Ezt a futamot 1992. május 31-én rendezték a Hercegség legendás utcai pályáján. Elevenítsük hát fel, mi miatt lopta be magát ez a verseny egy életre a szurkolók szívébe!
Az 1992-es Monacói Nagydíj az az évi világbajnoki idény hatodik futama volt. Az első öt verseny mindegyikét a Williams pilótája, Nigel Mansell nyerte, aki így magabiztos előnnyel érkezett a Hercegségbe. Értelemszerűen Monacóban is ő számított a fő favoritnak, és ennek megfelelően meg is szerezte a pole-pozíciót csapattársa, Riccardo Petrese, valamint Ayrton Senna (McLaren-Honda), Jean Alesi (Ferrari), Gerhard Berger (McLaren-Honda) és Michael Schumacher (Benetton-Ford) előtt.
Alesi látványos vezetési stílusa és nagy mentései az időmérőről jól tükrözik, milyen ideges természetű kis fenevadak voltak a korabeli F1-es autók
A rajtot Mansell kiválóan kapta el, így maradt az élen, mögötte viszont változott a sorrend, miután az első kanyarban Senna megelőzte Patresét, Schumacher pedig Bergert.
Mint a fenti videóból is láttuk, Schumacher a Mirabeau-ban oldalról eltalálta Alesi Ferrirját, aminek következtében a francia váltója megsérült, és később emiatt ki is esett a versenyből. Mansell időközben senkitől sem zavartatva haladt az élen az évi hatodik győzelme felé, már jó fél másodperccel vezetett Senna előtt, ám a 71. körben kénytelen volt a bokszba hajtani új gumikért, miután a bal első keréknél egy lassúdefektre gyanakodott.
Senna így váratlanul az élre került, ám hét másodperces előnye pillanatok alatt elolvadt, Mansell a friss gumikon ugyanis eszeveszett tempót kezdett el diktálni. A Williams hamarosan megérkezett a McLarenre, és az utolsó három körben a sportág történetének egyik legemlékezetesebb csatáját izgulhattuk végig. A videóért kattints IDE vagy a képre:
Senna tehát élete egyik legnagyobb védekezését bemutatva élt a kínálkozó lehetőséggel, és megszerezte pályafutása ötödik monacói győzelmét, utolérve ezzel az örökrangsorban a legendás Graham Hillt, és megszakítva Mansell győzelmi sorozatát. A bajszos brit teljesen kimerülten érkezett be a célba, úgy kellett odatámogatni az eredményhirdetéshez, hogy átvegye jól megérdemelt serlegét Albert monacói hercegtől.
A pódium harmadik fokára Patrese állhatott fel, aki a hajrában sikerrel verte vissza Schumacher rohamait. Az 5. helyen Schumi csapattársa, Martin Brundle futott célba, míg az utolsó pontszerző helyet Bertrand Gachot csípte meg, a Larrousse-Lamborghini az évi első és egyetlen pontját begyűjtve. Így festett hát dióhéjban minden idők egyik legemlékezetesebb F1-es Monacói Nagydíja, amelyen a sportág olyan legendás alakjai szerepeltek a vert mezőnyben, mint Michele Alboreto, Christian Fittipaldi, Thierry Boutsen, Gerhard Berger, Mika Hakkinen, Jean Alesi, Johnny Herbert, Andrea de Cesaris, Gianni Morbidelli vagy épp Damon Hill, akinek a futamra sem sikerült magát kvalifikálnia a Brabhammel.
