Annak idején 2005-ben úgy indult útjára a mai Formula-2 elődje, a GP2, hogy annak adott évi bajnokai a következő szezonban biztosan bemutatkoznak a Formula-1-ben, evégett vált tehát elfogadottá az a szabály, hogy a bajnok nem indulhat megvédeni címét, hiszen úgyis az F1-ben fog versenyezni.
A következőkben végigvesszük, hogy az eddigi bajnokoknál hogyan sikerült hasznosítani ezt a szabályt és mikor lehetett volna hasznos a maradásuk, tartalékszerepük vagy más bajnokságban történő indulásuk – mint kényszerpálya – helyett.
Az első sikeres évek
Az első három évben – mondhatni – a „recept” bevált, hiszen 2005-ben Nico Rosberg, 2006-ban Lewis Hamilton, 2007-ben pedig Timo Glock lettek GP2-es bajnokok úgy, hogy a következő szezont már a Formula-1-ben kezdték meg és évekig maradtak is a mezőnyben (Hamilton mai napig is része annak).
Glock esetében a 2008-as bemutatkozás a Toyota színeiben azonban már csak visszatérés volt, hiszen 2004-ben a Jordan volánja mögött már teljesített négy nagydíjat.
Csakúgy, mint az első kivételt jelentő, 2008-ban GP2-bajnokká avanzsált Giorgio Pantano, akinek 2004-ben épp Glock volt a helyettese. Pantano volt az első olyan bajnok, aki nem kapott F1-es ülést a következő szezonra, azonban az ő esete ekkor még kivételt jelentett, mintsem tendenciát.
A 2009-ben bajnok Nico Hülkenberg 2010-ben már a Williamsnél versenyzett (az emlékezetes esős brazíliai időmérőn pole-pozíciót is szerzett), a 2010-es bajnok Pastor Maldonado pedig Hülkenberget váltva szintén a Williams volánja mögött mutatkozott be.
Glockhoz hasonlóan a 2011-es bajnok Romain Grosjean is visszatérő volt Kimi Räikkönen oldalán 2012-ben a Lotus-Renault-val, hiszen a szingapúri ütközésbotrány után a Renault-tól elbocsájtott Nelson Piquet jr. helyén már versenyzett 2009-ben, igaz, akkor még nem sikerült maradandót alkotnia.
Bajnokok parkolópályán
2012-ben igazi tendencia indult meg azzal, hogy a GP2 bajnoka nem kapott versenyzői ülést a Formula-1-ben. Az olasz Davide Valsecchi 2012-ben, Fabio Leimer 2013-ban lett bajnok, de az F1-ben nem sikerült bemutatkozniuk, Jolyon Palmer 2014-es bajnoki címét követően csak 2016-ban debütált a Renault-nál. Valsecchi és Palmer teszt/tartalékpilóta pozíciót kaptak a következő szezonban a Lotus csapattól, Leimernek azonban egy ilyen szerződés sem jött össze – csak 2015-ben lett tesztpilóta a sereghajtó Manornál.
A 2015-ös bajnok habár kimagasló teljesítménnyel Stoffel Vandoorne lett, és úgy tűnt, hogy ő lesz Belgium legújabb Formula-1-es sztárja. 2016-ban csak Fernando Alonso Ausztráliában elszenvedett balesetéből kifolyólag, mindössze a Bahreini Nagydíjon vehetett részt, állandó versenyzői állást pedig csak Jenson Button évvégi visszavonulását követően kapott a McLarentől.
A GP2 bajnoki címét 2016-ban Pierre Gasly szerezte meg, a Red Bull azonban a Formula-1 helyett a japán Super Formula bajnokságba nevezte be, ahol a Team Mugen színeiben kis híján bajnok lett első szezonjában. 2017 végére a Toro Rosso körül zajló pilótakeringőnek köszönhetően a Maláj Nagydíjon bemutatkozhatott.
A Formula-2 időszaka, mint hullámvasút
2017-től a sorozat a Nemzetközi Automobil Szövetség égisze alatt FIA Formula-2 néven folytatódott (gyakorlatilag átnevezve a bajnokságot), melynek első bajnoka a Ferrari által támogatott Charles Leclerc lett, aki 2018-ban a Saubernél megkezdhette F1-es pályafutását. 2018-ban George Russell a Mercedesszel maga mögött ugyanerre az útra lépett, és a Williamsnél a veterán Robert Kubica mellett mutathatta meg tudását.
A 2019-es fekete szezon végén az idei Olasz Nagydíjon kiválóan debütáló Nyck de Vries fejére került az F2-es korona, azonban az F1-be való fellépés helyett maradt a Formula-E, melyben a 2020-21-es szezonban világbajnoki címet szerzett a Mercedesszel. Az állandó ülésre egyre inkább esélyes holland 2023-as szereplése azonban a Monzában letett teljesítmény hiányában valószínűleg inkább csak elméleti lehetőség lett volna.
A 2020-as Formula-2 bajnok Mick Schumacher F1-be léptetése már szinte kivételnek tűnhet az utóbbi éveket tekintve, annál is inkább, mert a szupertehetségnek tartott Oscar Piastri is csak tartalék-és fejlesztőpilóta lett az Alpine-nál tavalyi bajnoki címe ellenére (jövőre viszont már a McLarennél debütálhat), és Felipe Drugovich is egyelőre csak tartalék lesz az Aston Martin csapatában.
Összegezve tehát az alábbiak szerint alakult a bajnokok sorsa:
GP2 (bajnoki szezon – versenyző – debütálás)
2005 – Nico Rosberg – debütált
2006 – Lewis Hamilton – debütált
2007 – Timo Glock – visszatért
2008 – Giorgio Pantano – nem tért vissza
2009 – Nico Hülkenberg – debütált
2010 – Pastor Maldonado – debütált
2011 – Romain Grosjean – visszatért
2012 – Davide Valsecchi – nem debütált
2013 – Fabio Leimer – nem debütált
2014 – Jolyon Palmer – később debütált
2015 – Stoffel Vandoorne – később debütált
2016 – Pierre Gasly – később debütált
Formula-2 (bajnoki szezon – versenyző – debütálás)
2017 – Charles Leclerc – debütált
2018 – George Russell – debütált
2019 – Nyck de Vries – később debütált
2020 – Mick Schumacher – debütált
2021 – Oscar Piastri – később debütál (2023-ra szerződése van a McLarennel)
2022 – Felipe Drugovich – nem debütált (tesztpilótai állása van az Aston Martinnál)
Az idei évet is beleértve (elnevezéstől függetlenül) 18 éve fennálló bajnokság évei során hét olyan bajnok volt, aki bajnoki évét követően bemutatkozhatott a Formula-1-ben, öt olyan bajnok, akik mindezt későbbiekben tették vagy teszik meg (Piastrit is beleszámítva), valamint két alkalommal visszatértek már korábbról is F1-es tapasztalattal rendelkezők (Glock, Grosjean). Drugovichcsal együtt három olyan GP2 / F2 bajnok van, akik versenyzőként nem debütáltak, illetve Pantano nem kapott újabb lehetőséget.
Jól látszik, hogy a 18 szezonból mindössze négy olyan volt, amikor az aktuális bajnoknak nem sikerült nyélbe ütni Formula-1-es pályafutását, 14 alkalommal azonban igen, ami közel 78%-os hatékonyság. Azonban ha azt vesszük, hogy mindössze kilencszer sikerült rögtön a bajnoki évet követően állandó versenyzői üléshez jutni, akkor az összkép már közel se mennyire tökéletes, azonban a mérleg még így is egyenlőt mutat.
Mindazok, akik viszont Drugovich véleményét osztják – azaz lehetőséget kellene biztosítani a Formula-2-es címvédésre – ebbe a fele-fele arányba kapaszkodnak, mondván, túl sok versenyző kényszerül F1-es ülés híján más opciót elfogadni, akár el is távolodni a formaautózástól, bízva karrierjük ismételt fellendítésében.
