Az utóbbi években, de leginkább tavaly abszolút megszokott kép volt szinte minden nagydíjon, hogy a sebességmérő ponton a Force Indiák állnak az élen, a McLarenek pedig a lista végén. Az idei szezonnyitón négy helyről is kaphattunk adatokat, mert a legnagyobb sebességet mérő pont mellett a három szektor végéről is vannak sebességi adataink.
Leginkább a csúcssebességet érdemes vizsgálni, ami olyan képet fest, mintha visszamentünk volna egy évet az időben. Sergio Perez és Esteban Ocon kibérelték az első két helyet (bár ez sajnálatos módon pontszerzéssel nem párosult a hétvégén), a Renault-motorok nem szerepelnek túl jól, ahogy Honda sincs az élmezőnyben.
Bár kisebb meglepetés, hogy Brendon Hartley a tizedik helyre azért odafért a Toro Rosso-Hondával, megelőzve az összes, Renault-motoros versenyautót, köztük Fernando Alonso McLarenjét is. Mindenképpen furcsa látvány, hogy a két McLaren az utolsó két pozícióban szerénykedik, mintha 2017-ben lennénk. Közel 15 kilométer/órás végsebesség-hátrányban a wokingiak, hasonlóan a tavalyi évhez (bár akkor év elején inkább húsz körül volt ez az érték).
A McLaren ettől függetlenül, az eddigiek alapján mégiscsak jól döntött a Renault-ra váltással, mert ismét előjöttek a Honda-problémák mind a megbízhatóság, mind a tempó terén. Az időmérőn parádézó Lewis Hamilton végsebessége mindkét Ferrariétól elmaradt, de ahogy láthatjuk, ennek ezen a pályán nem volt sok szerepe.
Mindenképpen feltűnő viszont a Renault végsebességbeli gyengesége, az utolsó öt hely mindegyikét a francia gyártó motorjaival szerelt autók foglalták el, de Max Verstappen sem jutott előrébb a 13. helynél. Érdemes lesz az év során követni, marad-e ez a trend a későbbiekben is.
