Piastri képes erre
Az előző szezon során többször volt az kérdés, hogy vajon tempóból, erőből képes-e domináns teljesítményre Oscar Piastri – és idén már nem először lett az a válasz, hogy igen. A kilencből öt győzelmet amúgy sem kell magyarázni, de egyrészt egyértelműen, világosan előrelépett a tempót tekintve 2024-hez képest, másrészt mintha az év elejéhez képest is egyre erősödne – az első győzelmeit még inkább Lando Norris baklövéseinek köszönhette, vagy azok segítették elő, az utóbbi időben viszont egyre világosabb a fölénye.
Monacót vegyük ki az egyenletből, speciális pálya, speciális körülmények, és egyértelműen összekapta magát, talán az idei legerősebb (mondjuk Melbourne mellett) hétvégéjét hozta Lando Norris, míg Piastri kicsit óvatosabban közlekedett, és volt egy mérhető, érezhető hátránya.
De Imolában és most Barcelonában is olyan fölényben volt Norrishoz képest, amit korábban nem igazán láttunk. Előtte Dzsiddában, vagy Miamiban is megvolt a tempója, de kellett Norris hibája, kellettek a jó rajtok, az egyéb körülmények, és nem volt végig, stabilan, világosan gyorsabb a britnél. Aztán Imolában egy hajszállal előtte járt pénteken, adott neki három tizedmásodpercet az időmérőn, majd a futamon belebakizott az első kanyarba, és a stratégia miatt beszorult a csapattárs mögé – de a tempó világosan megvolt végig.
Most Barcelonában a döcögősebb kezdés után adott Norrisnak három tizedmásodpercet a második, majd ötöt a harmadik edzésen, megelőzte a Q1-ben, a Q2-ben, két tizeddel befért elé a Q3 végén, és végül a futamon sem adott neki esélyt, folyamatosan megvolt a tempófölény, amikor kellett – a bokszkiállásokkal jó pár másodpercet „elvett” ebből a különbségből a McLaren, de sem ezek hatására, sem az újraindításnál nem volt kérdés, hogy ki az úr a háznál.
Korábban gyengeségének számított, hogy az igazán gumimenedzselős futamokon nem tudott kellően precíz és türelmes lenni, az ilyen versenyek kevésbé mentek neki – mára ezt is kinőtte.
Fontos volt ez a reakció a monacói vereséget követően, és ha Norrishoz viszonyítunk, akkor talán karrierje eddigi legdominánsabb produkcióját tette le az asztalra a múlt heti csalódás után. Most a brit nem hibázott, nem ingott meg, nem csinált semmit, szimplán lassabb volt.
És ez teszi igazán értékessé Piastri mostani teljesítményét.
Jön a Piastri vs. Norris
Közben Max Verstappen kiszállni látszik ebből a vb-harcból, egyre inkább körvonalazódik az, hogy Piastri és Norris egy az egyben, csak egymás ellen küzdenek az év végi elsőségért. A McLaren autója elképesztően domináns volt egy olyan pályán, ami kifejezetten lakmuszpapírnak számít, mindenféle kanyartípus található rajta, fontos a gumikezelés, fontos a versenytempó, és ha ilyen helyzetben nem tudta megközelíteni sem senki az MCL39-est, akkor várhatóan maximum csak egy-egy hétvégére, bizonyos körülmények között nem ők lesznek a kiemelkedő szereplők.
Túl vagyunk a nagy szárnymódosításon, és elérkeztünk júniushoz, amely után jelentős fejlesztéseket már egyik csapat sem fog eszközölni, hiszen senki nem akarja lábon lőni magát 2026-ra. Persze vannak még bekészítve módosítások, valószínűleg a nyári szünet végéig látunk is még újdonságokat, de a realitás az, hogy a kilencedik forduló végéig igazából csak egy-egy pályán tudta leginkább a Red Bull és Verstappen felvenni a kesztyűt, de ha Melbourne-t és Barcelonát nézzük, a wokingiak előnye nem csökkent.
Így marad, maradhat a Piastri vs. Norris. Ehhez a csatához pedig pontosan az ilyen teljesítmények kellenek. Egyrészt a saját önbizalma és pontmennyisége miatt, másrészt pedig azért, hogy elbizonytalanítsa az erre bizonyítottan hajlamos Norrist. Ha a brit azon gondolkodik, hogy hogyan lehet ilyen egyértelmű hátrányban, vagy hogy mit tehet ebben a helyzetben, ha neki kell nagyobb kockázatokat vállalni majd később a ponthátrány miatt, az mind Piastri malmára hajthatja a vizet.
De Norrisban lehet még válasz, sőt
Persze ne írjuk le Norrist egy pillanatra sem. Divatos manapság a mentális gyengeségeire hivatkozva elfelejteni azt, hogy mennyire gyors pilóta, és hogy csak tíz pont a hátránya, ahogy azt is, hogy egészen eddig igazából tempóból is „megvolt.” Én most lehet, hogy egy kicsit túlreagálom ezt a hétvégét, és már Kanadában érkezik a válasz a brittől, ez a pontkülönbség pedig olyannyira semmi, hogy egyetlen nem is elszúrt, csak nem tökéletes futammal el is tűnhet. Norris továbbra is piszok gyors, jól menedzseli a gumikat, van rutinja, minden adott ahhoz, hogy ő jöjjön ki győztesen a harcból – de az tény, hogy azt a lendületet, amit Monacóban megszerzett, ezen a hétvégén totálisan lenullázta Piastri.
Vajon beleszólhat-e ebbe a csatába a McLaren? Reálisan nézve aligha, nincs miért. A konstruktőri cím a zsebben van, és ha a Red Bull nem javul fel drasztikusan nagyon rövid időn belül, akkor az is borítékolható, hogy az egyik pilóta az egyéni címet is elviszi. Ez mondjuk Monaco előtt még jóval nagyobb kérdés volt, mára azért nem igazán az. Piastri beszélt arról, hogy ha más is veszélyezteti a címszerzést, akkor előbb-utóbb át kell beszélniük a csapattal, hogy hogyan dolgoznak a bajnokság érdekében, az ő álomforgatókönyve nyilván úgy néz ki, hogy a holland meccsben marad, ő meg tud lépni kicsit Norris elől, és az lesz a racionális döntés, hogy a britet besorolják mögé.
Ez több okból kifolyólag sem valószínű, és Zak Brown el is mondta, hogy inkább veszítsék el a címet, mint hogy ő bármelyik versenyzőjének azt mondja, hogy mostantól támogató szerepkörben van.
Nem, ezt egymás ellen, egy az egyben, a pályán kell megvívnia a két pilótának, azonos autóval, azonos feltételek mellett.
Én már alig várom.
