő Sage Karam sem, mindketten kifejezetten előkelő helyről voltak kénytelenk kiállni. Az utolsó 20 körre több szokatlan név is a mezőny élére keveredett, ilyen volt Oriol Serviá, Jack Harvey, illetve Stefan Wilson is. Némileg váratlan volt Robert Wickenst is itt látni, ő viszont hiába újonc 2018-ban, alapvetően egész évben jól ment a Schmidt Peterson Motorsports színeiben. Mögöttük jöttek az olyan, klasszikus élmenők, mint Scott Dixon, Will Power vagy éppen Ed Carpenter.

A kisebb nevekkel kapcsolatban arra gondolhatott mindenki, hogy kevés lesz az üzemanyaguk a verseny végéig, azonban mindent megváltoztatott, amikor alig tíz körrel a vége előtt Tony Kanaan is kiesett. Innentől hirtelen minden élen lévő versenyző pozícióba került, ugyanis ezzel rengeteg üzemanyagot tudtak megspórolni.

Az utolsó nyolc kört Serviá kezdte meg az élen, de aztán nagyon gyorsan többen átugrották őt. Innentől Stefan Wilson vezetett, de leskelődött mögötte Jack Harvey és Will Power is. Négy körrel a vége előtt a két élen álló azonban nem kerülhette el sorsát, Wilsonnak és Harvey-nak is ki kellett állnia üzemanyagot vételezni. Power így örökölte meg az első helyet, amit innentől kezdve már nem is engedett át senkinek, így a sorozat 2014-es bajnoka pályafutása során először nyerte meg a bajnokság legfontosabb versenyét. Másodikként ért célba a pole-ból induló Ed Carpenter, a legjobb ötbe még Dixon, Rossi és Hunter-Reay fértek be.

Will Power wins it for @Team_Penske! #Indy500 pic.twitter.com/50z8qdxzBl

— Larra Overton (@LarraOverton) 2018. május 27.

A verseny végeredménye: