Sajnos az utóbbi egy évben számtalanszor felidézték már a Forma-1 utóbbi 20 évének egyik legszörnyűbb eseménysorát: a 2014-es suzukai verseny 42. körében Adrian Sutil elveszítette irányítását Saubere fölött az erősödő esőben egyre csúszósabbá váló pályán, a Dunlop-kanyarból kifelé, és a gumifalnak ütközött. Noha a becsapódás első blikkre komolynak tűnt, a német versenyző sértetlenül szállt ki autójából.
Egy körrel később Jules Bianchi ugyanúgy és ugyanott csúszott le az aszfaltról, és nyílegyenesen a Sutil autóját mentő traktor hátsó részének csapódott. A pilóta azonnal eszméletét veszítette, és hiába hajtottak végre rajta később életmentő műtétet, kilenc hónappal később viszont feladta a küzdelmet, és július 17-én az égi versenypályákra költözött. Adrian Sutil elejétől a végéig szemtanúja volt a tragédiának, aki egy évvel később is szomorúan gondol vissza társa balesetére.
„Ezek azok a pillanatok és események az életedben, melyekre ha visszagondolsz, minden megváltozik” - idézte Sutilt a Speedweek. „Ezek a pillanatok hozzátartoznak az élethez, és a mostani Japán Nagydíj teljesen más érzés, és sokkal nehezebb lesz nem csak nekem, hanem mindenkinek. Amikor valami ilyennek vagy a szemtanúja, az egész sokkal-sokkal intenzívebb. Hihetetlenül durva baleset volt, és sok időbe telt, amíg ki tudtam törölni a fejemből. Nem mondom azt, hogy folyamatosan sokkos állapotban voltam, inkább csak kinyitotta a szemem, hogy mit is csinálok valójában.”
„Az a helyzet, hogy ezek a pillanatok emlékeztetnek minket arra, hogy a jelen Forma-1-e még mindig veszélyes. Azt mondták, hogy ezek az autók biztonságosak, amit el is hittek, de a veszély és a kockázat mindig is a Forma-1 részét képezte. Az ilyen tragédiák mindig változtatnak valamit a Forma-1-en, és annak látásmódján” - tette hozzá a német pilóta.
Sutil amellett érvel, hogy amíg nyitott pilótafülkékkel versenyeznek a Forma-1-ben, addig bármikor megtörténhet hasonló tragédia. „De még ezzel együtt is megeshet bármi, amikor 300-zal száguldasz, az már magában kockázat. Ha ekkora sebességgel frontálisan nekiütközöl a falnak, sajnos nincs, ami megvédjen. Ha én féltem volna a kockázattól, nem ülnék most itt, hiszen rég kiszálltam volna. Amikor úgy döntöttem, hogy versenyző leszek, tudtam, hogy kockázattal jár majd. Persze ha sokáig nem történik semmi, akkor elfelejtjük, de az ilyen pillanatok emlékeztetnek, milyen veszélyes sportról van szó.”
