Már a sepangi események előtt is a 2010-es évek talán legemlékezetesebb világbajnoki versenyfutását hozta a 2015-ös évad a MotoGP-ben. A szezon elsősorban a Yamaha gyári versenyzőiről szólt, miután a címvédő Marc Marquez hiába diktált sokszor erős tempót, meglehetősen sokszor bukott, így ő már a távol-keleti túra elején kiszállt a küzdelemből.

A korábbi formáját megtaláló és a hosszú évek után a hőn áhított tizedik vb-címre áhítozó Valentino Rossi és csapattársa, az idény második felében már a veterán olasznál határozottan gyorsabb alaptempóval rendelkező, de meg-megbotló Jorge Lorenzo között viszont fordulatos csata zajlott. Az évad eleje óta Rossi vezette a tabellát, de a nyár végén Lorenzo utolérte – hogy aztán Misanóban egy bukás újra a Doktor javára billentse a mérleg nyelvét, majd a japán esőben ugyancsak az olasz ért be előrébb.

Ennek köszönhetően Rossi 18 pontos előnnyel érkezett meg Phillip Islandre, ahol még a pályához mérten is elképesztően őrült versenyt láthattunk: a Rossi, Lorenzo, Marquez és Andrea Iannone alkotta négyes élboly 52 (!) előzést mutatott be a futam során, amelynek végén egy döbbenetes utolsó körrel a Repsol Honda spanyolja elorozta a győzelmet honfitársa elől, míg Iannone a dobogó alsó fokáért utasította maga mögé Rossit.

Ezzel 11 pontra olvadt a különbség Rossi és Lorenzo között két fordulóval a vége előtt, azaz még épp nem volt a saját kezében a sorsa a spanyolnak. Így érkezett meg a MotoGP mezőnye a Malajziai Nagydíjra, ahol azonban Rossi már csütörtökön ledobta az atombombát.

A máig érthetetlen vád

A szokásos csütörtöki sajtótájékoztatón az elképesztő őrült ausztrál futam mind a négy főszereplője helyet kapott (a suzukis Maverick Vinales és a Moto3-as vb-éllovas Danny Kent társaságában). Sokáig a szokott mederben zajlottak az események, sőt Rossi még meg is védte Iannonét azoktól, akik gyűlölködő kommenteket írtak neki amiatt, mert megelőzte a vb-éllovast. „Ők nem az én szurkolóim” – csitította a kedélyeket a 36 éves motoros. Hogy aztán pár perccel később ő maga szítsa azokat, amikor arra terelődött a szó, hogy Sepangban is hasonlóan izgalmas csatára lehet-e kilátás:

„Főként vele kell erről beszélni. Marquezzel” – kezdte Rossi. „A futamon nehéz volt megérteni, de utána később láttam a versenyt, és eléggé nyilvánvaló volt, hogy játszadozott velünk. Mivel főként szerintem a célja nemcsak az volt, hogy megnyerje a versenyt, hanem hogy segítsen Lorenzónak ellógni és több pontot hoznia rajtam. Úgyhogy szerintem Phillip Island óta világos, hogy Jorgének új támogatója akadt, aki Marc.”

Ekkor még tűnhetett úgy, hogy valami tréfáról van szó Rossi részéről. Ő maga is sokszor belenevetett a mondandójába, és beszédes, hogy a közvetlenül mellette ülő Marquez szintén nevetve és hitetlenkedve hallgatta a Doktort. Persze az akkor még csak kétszeres királykategóriás és összességében négyszeres világbajnokot meg is kérdezték, hogy tényleg segítette-e Lorenzót:

„Természetesen nem” – vonta meg a vállát mosolyogva. „Csak a saját versenyemet futottam. És ha segíteni akartam volna Lorenzónak, akkor nem előzöm meg az utolsó körben, és nem feszegetem a határokat” – mutatott rá a nyilvánvalóra a spanyol, aki azzal magyarázta a kétségtelenül ingadozó ausztráliai tempóját, hogy küszködött a gumikkal és csak néhány körben tudta kipréselni belőlük a maximumot. Lorenzo pedig csupán annyival szállt be, hogy amikor arról faggatták, hogy tényleg segített-e neki a honfitársa, faarccal ennyit válaszolt: „Igen. Különösen az utolsó körben sokat segített!”

A rendes sajtótájékoztatón tehát még nem durvultak el az események, Rossi azonban rögtön utána az olasz sajtónak már jóval keményebben fogalmazva, a Phillip Island-i köridőlistát lobogtatva vádolta Marquezt. Arról beszélt, hogy szerinte Marquez személyes bosszút folytat ellene két korábbi incidensük okán: Argentínában a felzárkózó Rossinak ment neki és ütötte ki saját magát egy visszaelőzési kísérlet közben a hondás, míg Assenben az olasz úgy győzött, hogy az utolsó sikánban átvágta a kavicságyat, így védve ki a spanyol támadását.

Rossi szerint ezek miatt Marquez úgy érezte, hogy ha ő nem védheti meg a címét, akkor a Doktor se győzzön – sőt, még a vb-címek számát is előhozta. Sőt, az olasz odáig ment, hogy Marquez azon korábbi állításait is kétségbe vonta, hogy gyerekkorában valóban ő lett volna a példaképe. Itt teljesen egyértelművé vált: Rossi komolyan gondolja, amit mond.

Igaza volt-e Rossinak – és mi volt ezzel a szándéka?

Ezt a két kérdést lehetett már akkor és hosszú évek elteltével is megfogalmazni a csütörtöki sepangi sajtótájékoztató kapcsán. Ami az Ausztrál GP-t illeti: kétségtelen, hogy még Phillip Island-i mércével is roppant érdekesen alakult a futam, és tényleg láthatók kilengések Marquez köridőiben.

Csakhogy ez még nem bizonyít semmit, pláne nem a szándékos kiszúrni akarást, hiszen a hondás későbbi győzelmeivel alkalmával is sokszor alkalmazta azt a taktikát, hogy csak a hajrában robbantott, addig pedig nagyjából együtt maradt a mezőny. Ráadásul ott marad az a kérdés, amire mindkét spanyol érintett is célzott: ha annyira segíteni akart volna Lorenzónak és ki akart tolni Rossival, akkor nem mutatott volna be egy merész előzést és egy döbbenetesen erős utolsó kört, amellyel öt pontot elvett yamahás honfitársától.

Rossi vádjai tehát eléggé ingatlan lábakon álltak. De akkor mégis mi lehetett a célja vele? Mire volt jó ez a pszichikai hadviselés(nek szánt nyilatkozat), amelyet nem is a világbajnoki ellenfelének, hanem egy harmadik félnek címzett? Talán arra számított, hogy Marquezt ezzel veheti ki a képletből, akár arra késztetve, hogy még keményebben próbálkozzon a hátralévő két futamon Lorenzo ellen, hogy ezzel bizonyítsa, hogy nincs igaza Rossinak? Ha ez volt a terv, akkor csúnyán visszafelé sült el.

Rossi ott számolhatta el magát, hogy ami működött korábban másfél évtizeden át sorozatosan a riválisai – Max Biaggi, Sete Gibernau, Casey Stoner, bizonyos mértékig Jorge Lorenzo – ellen, az Marquez esetén a visszájára fordult. A MotoGP-nek a tízéves évfordulóra közzétett videójából egyébként az is leszűrhető, hogy az elmélet talán nem is magától a motorostól, hanem a közeli köreiből származott, hiszen a felvételek alapján rögtön a Phillip Island-i viadal leintés után ezzel állt elő neki egy yamahás csapattag.

Akármi is volt a háttérben, ez a nyílt támadás egyik extraklasszistól a másik irányába megadta az alaphangot a maláj hétvégére – a szikra pedig vasárnap be is lobbant.

Az őrült adok-kapoktól a kontaktig (rúgásig?)

A sepangi időmérőn Dani Pedrosa és Marquez hozta el az első két rajthelyet, míg az első sorba az utolsó pillanatba Rossi kvalifikálta magát, épp Lorenzót kiszorítva onnan. A vasárnapi versenyen azonban gyorsan fordult a kocka a két yamahás bajnokesélyes között, Lorenzo annak ellenére is hamar elkapta Rossit, hogy a start után ideiglenesen még a Ducatik is megelőzték. Lorenzo aztán Marquezt is megelőzte annak egy hibája után, és meglódult Pedrosa után – Marquez és Rossi pedig egymás mögött találta magát.

Amit a negyedik és a hetedik kör között láttunk kettejük között, az a kontextusából kiragadva minden idők egyik legkeményebb és leglátványosabb adok-kapok csörtéje lenne. Rossi és Marquez oda-vissza előzgették egymást egyre keményebben a harmadik helyért, miközben emiatt fokozatosan szakadtak le Pedrosa és Lorenzo kettőséről. Márpedig Rossinak kulcsfontosságú lett volna, hogy tudja tartani a lépést vb-riválisával.

A csütörtökön ledobott bomba aztán a hetedik kör végén, a 14-es visszafordítóban robbant. Marquez egy zseniális visszaelőzése után Rossi belülre húzódva a pálya széle felé terelte a repsolost, kétszer is hátrapillantva rá a válla fölött. És ekkor történt a MotoGP máig legvitatottabb jelenete: a két motoros összeért, Rossi lába megmozdult, Marquez pedig elesett.

Az az összes elérhető kameraszögből sem egyértelmű, hogy tényleg történt-e rúgás Rossi részéről, ahogy azt később a Honda állította. A legtöbb felvételen úgy tűnik, előbb ér Marquez Rossi lábához, amely ettől lecsúszik a lábtartóról és/vagy erre ösztönszerűen megmozdul, az esés pedig ezek következménye volt. A konkrét rúgás pedig már csak azért sem valószínű, mert egy MotoGP-motort nem könnyű egy ekkora mozdulattal felrúgni.

Ha volt rúgás, ha nem (szerintem egyébként nem), az kétségtelen, hogy a kiterelés bukáshoz vezetett, veszélyes motorozásnak minősült, így megérdemelt volt a későbbi büntetés (lásd lentebb). Viszont bármennyire is védekezett azzal Marquez, hogy ezúttal is csak a saját versenyét futotta, nem nehéz belelátni a csatába, hogy ezúttal tényleg szándéka volt hátráltatnia Rossit.

Lin Jarvis akkori Yamaha-vezér is úgy fogalmazott, hogy szerinte ez volt Marquez reakciója Rossi csütörtöki kirohanására – ha ez így volt, akkor tényleg visszanyalt a fagyi. Ám ami fontos a két versenyző tette között, hogy míg Marquezé legfeljebb nem a legsportszerűbb viselkedés volt azáltal, hogy direkt beleszólt a vb-ellenfelek harcába, addig Rossi megmozdulása konkrétan szabálytalan volt.

A vb-cím sorsát megpecsételő büntetés

Sokak szerint Rossi akár kizárást is érdemelhetett volna a történtek után. A versenyigazgató Mike Webb, aki anno még a felügyelőséget is irányította, azonban a leintés utánra halasztotta az ítéletet – elsősorban azért, hogy ne a futam közben kelljen áttekinteniük az összes felvételt, másfelől mindkét versenyzőt meg akarta hallgatni.

Az ítélet végül három büntetőpont volt Rossi számára veszélyes és felelőtlen motorozásért. Ez még önmagában nem lett volna súlyos, ám mivel a kilencszeres világbajnok már rendelkezett egy büntetőponttal korábbról, így négyig jutott, ami a MotoGP akkori szabályai értelmében azt eredményezte, hogy a rajtrács végére száműzték az illetőt – azaz az olasznak a mezőny végéről kellett startolnia Valenciában.

A Yamaha persze fellebbezett a büntetés ellen (annak ellenére, hogy Lorenzo is az ő versenyzőjük volt), de sikertelenül. Rossi a történtek után végképp beleállt Marquezbe, mondván, hogy a spanyol elérte a célját: elbukta a világbajnoki címet. Lorenzo nem értett egyet a büntetéssel – de természetesen ő súlyosabb szankciót szeretett volna. A futamot meg egyébként Pedrosa nyerte végül, de ez akkor senkit nem érdekelt.

Annyiban persze volt jelentősége, hogy így Rossinak hét pont előnye maradt Lorenzóval szemben az évadzáróra. Ám az utolsó rajthely nagyjából megpecsételte a sorsát, főleg úgy, hogy közben csapattársa a pole-ba kvalifikálta magát. A negyedik pozíció elérhetőnek tűnt így is a Doktornak, akkoriban ugyanis a gyári Hondák és Yamahák kvartettje a mezőny fölött állt a MotoGP-ben, de a tizedik vb-elsőséghez az kellett volna Rossinak, hogy a Hondák megelőzzék Lorenzót.

Ez pedig nem történt meg. Pedig Marquez végig ott loholt a valenciai futamon Lorenzo sarkában, de igazi támadást egyszer sem indított ellene, sőt amikor a hajrában Pedrosa felért rájuk, repsolos csapattársa ellen azonnal visszatámadott. Rossi fel is zárkózott közben a negyedik helyre, de ez a sorrend így a bukását jelentette: Lorenzo harmadik MotoGP-s és összességében ötödik vb-címét nyerte, Rossi pedig – mint azóta kiderült – elszalasztotta az utolsó esélyét.

Valencia persze csak olaj volt a tűzre, Rossi abban a futamban is csak annak a bizonyítékát látta, hogy Marquez meg sem próbálta támadni Lorenzót, végig hátvédként segítette a yamahás honfitársát, hogy legyőzze őt a világbajnoki harcban. És ezzel már nehezebb is vitatkozni – de attól a tény még az, hogy az egész balhé azzal a bizonyos sepangi csütörtöki médianappal indult.

Azóta sincs béke

Már azon a maláj hétvégén is érezni lehetett, hogy a MotoGP történetének legnagyobb botránya zajlik a szemünk előtt, a hatása azonban utólag világlik csak ki igazán. A szurkolóbázis egy jelentős része ugyanis azóta is végletesen megosztott, a mai napig két táborba tömörül a rajongók egy nagy csoportja attól függően, hogy miként látják a sepangi eseményeket – és ez a narratíva Marquezék mellett a VR46-os akadémisták kapcsán is bekígyózott a sportba.

Enyhülésre egyedül akkor mutatkozott esély, amikor Luis Salom tragédiája után a Katalán GP leintése után kezet fogott egymással a két versenyző. Későbbi incidensek – mindenekelőtt Marquez 2018-as argentínai ámokfutása, amelynek végén épp Rossit ütötte ki – azonban újra lángra lobbantották az indulatokat.

Rossi egyértelművé tette, hogy nincs bocsánat – pedig fentebb említett korábbi nagy ellenfeleivel mostanra mind jobb viszonyt ápol –, amikor Misanóban egy sajtótájékoztatón visszautasította Marquez kézfogását, és még 2021-es visszavonulása óta is időről időre előhozakodik a történtekkel, míg a spanyol igazából egyedül a róla készült dokumentumfilmben beszélt közvetlenül az eseményekről. A „Sepang Clash” tehát máig velünk él, és nem úgy tűnik, hogy valaha békét köthet a modern MotoGP kétségkívül két legnagyobb alakja.

A történteket korábban a Formula Motocast egyik adásában is részletesen felelevenítettük: