Már a téli szünetben is szinte hetente hallhattuk a dicshimnuszokat a japán erőforrásról, leginkább az energiaitalos istálló vezetőségének részéről. Sokakban nagy volt azonban a kételkedés, mert 2017 előtt hasonló fogadkozásokat olvashattunk, Fernando Alonso például egyenesen úgy gondolta, hogy a Honda abban az évben felér a Mercedes és a Ferrari szintjére.
A februári teszteléseken azonban jött a feketeleves. Most nem így történt, a Red Bull és a Toro Rosso az első két tesztnapon már jóval több, mint négyszáz kört pakolt az erőforrásba úgy, hogy semmilyen probléma nem adódott vele. Pedig a méretezésnél többnyire kompromisszumot kell hozni, hogy a motorerőre, vagy inkább az aerodinamikára helyezzenek nagyobb hangsúlyt némi lóerő-mennyiség elvesztésével.
„Azt hiszem, éppen semlegesek vagyunk, megtaláltuk a középutat. Mindkét istállóval rengeteget beszéltünk erről, hogy inkább az erőforrás teljesítménye, vagy a teljes csomag legyen-e hatékonyabb. Ha nagyobb a motorerő, akkor azon a részen jobb a teljesítményünk, de a karosszéria kicsit megsínyli. Igyekeztünk a csomagot illetően a legjobb kompromisszumot megtalálni” – nyilatkozta Toyoharu Tanabe, a Honda F1-es technikai igazgatója.
„A Red Bull a folyamatos párbeszéddel nagyban megkönnyítette a munkánkat. Az volt a cél, hogy a motor minél kisebb legyen, ugyanakkor erős is, ezt pedig a téli szünetben sikerült is megvalósítani. A tavalyi koncepciót fejlesztettük tovább, ami azt jelenti, hogy egyben a 2017-est. Mivel a motorszabályok nem változtak, nem terveztünk teljesen új motort, a jelenlegit viszont folyamatosan fejlesztjük. Erre az évre sikerült feljebb tornásznunk a teljesítményt és a megbízhatóságot is” – tette hozzá a japán szakember.
Egyelőre a két tesztnap alapján úgy fest, a Honda-motorok valóban megbízhatóak. Kérdés, hogy megmarad-e ez a megbízhatóság, amikor igazán feltekerik az erőforrásokat, illetve hogy a riválisokhoz képest pontosan hol is állnak.
