Először 1982-ben avatott világbajnokot a Formula-1 szeptember huszonötödik napján: akkor Keke Rosberg Las Vegasban ért fel a királykategória trónjára a sportág történetének egyik legtragikusabb szezonjában. Huszonhárom esztendővel később Brazíliában kerülhetett sor ugyanerre, miután Fernando Alonso a hozzá hasonlóan gyors, ám nála jóval balszerencsésebb Raikkönennel szemben 25 pont előnnyel érkezhetett meg Interlagosba, a 19 futamos szezon 17. versenyére.
Ez azt jelentette a spanyol számára, hogy ha legfeljebb négy ponttal szerez kevesebbet a finnél Brazíliában, akkor bebiztosíthatja maga és egyben országa számára az első világbajnoki címet, s egyúttal megdöntheti Emerson Fittipaldi rekordját, s ő lehet minden idők legfiatalabb bajnoka – avagy más megközelítésben legalább a dobogó harmadik fokára kellett felállnia ahhoz, hogy Raikkönen eredményétől függetlenül bebiztosítsa a címet.
Bár a hétvége előtt sokan azt feltételezték, hogy a Renault biztonságra játszik majd, s Alonso meg sem próbál a győzelemre törni, hanem célba veszi a harmadik helyet, hogy zsebre tegye a címet, a spanyol alaposan rácáfolt erre. Az időmérő edzésen egyetlen gyorskörébe mindent belerakott, ő tudott egyedül 1:12-n belülre kerülni, s miközben Kimi Raikkönen hibáját követően csak az ötödik rajthelyet szerezte meg Christian Klien Red Bullja mellett, a spanyol a pole-ba kvalifikálta autóját a szezon során ötödször.
A rajtnál Pizzonia és Coulthard ütközött, így be kellett küldeni a safety cart, majd az újraindítás után változás történt az élen: Montoya átvette a vezetést Alonsótól. A spanyol eleinte nem is tudta tartani a lépést a szezon során már két győzelmet szerző kolumbiaival, sőt, inkább hátrafelé kellett tekintgetnie, ahol érkezett Raikkönen, de ezt követően sikerült kissé meglépnie finn riválisától.
A kiállások során aztán Raikkönen Alonso elé került, aki ezt követően már érezhetően nem akarta erőltetni a McLarenek üldözését, akik sorrendje változatlan maradt – ha számított volna, Montoya valószínűleg elengedi csapattársát, de mivel Alonso dobogója betonbiztosnak látszott, a bajnokság eldőlt. A McLaren így aztán több mint öt esztendő, a 2000-es Osztrák Nagydíj óta megszerzett első kettős győzelmét Montoya-Raikkönen sorrendben aratta, s ezzel egyúttal át is vették a vezetést a konstruktőri összetettben.
Azonban ketten összeadva sem lehettek olyan boldogok, mint az újdonsült világbajnok, aki nem is nagyon találta a szavakat a leintés után: „Lehetetlen most bármit is mondanom… Roppantul boldog vagyok, ez egy nagy nap számomra. Hogy őszinte legyek, az első körtől kezdve a világbajnoki címre gondoltam” – mondta a spanyol, akinek teljesítményét Ron Dennis is elismerte: „Fernando jó munkát végzett, megérdemelte a világbajnoki győzelmet” – mondta Raikkönen csapatfőnöke.
A McLaren szemei előtt így már csak egy cél lebeghetett, a konstruktőri cím megnyerése, amiről Montoya úgy nyilatkozott a leintés után, hogy meglátása szerint elsősorban ők érdemlik meg: „A versenyzők világbajnokságát valószínűleg még a szezon elején veszítettük el Fernandóval szemben, hiszen ekkor sokkal erősebb volt. Csapatként viszont valószínűleg mi vagyunk sokkal erősebbek, s hogy őszinte legyek, úgy gondolom, hogy megérdemeljük a világbajnoki címet.”
Alonso győzelmének jogosságát a bajnoki ezüstérmes Raikkönen sem vitatta: „Ez sosem jó érzés, de gratulálok Fernandónak a győzelemhez. Egyértelműen megérdemelte!” – mondta a finn a futam utáni sajtótájékoztatón.
